Nemzetközi tanulmány figyelmeztet: az űrbeli reproduktív egészség már nem pusztán elméleti kérdés, a termékenységgel és terhességgel kapcsolatos dilemmák sürgetőbbé válnak.
Ahogy a kereskedelmi űrutazás egyre közelebb kerül a valósághoz, az űrhajósok egyre több időt töltenek Föld körüli pályán, és miközben egyszer a Mars benépesítését tervezzük, a szakértők szerint sürgősen foglalkozni kell az űrbeli szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos kérdésekkel.
A szakértői jelentés a lektorált Reproductive Biomedicine Online folyóiratban jelent meg; ebben reprodukciós medicinával, űrtudománnyal és bioetikával foglalkozó szakemberek hívják fel a figyelmet arra, hogy az emberi jelenlét gyors bővülése az űrben megelőzi azokat a szabályozásokat, amelyeknek a reproduktív egészséget kellene védeniük.
Több mint 50 évvel ezelőtt „két tudományos áttörés formálta át azt, amit biológiailag és fizikailag lehetségesnek gondoltunk: az első holdraszállás és az első bizonyíték az emberi megtermékenyítésre in vitro” – mondta Giles Palmer klinikai embriológus, a Nemzetközi IVF Initiative képviseletében.
„Most, több mint fél évszázaddal később ebben a jelentésben amellett érvelünk, hogy ez a két, korábban egymástól független forradalom ma már egy gyakorlati, ám alig feltárt valóságban találkozik: az űr egyre inkább munkahellyé és úti céllá válik, miközben az asszisztált reprodukciós technológiák rendkívül fejlettek, egyre inkább automatizáltak és széles körben hozzáférhetők” – tette hozzá.
A szaporodás bonyodalmai az űrben
Az olyan asszisztált reprodukciós technológiák (ART), mint az IVF és az ICSI látványos fejlődése ellenére továbbra sincsenek széles körben elfogadott, iparági szintű standardok az űrbeli reproduktív egészségi kockázatok kezelésére.
A kockázatok közé tartozik a küldetések közben létrejövő, nem szándékolt korai terhesség, a sugárzás és a mikrogravitáció termékenységre gyakorolt hatása, valamint a jövőbeli, reprodukcióval kapcsolatos kutatások etikai határai.
Laboratóriumi vizsgálatok és a korlátozott humán adatok arra utalnak, hogy az űr – amelyet a jelentés „egyre inkább rutinszerű munkahelyként” ír le – mindazonáltal „ellenséges környezet” az emberi szervezet számára.
„A mikrogravitáció, a kozmikus sugárzás, a cirkadián ritmus felborulása, a nyomáskülönbségek és a pályán uralkodó szélsőséges hőmérsékletek” egyaránt olyan tényezők, amelyekről ismert, hogy rontják a nők és a férfiak egészséges reproduktív folyamatait.
Állatkísérletek arra utalnak, hogy a rövid távú sugárterhelés megzavarhatja a menstruációs ciklusokat, és növelheti a rákos megbetegedések kockázatát. A tanulmány ugyanakkor rámutat, hogy továbbra sincsenek megbízható, hosszú távú adatok a férfi és női űrhajósokról a huzamosabb küldetések után.
A tanulmány szerint a reproduktív szövetek különösen érzékenyek a DNS-károsodásra, és a szerzők „kritikus tudáshiánynak” nevezik, hogy továbbra sem ismert, a hosszú küldetések során elszenvedett kumulatív sugárterhelés hogyan hat a férfiak termékenységére.
Működhet-e az IVF az űrben?
Mindeddig még senki sem fogant vagy szült az űrben, és a terhesség továbbra is szigorúan ellenjavallt azok számára, akik elhagyják a Földet.
A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy az automatizált megtermékenyítési és krioprezervációs technológiák „összhangba hozhatók az űrbeli reprodukciós kutatás és gyakorlat működési igényeivel”.
„Az asszisztált reprodukciós technológiák fejlődése gyakran szélsőséges vagy rendkívüli körülmények között indul el, de nagyon gyorsan túllép ezeken” – mondta Palmer.
„Az ART rendkívül könnyen adaptálható, mert olyan helyzetekben nyújt megoldást, amikor a szaporodás biológiailag lehetséges, de a környezet, az egészségi állapot, az időzítés vagy a társadalmi körülmények szerkezetileg korlátozzák – márpedig ezek a korlátok a Földön is széles körben jelen vannak.”
A jelentés szerzői szerint az űrbeli emberi szaporodással kapcsolatos etikai kérdéseket már nem lehet tovább halogatni.
„Ahogy bővül az emberiség jelenléte az űrben, a reproduktív egészség többé nem maradhat a szakpolitika vakfoltja” – mondta Dr. Fathi Karouia, a tanulmány egyik vezető szerzője, a NASA kutatója.
„Sürgősen nemzetközi együttműködésre van szükség ahhoz, hogy felszámoljuk a kritikus tudáshiányokat, és olyan etikai irányelveket dolgozzunk ki, amelyek védik a hivatásos és a magán-űrhajósokat egyaránt – és végső soron az emberiséget is, miközben a Földön túli tartós jelenlét felé haladunk.”