A Riefenstahl című dokumentumfilm soha nem látott képekkel nyújt betekintést Leni Riefenstahl művészi örökségébe és a náci rezsimhez fűződő összetett kapcsolatába. Mától vetítik Magyarországon.
HIRDETÉS
"Leni Riefenstahl életének és hatásának százéves története kulcs a manipuláció mechanizmusainak megértéséhez, amelyekkel most újra találkozunk. Ez teszi a hagyatékának mélyére történő utazást fontos kultúrtörténeti feladattá: munkásságának megfejtése a filmpropaganda egyik ősbűnének leleplezését jelenti, hogy a mai világban is felismerhessük" – indokolta a Riefenstahl producere, Sandra Maischberger, miért vágtak bele a dokumentumfilm elkészítésébe.
Leni Riefenstahl német színésznő-rendezőt (1902-2003) a 20. század egyik legellentmondásosabb művészeként és a nácik propagandistájaként lett világhírű. Az Akarat diadala és az Olimpia című filmjei a tökéletes test imádatát, illetve a felsőbbrendűség és a győzelem ünneplését mutatják be. Ugyanakkor ezek a képek a tökéletlenek és gyengék megvetését is magukban hordozzák.
Bejárt Hitlerhez, Goebbelshez
Leni Riefenstahl esztétikája ma is aktuális – de vajon igaz ez a filmjei rejtett üzenetére is? A film ezt a kérdést Riefenstahl hagyatékából származó dokumentumok, köztük magánfelvételek, hangfelvételek és levelek segítségével vizsgálja.
Feltárja életrajzának töredékeit, és kibővített történelmi kontextusba helyezi őket. Hogyan válhatott Riefenstahl a Harmadik Birodalom kiemelkedő filmrendezőjévé, és hogyan tagadhatta később a Hitlerhez és Goebbelshez fűződő szoros kapcsolatait?
Sandra Maischberger 2016-ban, Riefenstahl élettársának halála után jutott hozzá a hagyatékhoz. A dokumentumfilm betekintést nyújt Leni Riefenstahl művészi örökségébe és a náci rezsimhez fűződő összetett kapcsolatába.
A rendező önmagáról festett képe mellett megismerhetjük a bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy mindent tudott a rendszer működéséről és az elkövetett bűnökről. A film fontos eleme a talk show-kból és televíziós interjúkból vett részletek felhasználása. Megdöbbentő látni, hogy Riefenstahl interjúk közben évtizedekkel később is haragra gerjed, amikor riporterek náci kapcsolataival szembesítik.
Andres Veiel rendező példátlan hozzáférést kapott Leni Riefenstahl 700 doboznyi felvételből álló személyes archívumához, és az itt található anyagokat felhasználva készítette el az ellentmondásos filmrendező minden eddiginél komplexebb portréját.
„Riefenstahl képi világa most is a diadalról szól. Diadal a kétségek, az ambivalencia, a feltételezett gyengeség és a tökéletlenség felett. A mai világot szemlélve sürgetően fontossá vált számomra egy Riefenstahlról szóló film” – nyilatkozta Veiel. – Riefenstahl kiterjedt öröksége, magánhagyatékának fényében újraértelmezve, lehetőséget kínál arra, hogy új megközelítésben vizsgáljuk meg a birodalmi nagyság időtlen vonzerejét, a tökéletesek és győztesek színpadra állításának szükségességét – amit ma újra erősödni látunk.”
Manipulált hagyaték?
Andres Veiel 2020-ban kapta meg az első digitális képeket – először egy 1948-as naplót, majd magánjellegű telefonbeszélgetések felvételeit, például Albert Speerrel.
"Megnézhettem az 1930-as évekből származó, kiadatlan fotók és a Standard 8 mm-es felvételek gyűjteményét, valamint az emlékiratok vázlatait, amelyek közül néhány jelentősen eltért a nyomtatott változattól. Ezek rögtön felkeltették a kíváncsiságomat, de ugyanakkor kérdéseket is felvetettek. Vajon Riefenstahl szándékosan hagyott hátra bizonyos anyagokat, míg másokat kiválogatott?" – mesélte a rendező.
"Rábukkantunk egy 1934-es, Riefenstahllal készült Daily Express-interjú bejelentésére, de a tényleges interjú hiányzott. Ezt követően megszereztük az újság archívumából. Ebben Riefenstahl kijelenti, hogy 1932-ben olvasta Hitler Mein Kampf című könyvét, és már az első oldalak után lelkes nemzetiszocialista lett. Egy ilyen dokumentum egy csapásra lerombolta volna azt a fáradságosan felépített legendát, hogy ő apolitikus ember volt" – tette hozzá.
Sandra Maischberger producer azt mondja, a Leni Riefenstahlról alkotott véleménye megváltozott azon évek alatt, amíg a hagyatékával foglalkozott.
"A rendkívül ambiciózus, mindenekelőtt opportunista indíttatású művész képe, aki tehetségét bármilyen olyan hatalom szolgálatába állította, amely csak elegendő forrást és lehetőséget biztosított számára, nem volt tartható. Ehelyett egy olyan aktivistát találtam, aki alaposan meg volt győződve a nemzetiszocialista eszméről, és aki az utolsó leheletéig nem tudta elengedni régi eszméit."
Ijesztően aktuális
A német rendezőnő több mint 100 évig élt, a nácizmus bukása után hosszú élete során soha nem kért bocsánatot, így is képes volt alakítani örökségét. Személyes dokumentumaiban gyászolja „meggyilkolt eszméit”.
Andres Veiel szerint a hagyaték nagy része több szempontból ijesztően aktuális ma is. 2022-ben az ukrajnai háború megkezdése után Riefenstahl esztétikáját fedezte fel egy moszkvai parádé képeiben, amint Putyin orosz elnököt a menetoszlopokkal együtt mutatták.
"Riefenstahl remélte, hogy a német nép visszatér a tisztességhez és az erkölcshöz, elvégre, úgy érezte, megvan hozzá a képességük. Ez az idézet akár az AfD, a németországi szélsőjobboldali, nacionalista párt prominens képviselőitől is származhatott volna" – mondja.
A hagyatékából származó levelekből és a rögzített telefonhívásokból az is kiderül, hogy Riefenstahl a háború után is sok német gondolkodását képviselte, akik egy szervező kézről álmodoznak, amely végre rendet tesz az országban.
Miért olyan fontos ma újra megvizsgálni Riefenstahl munkásságát? Erre a kérdésre így felel Sandra Maischberger producer:
"Mert ez egy olyan időszakban történik, amikor a fasiszta minták nemcsak újra aktuálissá, hanem társadalmilag is elfogadhatóvá válnak. Naponta találkozunk propagandával, torzítással, álhírekkel. A háború és a totalitárius rendszerek szintén fenyegetnek, ráadásul a közvetlen közelben. Mindez fájdalmasan emlékeztet bennünket demokráciáink sebezhetőségére, a megtévesztés fontos szerepére és az autokratikus gondolkodás pusztító erejére."
A film február 26-tól látható Magyarországon a Cirko Film forgalmazásában.