Miközben a kakaótermelés drámaian visszaesik, a tudósok egy klímaálló növényhez fordultak, hogy a csokoládéipar fennmaradását biztosítsák.
A csokoládé egyre inkább a klímaváltozás barométerévé válik, mivel a szélsőséges időjárási viszonyok veszélyeztetik a globális kakaótermés jövőjét.
A kakaótúlnyomó része (mintegy 60 százaléka) Nyugat-Afrikából származik, olyan párás országokban termesztik, mint Elefántcsontpart és Ghána, ahol a meleg hőmérsékletet és a bőséges csapadékot rövid száraz időszakok váltják.
Az elmúlt két évben azonban a kakaótermelés akár 40 százalékkal is visszaesett. Ennek következtében a csokoládé ára az 1970-es évek óta nem látott szintekre szökött, a szakértők pedig arra figyelmeztetnek, hogy 2050-re akár kakaómentes világ jöhet.
Hogyan fenyegeti a klímaváltozás a csokoládéipart
Számos tényező utal arra, hogy a csokoládé jövője veszélyben van. Korábbi beszámolók az illegális aranybányászatot, az elöregedő fákat, sőt a kakaócsempészeket is okolták, de a kutatások szerint elsősorban a csapadék ellentétes szélsőségei állnak a háttérben.
A Harvard Egyetem Klíma- és Fenntarthatósági Salata Intézete szerint a kakaó időjárás-érzékenysége nem újkeletű, ám a klímaváltozás „felerősíti a heves esőzések intenzitását”, ahogy emelkednek a hőmérsékletek.
Minden 1 °C-os levegőhőmérséklet-emelkedésnél a légkör körülbelül hét százalékkal több nedvességet képes magában tartani, ami intenzívebb, hevesebb esőzéseket okozhat.
A kutatók szerint: „A fizika alapjai egyszerűek: a melegebb légkör több nedvességet tart magában, ami felerősíti az esőzések szélsőségeinek intenzitását.” „Ez a talaj vízzel való telítődéséhez, erózióhoz és a gombás betegségek kialakulásának kedvező körülményekhez vezet.”
A klíma okozta válság nyomán a Szingapúri Nemzeti Egyetem kutatói most megoldást keresnek.
Megmenthetik-e a tudósok a csokoládéipart?
A kutatók a szentjánoskenyérre összpontosítottak, egy a Földközi-tenger térségében termesztett, klímatűrő növényre, amely lassan egyre nagyobb figyelmet kap mint ígéretes kakaóalternatíva.
A kakaóval ellentétben a szentjánoskenyér forró, száraz éghajlaton virágzik, vízigénye nagyon alacsony, és az aszályokat is képes átvészelni. Pörkölés után „egyedi aromát” áraszt, amely a kakaóra emlékeztet, íze azonban nem igazán az igazi.
A probléma megoldására a csapat két eljárást dolgozott ki a növény ízének módosítására: enzimek alkalmazásával növelték a keserűséget és fokozták az édességet.
Az enzimkezelés egyszerű, tiszta módszer, amely minimális feldolgozást igényel, szemben más eljárásokkal, amelyek az íz fokozásához agresszív vegyszereket, például sósavat használnak.
A szentjánoskenyér ízprofiljának javításával a kutatók szerint ezek a technikák arra ösztönözhetik az édességgyártókat, hogy olyan élelmiszerekben is használják, amelyek általában kakaót igényelnek, például csokoládészeletekben, kakaóporokban, malátaitalokban és más kakaóalapú termékekben.
Ha nagy léptékben bevezetnék, „jelentősen csökkenthetné” a csokoládéipar kakaófüggőségét, és ellenállóbbá tehetné az ellátási láncokat a klímaváltozással és a növénybetegségek kitöréseivel szemben.
„Kutatásunk nem pusztán a kakaó ízének reprodukálásáról szól, hanem arról, hogy sokszínűbbé tegyük azokat az alapanyagokat, amelyekből csokoládéalternatívákat készítünk”, mondja Manfred Ku, a tanulmány első szerzője.
„Ha olyan strapabíró, klímatűrő növényekhez fordulunk, mint a szentjánoskenyér, segíthetünk az ágazatnak alkalmazkodni a környezeti kihívásokhoz, miközben a fogyasztóknak olyan terméket adunk, amelyet élvezni fognak.”