Válságkezelésre és az unió elhagyására is lehetőséget teremtett a dokumentum
2009 december elsején írták alá a Lisszaboni szerződést.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A dokumentum célja az volt, hogy demokratikusabbá és átláthatóbbá tegye az Európai Unió működését.
Például egyes döntéseknél lehetővé tették a minősített többségi szavazást.
És nagyobb szerephez juttatták az Európai Parlamentet.
Az elmúlt tíz év megmutatta, hogy az új szabályoknak nagy szerepük lehet a válságkezelésben.
"Az Európai Tanács a parlament támogatásával képest volt a válságkezelésre és válságból nem volt hiány. Itt volt a brexit, a pénzügyi válság. Viszont geopolitikai stratégiai vezetése továbbra sincs az uniónak. Erre nagy szüksége van az Európai Bizottságnak" - mondta egy elemző, Andrew Duff.
Sokak szerint a szerződés elavult és ráncfelvarrásra szorul.
"Valódi vitára van szükségünk, mert a Lisszaboni Szerződés óta kibővítettük az Európai Uniót. Ez politikai és geostratégiai szempontból nagyon jó döntés volt. De valódi integrációra van szükségünk".
Mások szerint az EU túl messzire ment a politikai unió irányába.
"Az egészet úgy alkották meg, hogy hatásköröket vegyenek el a tagállamoktól, legyen az bevándorlási politika, adózás, klímaváltozás, - és ez nagyon kényelmetlen a tagállamok számára" - mondta egy másik EP-képviselő, Robert Rowland.
A britek kilépését egyébként a lisszaboni szerződés 50-es cikkelye tette lehetővé.