Tanulmány: a mezőgazdasági növényvédőszer-terhelésnek erősen kitett térségekben nő a rák kockázata.
Egy új kutatás szerint a széles körben az élelmiszerekben, a vízben és a környezetben jelen lévő növényvédő szerek összefüggésbe hozhatók a fokozott rákkockázattal, különösen a társadalmilag kiszolgáltatottabb csoportok körében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Nature Health (forrás: angol) folyóiratban megjelent tanulmány erős összefüggést talált a mezőgazdasági növényvédő szereknek való kitettség és a daganatos megbetegedések kockázata között, miután perui környezeti adatokat, rákregisztereket és biológiai mintákat elemzett.
„Ez az első alkalom, hogy országos léptékben sikerült összekapcsolnunk a peszticid-expozíciót olyan biológiai elváltozásokkal, amelyek a rák fokozott kockázatára utalnak” – magyarázta Stéphane Bertani, a Francia Fenntartható Fejlődés Nemzeti Kutatóintézetének (IRD) molekuláris biológusa.
A szerzők rámutattak, hogy a peszticidek valós életbeli rákkeltő hatását továbbra sem ismerjük kellőképpen, ami megnehezíti a szigorú kockázatértékelést, és késlelteti a hatékony közegészségügyi beavatkozásokat.
Ennek a tudáshiánynak a csökkentése érdekében a kutatók olyan perui térségeket azonosítottak, ahol az emberek nagyobb valószínűséggel vannak kitéve növényvédő szereknek, és bizonyos daganattípusok is gyakoribbak; ezekben a zónákban a rák kialakulásának kockázata 150 százalékkal magasabbnak bizonyult.
A tanulmány a Francia Fenntartható Fejlődés Nemzeti Kutatóintézetének perui részlege, az Institut Pasteur, a Toulouse-i Egyetem és Peru Országos Neoplasztikus Betegségek Intézete együttműködésében készült.
A kutatócsoport 2014 és 2019 között, hat éven át modellezte a növényvédő szerek környezeti terjedését, és nagy felbontású térképet készített a legnagyobb kitettségi kockázatú területekről – ismertette Jorge Honles, a Toulouse-i Egyetem epidemiológusa.
A közepes és magas kockázatú övezetek az ország területének több mint egyharmadát lefedték, a szennyezés pedig a mezőgazdasági területeken túl, a távolsági terjedés miatt, akár 30–50 kilométerre is kinyúlt.
A kutatók az egész országra kiterjesztették a modellt, beépítve azokat a mezőgazdasági vegyszereket is – amelyek közül egyet sem sorol az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az ismert humán rákkeltők közé –, valamint a környezeti terjedésüket leíró modelleket.
A peszticid-terhelési térképeket a rákregiszterek adataival vetették össze; a vizsgálat több mint 150 ezer, 2007 és 2020 között diagnosztizált beteg adataira támaszkodott.
A legnagyobb környezeti peszticid-kitettségi kockázatok az Andok fennsíkjain és lejtőin összpontosultak, különösen azokon a területeken, ahol az alacsony csapadékmennyiség tovább fokozhatja a szerek felhalmozódását.
A molekuláris elemzések szerint a növényvédő szerek megzavarják azokat a folyamatokat, amelyek a sejtek működését és identitását fenntartják. Ezek a változások már a rák kialakulása előtt jelentkezhetnek, ami arra utal, hogy korai, összeadódó és „néma” hatásokról van szó, amelyek érzékenyebbé tehetik a szöveteket más kockázati tényezőkkel szemben, például fertőzésekkel, gyulladással vagy környezeti stresszhatásokkal szemben – áll a tanulmányban.
Összefüggnek a peszticidek minden ráktípussal?
A tanulmány szerint egyes daganatok, bár különböző szerveket érintenek, közös, a sejteredetükhöz kapcsolódó biológiai sebezhetőségeket mutatnak, amelyeket a peszticid-expozíció tovább gyengíthet.
A legkiterjedtebb kockázati zónák az endodermális és ektodermális eredetű hámdaganatokhoz kapcsolódtak; ezek a felnőttek körében leggyakoribb ráktípusok, amelyek elsősorban az emésztőrendszert, a tüdőt és a bőrt érintik.
Peruban a hepatocelluláris karcinóma (HCC), a májrák leggyakoribb altípusa aránytalanul nagy mértékben sújt fiatal, nem cirrózisos, őslakos származású embereket, különösen az ország középső részén, például Junín tartományban – jegyezték meg a kutatók.
A máj kulcsszerepet játszik a vegyi anyagok lebontásában, ezért a környezeti expozíció „őrszervének” is tekintik – tették hozzá.
Noha ezt a mintázatot korábban rejtett hepatitis B-fertőzéssel hozták összefüggésbe, a mostani vizsgálat azt találta, hogy a májrákos gócok egybeesnek az erős peszticid-expozíciónak kitett térségekkel, és hogy a nem daganatos májszövetben olyan molekuláris „aláírás” mutatható ki, amely korai rákkeltő hatásra utal.
A szerzők szerint a növényvédő szerek az élelmiszerekben, a vízben és az ökoszisztémákban is széles körben jelen vannak, ezért a környezeti kitettség feltérképezése rendkívül összetett feladat.
Azokon a térségeken, ahol az intenzív mezőgazdaság, a fenntarthatatlan földhasználat és a korlátozott egészségügyi ellátás egyszerre vannak jelen, a peszticidek terjedése alááshatja az ökológiai ellenálló képességet, és tovább mélyítheti a régóta fennálló egészségügyi egyenlőtlenségeket.
A kutatók szerint mindez rávilágít arra, hogy a szabályozási politikába be kell építeni a társadalmi és ökológiai igazságosság szempontjait is, ami „elengedhetetlen lépés az ökológiai károk mérséklése és a sérülékeny csoportok környezeti eredetű daganatoktól való védelme felé”.