Kijev azt tervezi, hogy a 90 milliárd eurós uniós kölcsön jelentős részét a svéd Gripen (JAS-39) vadászgépekre költi el. A szállítások elvileg már egy év múlva meg is kezdődhetnek.
A közösségi médiában újra felbukkanó híresztelések szerint Svédország vadászgépeket adhat Ukrajnának, ám hivatalos bejelentés továbbra sincs. A Gripen-szállításról szóló találgatások mégsem a semmiből jöttek: egy több éve zajló, dokumentált politikai és katonai folyamat visszatérő epizódjai.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Négy év háború után a védekezés folytatása kulcskérdés
A téma minden alkalommal erős reakciót vált ki Moszkvából, ami önmagában jelzi, hogy nem puszta technikai kérdésről, hanem komoly stratégiai tétű döntésről lenne szó, ami nyugtalanítja az orosz hadvezetést.
A kiindulópont egy 2025. október 22-én aláírt svéd–ukrán szándéknyilatkozat, amely a két ország légierő-együttműködésének elmélyítését célozza, és kifejezetten említi a vadászgépek kérdését is. A svéd kormány közlése szerint a dokumentum egy „nagyszabású exportmegállapodás” lehetőségét alapozza meg, amely akár 100–150 Gripen JAS-39 beszerzését is magában foglalhatja a következő évtized során.
Az ukrán elnöki hivatal ugyanezt a megállapodást olyan lépésként írta le, amely egy jelentős Gripen-flotta megszerzéséhez vezethet. Ez még nem megrendelés vagy konkrét szállítási szerződés, hanem politikai-ipari előkészítés. A pénzügyi, kiképzési és logisztikai feltételek előkészítése viszont azt jelenti, hogy végleges megállapodás esetén a végrehajtás már elő van készítve, és ezzel sok időt lehet nyerni.
Svéd részről felmerült, hogy az Ukrajna számára biztosított uniós források egy része felhasználható lenne a beszerzés finanszírozására, míg ipari szinten közös gyártás és karbantartási együttműködés is szóba került.
A Gripen nem „gyorsan átadható” fegyverrendszer, hanem teljes infrastruktúrát igénylő komplex légierő-projekt, ezért az is lehetséges, hogy az első szakaszban Stockholm a saját készleteiből ad át Ukrajnának. Ehhez már NATO-egyeztetések szükségesek, mivel az északi szárny védelme az amerikai, brit és német légierő együttműködését tartalmazza a svéd kapacitások beszámításával.
A svéd légierő mérete korlátozott, így bármilyen jelentős mennyiség átadása gyengítené az ország saját védelmét is.
A típus nem először merül fel Ukrajna számára
Már 2022 után, az orosz invázió első évében megjelent az ukrán igény egy nyugati vadászgépre, és a Gripen hamar az egyik legalkalmasabb jelöltként került szóba. Svédország 2024-ben egy katonai támogatási csomag részeként már finanszírozta az esetleges átadás előkészítését, bár konkrét gépek még nem kerültek szóba. Emellett Stockholm vizsgálta a régebbi C/D változatok átadásának lehetőségét is, miközben saját légvédelmi szükségletei miatt óvatos maradt.
A Gripen iránti ukrán érdeklődés egyik fő oka, hogy a típus koncepciója szinte tankönyvi módon illeszkedik a jelenlegi ukrán hadszíntérhez. A svéd repülőgépet a hidegháború alatt arra tervezték, hogy egy technológiailag fölényt élvező ellenféllel szemben is eredményes legyen, és a széttelepített bázisokról és rögtönzött pályákról is működőképes maradjon. Képes rövid kifutópályáról vagy akár autópályáról üzemelni, kis földi személyzettel, gyors újrafegyverzéssel és viszonylag alacsony logisztikai igénnyel.
Ez a „túlélő légierő”-modell éppen arra a problémára ad választ, ami Ukrajnában kulcsfontosságú, vagyis hogy az orosz rakéta- és dróntámadások miatt a nagy és fix ukrán repülőterek sérülékenyek, és emiatt túl nagy légvédelmi kapacitásokat kötnek le. Nyugati elemzések szerint a Gripen kifejezetten az orosz légierő elleni védekezésre optimalizált, modern szenzorokkal és elektronikai hadviselési rendszerekkel, amivel tehermentesíthetné a repülőtereket.
Viszont ha a típus ennyire alkalmas, miért nincs még Ukrajnában?
A legfontosabb ok a prioritásokban keresendő. A nyugati országok jelenleg az F-16 program működőképessé tételére koncentrálnak, amely önmagában is hatalmas képzési és logisztikai erőfeszítést igényel.
Egy második típus párhuzamos bevezetése jelentősen növelné a komplexitást, mert külön pilótaképzést, alkatrész-ellátás, fegyverintegrációt és karbantartási infrastruktúrát igényel. A politikai félelem oka pedig az, hogy a Gripen egyik kulcsfegyvere, a nagy hatótávolságú METEOR légiharc-rakéta olyan képességet adna Ukrajnának, amely Moszkva szemében új eszkalációs szintet jelenthet.
Az orosz reakciók ezt a félelmet jól tükrözik. Amikor a Gripen-átadás lehetősége először komolyan felmerült, az orosz diplomácia és propaganda kifejezetten élesen reagált, a lépést a NATO közvetlen részvételének bizonyítékaként értelmezve. Egy svéd szakértő szerint az orosz kommunikáció ilyenkor „különösen agresszív” hangnemet ütött meg, és nyílt eszkalációként kezelte a lehetőséget.
Moszkva számára a nyugati vadászgépek nem pusztán fegyverek, hanem egyben a NATO technológiai és információs rendszereinek megjelenését jelentik az ukrán légtérben. Az orosz felfogás szerint a nyugati fegyverzetek fokozatos beépülése az ukrán védelmi erőkbe kvázi-NATO taggá emeli Kijevet, anélkül, hogy hivatalos tagja lenne.
Éppen ezért egyes nyugati forgatókönyvek szerint a Gripen szerepe a háború után válhat igazán jelentőssé. Egy esetleges stabilizációs vagy biztonsági garanciarendszer (puffer) részeként a típus alkalmas lenne Ukrajna légterének folyamatos felügyeletére és az orosz légi műveletek elrettentésére. Ebben az értelemben a Gripen nem csupán egy fegyverrendszer, hanem politikai eszköz is, amely az ukrán légierő hosszú távú nyugati támogatását szolgálja.
A téma újbóli napirendre kerülése annak köszönhető, hogy a Gripen egyedülálló kompromisszumot kínál. Nem amerikai típus, így politikailag rugalmasabb exporteszköz lehet az atlanti szövetségnek az amerikai ingadozás közepette. Ugyanakkor teljesen NATO-kompatibilis, üzemeltetése olcsóbb, mint a legtöbb nyugati vadászgépé, és koncepciója kifejezetten egy nagyobb ellenféllel vívott, intenzív háborúra készült. Ez pontosan az a stratégiai környezet, amelyben Ukrajna jelenleg működik.
A valódi kérdés az, hogy mikor válna racionálissá egy ilyen lépés. Egy elhúzódó háború, az F-16 flotta esetleges veszteségei vagy egy post-war biztonsági rendezés olyan helyzetet teremthetnek, amelyben a svéd vadászgép megjelenése logikus döntéssé válik.