Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Európa alternatív megoldásokat keres az orosz gázfüggőség kiváltására

Access to the comments Kommentek
Írta: Arató László
Kjetil Statsoil
Kjetil Statsoil   -   Szerzői jogok  KJETIL ALSVIK/.

A Moszkvával fennálló feszültségek miatt kiélezett energiaválság arra készteti Európát, hogy máshol keressen új gázellátási formákat. A probléma azonban nem csak az, hogy más országokat találjanak Oroszországon kívül, amelyek hajlandók is üzletelni az Európai Unióval. Gond az is, hogy hogyan lehet a gázt eljuttatni a különböző tagállamokba.

Európa a külvilágtól függ a gázellátásban, és ez csak két, egymással ellentétes tulajdonságú útvonalon érkezhet: vagy olyan vezetékeken keresztül, amelyek alacsonyabb költséggel garantálják az ellátás biztonságát, de ezt gyorsan kivitelezni lehetetlen, vagy cseppfolyósított földgázszállítókon keresztül, amelyek drágábban a globális piacon. Oroszország történelmileg az Európai Unió legnagyobb földgázszállítója. A 2006-os és 2009-es Oroszország-Ukrajna-Európa gázvita, majd a 2013-2014-es ukrán válság nyomán kialakult feszültséget követően az Európai Unió igyekezett csökkenteni az orosz földgázimporttól való függőségét. Oroszország azonban továbbra is az Európai Unió gázfogyasztásának mintegy 40 százalékát adja.

Európa szokatlanul alacsony gáztartalékkal érkezett a télbe

Simone Tagliapietra, a Bruegel Intézet kutatója szerint pedig rendkívül nehéz a helyzet, mert nincs sok választási lehetőség: „Az észak-afrikai országok jelenleg csővezetékeken (Algéria, Líbia) szállítanak földgázt Európába, de nem rendelkeznek a műszaki feltételekkel. Európa tehát nem számíthat rájuk, hogy további készleteket biztosítsanak az orosz gáz kiváltására. Az afrikai LNG, például a nigériai is szerepet játszhat, de ez ismét attól függ, hogy ezek az országok milyen gyorsan tudják növelni kitermelésüket és cseppfolyósítási kapacitásukat. Minden esetben nehéz rövid távon további mennyiségeket eljuttatni Európa számára." Olaszország és Spanyolország azonban keresi a módját, hogy növelje Líbiából és Algériából származó behozatalát, és hogy ezt tovább küldje Európa többi részébe.

Növekvő import Olaszországból?

Az Európai Unió reményei szerint a Transz-Adria-csővezeték (TAP) növeli az Azerbajdzsánból Európába irányuló gázimportot. A TAP-nak évi 10 milliárd köbméterre kellene növelnie exportkapacitását a jelenlegi mintegy 8 milliárd köbméterről. Ez a vezeték tavaly több mint 8,1 milliárd köbméter gázt szállított Azerbajdzsánból Európába, ebből összesen 6,8 milliárd köbmétert szállítottak Olaszországba. Ez a Déli Gázfolyosó nevű, 40 milliárd dolláros projekt utolsó szakasza. Az ország tavaly 19 milliárd köbméter gázt exportált, ebből 8,5 milliárd köbméter Törökországba került. A többit Olaszországba, Grúziába, Görögországba és Bulgáriába szállították. Az Európai Unió jelenleg egy másik projekten dolgozik: az EastMed vezetéken, amely összeköti az európai hálózatot a Cipruson, Izraelben és Egyiptomban felfedezett tengeri gázmezőkkel. Ha elkészül, megkerülné Oroszországot és Törökországot azáltal, hogy a ciprusi hálózatot összekapcsolná az európai hálózattal. Az EastMeddel kapcsolatos munkálatok várhatóan 2027-ben fejeződnek be, csakúgy, mint a Poseidon, az EastMEd-hez Görögországtól Olaszországig csatlakozó vezeték. 2004 óta működik a Greenstream, a Líbiából Gelába vezető 520 km hosszú vezeték. Ez a Földközi-tenger leghosszabb vezetéke, amely közel 1200 méteres mélységet ér el. Ezen a vezetéken (Greenstream) kívül van még a 2000 km-es Transmed vezeték Afrikából, amely Algériát Olaszországgal Tunézián keresztül a szicíliai Mazara del Vallóig köti össze. Ma Algéria Olaszország második legnagyobb gázexportőre Oroszország után.

Új vezeték, amely Spanyolországból szállítana gázt Európába?

A Spanyolország által importált és fogyasztott gáz csaknem 45 százaléka Algériából származik. Az Algériából érkezett két meglévő vezeték közül a legnagyobb a Maghreb-Europe vezeték, amely éves átlagban 10 000 millió köbmétert szállít az Ibériai-félszigetre. A második a Medgaz tenger alatti vezeték, amely Almeríát éri el, és 2010-ben helyezték üzembe, hogy javítsák Spanyolország és Európa többi részének ellátásbiztonságát. A Naturgy energiaipari multinacionális cég és algériai szövetségese, a Sonatrach júliusban megállapodott arról, hogy 2021 negyedik negyedévére elindítja bővítését, amelybe mintegy 73 millió eurót fektettek be. Ez vélhetően nem fog késni, már a nyomáspróbákat is elvégezték és csak be kell indítani a termelést. A Medgaz az első csővezeték, amely több mint 2000 méteres mélységben fut a Földközi-tengeren, és kezdeti kapacitása évi 8000 millió köbméter. A kapacitásbővítéskor a Spanyolországban elfogyasztott földgáz 25 százaléka várhatóan ezen a vezetéken keresztül fog érkezni. A NATO egy olyan gázvezeték megépítésének lehetőségét is vizsgálná, amely az Ibériai-félszigeten áthaladva algériai gázt és cseppfolyósított gázt szállítana az európai piacra, „hogy enyhítse Közép-Európa függőségét az orosz gáztól” – írja a La Vanguardia katalán lap aspnayol kormányforrásokra hivatkozva.

A spanyol lap értesülései szerint a Midcat projektről lenne szó, amelyet 2019-ben töröltek a spanyol és a francia hatóságok a megújuló energiaforrások növekvő preferenciája okozta alacsony jövedelmezőség miatt. Ha az akkor 400 millió euróra (457 millió dollárra) becsült projekt megvalósul, az Ibériai-félsziget "elosztó platformmá" válhat, és nyolc újragázosító üzemben tárolhat gázt Spanyolországban és Portugáliában.

Lehet-e a cseppfolyós gáz használata a gázmentesség alternatívája?

Bár Spanyolország rendelkezik a legjobb infrastruktúrával a cseppfolyós gáz kitermeléséhez, a helyzet még itt is elfajulhat. José María Yusta, a Zaragozai Egyetem energiapiaci szakértője a következőket mondja: "Az Enagás, a spanyolországi gázrendszer műszaki vezetője elmondta, hogy 2021 novemberében az újragázosító üzemekben kínált kapacitás 95 százalékára, azaz a törvényben megengedett lehetséges maximumra szerződtek, szemben a 2020. novemberi 57 százalékkal”. Spanyolország közel van a folyékony gáz tárolásának maximális lehetőségeihez.

Ennek az energiaforrásnak a használata tehát nem tűnik olyan megoldásnak, amely képes lenne megoldani az európai energiaproblémákat.