A 88 országban végzett kutatás összegzésében megjegyzik: az adó egyrészt fékezné a klímaváltozást, másrészt csökkentené a társadalmi egyenlőtlenségeket.
HIRDETÉSA One Earth tudományos folyóiratban a héten jelent meg egy tanulmány, melyben azt írják, hogy a luxuscikkek megadóztatása hatékonyan csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást. A tanulmányban hangsúlyozzák, hogy például a repülőjegyekre vagy a SUV-okra magasabb adókat vethetnének ki, mert a jelenlegi csekély.
Hozzáteszik: a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséért és a klímaváltozás megfékezéséért folyó küzdelem során új törvényekre és folyton alkalmazkodó politikai döntésekre van szükség, már amennyiben az országok el akarják érni az előre leszögezett csökkentett kibocsátási célokat.
Mi az és mire jó a karbonadó?
Vállalatokra kirótt adóról van szó, melyet a meghatározott határérték feletti szén-dioxid-kibocsátásért kell fizetni. Az adó célja ösztönözni a gyártókat és forgalmazókat, hogy csökkentsék a karbonlábnyomukat és alternatív, az eddiginél környezetbarátabb gyártási vagy szállítási folyamatokba fektessenek be.
A karbonadók jelenleg minden gazdasági ágazatban azonosak, az ebből származó bevételeket gyakran zöldenergia-kutatásra és/vagy -fejlesztésre fordítják az országok. Az Európai Unión túl jelentős adómértékkel számol Argentína, Kanada, Chile, Kína, Kolumbia, Dánia, Japán, Kazahsztán, Dél-Korea, Mexikó, Új-Zéland, Norvégia, Szingapúr, Dél-Afrika, Svédország, Egyesült Királyság és Ukrajna is.
Az EU-nak megvan a saját kibocsátási rendszere, ez a 2005-ben megalapozott EU ETS. Az Unió évente csökkenti a kibocsátás felső határát, ennek eredményeként azóta 43 százalékkal csökkent az energia- és hőtermelés, valamint a jelentős energiamennyiséget használó ágazatok kibocsátása, de: kutatók szerint a rendszer nem elég hatékony, mivel számos, magas karbonlábnyomot hagyó szolgáltatásra és termékre szükség van, hogy tovább ne menjünk, például fűtésre vagy üzemanyagra, melyek elengedhetetlenek a mindennapi élethez. A publikációban megjegyzik: a jelenlegi rendszer mindenkit büntet, és ugyanúgy terheli a magas és az alacsony jövedelmű háztartásokat, magyarán: aránytalanul büntetheti az alacsonyabb bérűeket.
Nagyban játszottak
Yannick Oswald kutató és csapata 88 országban, a világ népességének közel a 90 százalékát érintve modellezte a luxustermékekre vonatkozó karbonadó eredményeit. Közölték: az általuk javasolt rendszer magasabb adót vezetne be a luxuscikkekre (nagy teljesítményű autók, repülés), de alacsonyabbat az alapvető emberi szükségleteket kielégítő árukra és szolgáltatásokra, mint például a lakhatás, a főzés vagy éppen az egészségügy.
Példaként az Egyesült Államokat hozták fel: ők az USA-ban 150 dolláros tonnánkénti szén-dioxid-adót alkalmaznának a luxuscikkekre, miközben az otthoni fűtést 100 dolláros adóval sújtanák, az utazást viszont 300 dollárral.
A kibocsátás csökkentésén túli hozomány
A tanulmány eredményei azt sugallják, hogy amennyiben mind a 88 ország bevezetné a luxusadót, akkor az 2050-re a 2°C alatti globális felmelegedéshez szükséges kibocsátáscsökkentés 75 százalékát eredményezné.
Yannick hozzáteszi: amennyiben a rendszert bevezetnék, azonnali és jelentős adóemeléssel kéne kezdeni, ami nemcsak a kibocsátás csökkentését eredményezné, hanem – főleg a magasabb jövedelmű országokban – a társadalmi csoportok közti egyenlőtlenségek mértékét is.
Egyáltalán: létrehozható?
A luxusadó bevezetése bonyolult folyamat, már csak a termékekre vonatkozó adatgyűjtés miatt is. Yannick szerint viszont szükséges belevágni, és igénybe venni olyan adatokat, melyek már eddig is erre fókuszáltak.
A politikai kérdés tán nehezebb ennél is: a gazdagok megadóztatása általában indoklást igényel, egyes országok választóinak pedig egyértelműen támogatniuk kell egy ilyen változást.