Az a képesség, amely a fiatal agyat alkalmazkodóképessé teszi, egy új tanulmány szerint hozzájárulhat ahhoz is, hogy egy sérülés tartós kóros hálózattá alakuljon át.
A fiatal agy rugalmas. Könnyen alkalmazkodik, és új kapcsolatokat alakít ki. Amikor valami félremegy, általában úgy vélik, hogy a fiatalabb agynak több mozgástere van arra, hogy újraszervezze magát és ellensúlyozza a károsodást.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ugyanakkor ez a rugalmasság traumás agysérülés után árnyoldallal is járhat: a traumás agysérülés az agyat érő külső erőhatás, például esés, autóbaleset, sportsérülés vagy fejre mért ütés következtében kialakuló károsodás – derül ki az Experimental Neurology folyóiratban megjelent tanulmányból (forrás: angol).
„Sokan úgy vélik, hogy a fiatalabb agy sérülés után ellenállóbb, de eredményeink azt mutatják, hogy a helyzet jóval árnyaltabb” – mondta Samba Reddy, a Texas A&M Naresh K. Vashisht Orvostudományi Kar idegtudományi és kísérletes terápiás tanszékének munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.
A traumás agysérülés évente akár 69 millió embert érint. Az ilyen sérülések poszttraumás epilepsziához, krónikus rohamkórképhez vezethetnek, amely a sérülést követő hónapokkal, sőt évekkel később is kialakulhat.
A tanulmány szerint a fiatalabb agy érzékenyebb lehet azokra a folyamatokra, amelyek poszttraumás epilepsziához vezetnek – legalábbis egerekben.
„Az a plaszticitás, amely segíti a fiatal agyat az alkalmazkodásban, olyan feltételeket is teremthet, amelyek kedveznek a rohamokat kiváltó idegi hálózatok kialakulásának” – mondta Reddy egy sajtó (forrás: angol)közleményben. Bár a fiatalabb egereknél később alakult ki az epilepszia, amint a folyamat beindult, a rohamok száma és súlyossága lényegesen nagyobb lett.
Ezzel szemben az idősebb egereknél nagyobb eséllyel jelentkeztek rohamok már a sérülést követően, de összességében ritkábban és kisebb mértékben alakult ki náluk poszttraumás epilepszia.
Másképp fogalmazva: a fiatal agy a tapasztalatokra vagy sérülésre adott válaszként képes módosítani kapcsolatait és szerveződését, ezért reagálhat jobban a károsodásra. Ugyanakkor kóros kapcsolatokat is létrehozhat, amelyek hozzájárulnak a rohamokat kiváltó hálózatok kialakulásához.
A memória már más kérdés
Az idősebb egerek bizonyos mozgásfunkciók tekintetében gyorsabb javulást mutattak. Az öregedésnek azonban megvolt a maga ára.
Az idősebb állatoknál erőteljesebb ideggyulladás, rendellenes pályarendszer-átalakulás és súlyosabb hosszú távú memóriazavarok jelentkeztek.
„Az öregedés nem pusztán megnehezítette a felépülést, hanem megváltoztatta annak menetét” – mondta Reddy. „Az idősebb agyak kevésbé tűntek fogékonynak a krónikus rohamtevékenységre, de más szempontból sérülékenyek maradtak, különösen a memória és a kognitív működés terén.”
Az eredmények arra utalnak, hogy az agysérülés hosszú távú következményeit nem pusztán a fizikai károsodás mértéke határozza meg, hanem az is, miként reagál az agy erre a károsodásra az idő múlásával.
Ez magyarázhatja, hogy két, látszólag hasonló sérülést szenvedett ember miért élhet meg nagyon különböző hosszú távú következményeket.
A kutatás arra is rávilágít, miért számít az életkor a traumás agysérülés következményeinek vizsgálatakor. A fiatalabb agy esetében inkább az a veszély, hogy fokozatosan kóros, rohamokat kiváltó hálózatok alakulnak ki, míg az idősebb agyban a gyulladás, a pályarendszer-változások és a memória hanyatlása lehetnek a meghatározóbb tényezők.
„A fiatalabb agy esetében olyan beavatkozásokra lehet szükség, amelyek megakadályozzák a rohamokat kiváltó hálózatok fokozatos kialakulását” – mondta Reddy –, „míg az idősebb agyaknál inkább azok a megközelítések hozhatnak hasznot, amelyek a sérülést követő memóriavesztést, gyulladást és kognitív hanyatlást célozzák.”