„Azt hiszem, rákaptam”: amikor a rákból való felépülés maratonná válik. A túlélő Andy Spray az Euronews Healthnek mesél arról, miért nem hagyta abba a futást.
Amikor több mint egymillióan jelentkeztek a 2026-os London Marathon sorsolására, Andy Spary még nem volt köztük.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ekkortájt a dél-londoni Tunbridge Wellsből származó, egykori félprofi gördeszkás épp egy olyan diagnózist kapott, amely alapjaiban változtatta meg az életét.
2024-ben egy sebészeti beavatkozáson esett át, amelyről eleinte azt hitték, hogy a Crohn-betegségéhez kapcsolódó tályog. Az orvosok MRI-vizsgálatra küldték, és eleinte megnyugtatták, hogy „nem kell semmi miatt aggódnia”.
A tályogról végül kiderült, hogy egy ritka típusú, hármas stádiumú vastagbélrák, amely a farpofái környékén helyezkedett el.
Két évvel később Andy élete első maratonját (forrás: angol) három óra 25 perc alatt futotta le Londonban.
A diagnózis és a futás között intenzív kezelési terven ment keresztül: sztómaműtétet hajtottak végre nála, több hónapon át kemoterápiát kapott, és öt héten át sugárkezelésen vett részt.
A mozgás a felépülés része
De futni sosem hagyott fel.
„Két hetente kaptam kemót. Szerdán adták be, péntekre borzalmasan éreztem magam, de pár nap alatt enyhült, és amikor jobban lettem, újra elmentem futni” – mesélte az Euronews Healthnek.
Ebben az időszakban Andy a közösségi médiában is megosztotta a történetét: nyíltan beszélt a nehéz pillanatokról, miközben alapvetően optimista maradt.
„Általában nagyon nyitott vagyok. Szerintem ez a legjobb hozzáállás, jobb, mint ha bezárkózol” – mondta. Hozzátette, hogy az online kapott pozitív visszajelzések csak még inkább rávilágítottak számára, mennyit jelent neki a felesége, a családja és a barátai támogatása.
Ezután, 11 hónappal ezelőtt, nagyműtéten esett át: eltávolították a daganatot, a vastagbelének és a végbelének egy részével, valamint a környező szövettel együtt, majd rekonstrukciós műtét követte.
Eleinte még a lábát sem tudta megérinteni, járni is alig bírt, de három-négy hónap alatt újra futócipőt húzott, és felkészült két félmaratonra, valamint a London Marathonra.
Valamikor a diagnózis és a műtét között egy barátja mesélt neki egy jótékonysági szervezetről, amely a daganatos fiatalokat útjuk bármely szakaszában mozgásra ösztönzi, és így segíti őket.
Testmozgás és kapcsolódás
És bár korábban is aktívan sportolt, nagy könnyebbséget jelentett számára, hogy a Trekstock (forrás: angol) révén – eleinte FaceTime-on keresztül – a saját korosztályához tartozó emberekkel együtt mozoghatott; ez zökkenőmentes átmenetet jelentett a felépülés felé.
A szervezetnek köszönhetően Andy rajthoz állhatott a London Marathonon, és GoFundMe-gyűjtést is indított, amely eddig több mint 4 000 fontot (körülbelül 4 700 eurót) hozott össze.
Asztalosként dolgozó Andy szeretné megkérdőjelezni azt a széles körben elterjedt képet, amely egy olyan betegséghez kapcsolódik, amely ma már egyre több embert érint.
„A rákot és a halált illetően még mindig nagy a stigma, mert régen ez gyakran halálos ítéletet jelentett. De ennek ma már nem kellene így lennie” – mondta.
Az orvostudomány gyors fejlődésével az eredmények is változnak.
„Ma már rengeteg új kezelés és terápia érhető el, a gyógyulási arány pedig sokkal magasabb.”
Figyelmeztető jelek, amelyekre érdemes odafigyelni
Bár a bélrák egyre gyakoribb a fiatalabb korosztály körében, azt kéri, hogy aki olyan tüneteket tapasztal, mint a fájdalom, vér a székletben vagy a székletürítési szokások megváltozása, menjen el kivizsgálásra. Ezek a jelek önmagukban nem feltétlenül jelentenek rákot, de a korai felismerés döntő jelentőségű lehet.
Andy számára a rák legyőzése a mentális ellenálló képesség, az erős támogató közeg, a kezelési folyamatba vetett bizalom és az évek alatt, súlyos gördeszkabalesetek – többek között koponyatörés – után kialakult hozzáállás együttesén múlt.
Felidézte, hogy a műtét utáni felépülés akár 18 hónapig is eltarthat, és nála még most sem zárult le teljesen, de miután befejezte a maratont, úgy fogalmazott: „Úgy érzem, nagyjából már célba értem.”