XV–XVI. századi új leletek újraélesztik Pompeji rejtélyét: a várost nem felejtették el a kitörés után, tovább élt a vidék emlékezetében.
Pompeji története nem ért véget i. sz. 79-ben.. Évszázadokon át, miközben a római város a Vezúv-kitörés anyagai alatt maradt, akadtak, akik továbbra is a romok között éltek, és megőrizték az emlékét. Erről a meglepő történetről az ókori Pompeji déli részén, az Insula Meridionalisban feltárt új leletek számolnak be.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A XV–XVI. századra keltezhető anyagok és kerámialeletek ugyanis új nyomokat szolgáltattak az emberi jelenlétről a területen, jóval az 1748-ban megkezdett bourboni ásatások előtt.
A felfedezés megkérdőjelezi Pompeji legelterjedtebb képét: egyrészt ott a római város, amelyet megfagyasztott az i. sz. 79-es kitörés, másrészt a modern Pompeji, amely csaknem tizenhét évszázaddal később került ismét napvilágra. A kettő között azonban sokkal árnyaltabb történet húzódik.
A „Pompeji Pompeji után”
„A Tom Hiddlestonnal készült Pompei Fuori dal tempo című dokudráma és Steven Tuck régész kutatásai is azt mutatják, hogy a túlélők témája végre a tudományos vizsgálatok és az ismeretterjesztés tárgyává válik” – magyarázza Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatója.
A kitörés után Pompeji valódi posztapokaliptikus tájnak tűnhetett. Az új kutatások szerint azonban nem néptelenedett el teljesen. Nyomai vannak azoknak, akik visszatértek, és közösségeknek, amelyek továbbra is használták a területet.
Ezek azonban törékeny jelenlétet jelentettek, távol a nagy, hivatalos történelemtől. „Illékony nyomai ezek bizonytalan életeknek, a hivatalos történelem árnyékában” – emeli ki Zuchtriegel, magyarázva, miért maradtak olyan sokáig szinte láthatatlanok.
Az Insula Meridionalis leletei most újabb mozaikdarabbal egészítik ki ezt a történetet. A feltárt kerámia és más anyagok arra utalnak, hogy a területet a reneszánsz idején is használták, évszázadokkal azelőtt, hogy Pompeji a feltárások révén ismét hivatalosan a figyelem középpontjába került.
És belép a reneszánsz Pompeji történetébe
Ez az időszak egy másik történet miatt is különösen érdekes. Körülbelül ugyanezekben az évszázadokban készül a Krisztus levétele a keresztről, Andrea Mantegnának tulajdonítva, amelyet nemrég fedeztek fel újra a pompeji Boldogságos Szűz Mária-szentélyben.
A két történet közvetlenül nem kapcsolódik, egymástól független történelmi eseményekről van szó. Mégis mindkettő fontos dologról árulkodik: Pompeji nem volt teljesen kitörölve a kollektív emlékezetből.
„Anélkül, hogy bármit is elvitatnánk olyan kutatók érdemeiből, mint a Spanyolországból érkezett Gioachino Alcubierre, aki 1748-ban kezdeményezte az első régészeti ásatásokat Pompejiben, el kell ismerni, hogy itt már közvetlenül a kitörés utáni időktől fogva létezett egy helyi közösség, amely továbbra is itt élt, és őrizte Pompeji emlékét” – hangsúlyozza Zuchtriegel.
Egy város, amelyet sosem felejtettek el igazán
Ezt a feltevést egy látszólag egyszerű részlet is erősíti: a „Civita” helynév, amely Zuchtriegel szerint annak bizonyítéka, hogy helyben fennmaradt az emléke egy eltemetett városnak.
A földművesek és pásztorok, akik az ókori romok között éltek, nem rendelkeztek azokkal az eszközökkel, hogy ezt az örökséget a modern régészet nyelvén írják le. Ez azonban, emeli ki Zuchtriegel, nem jelenti azt, hogy ne őrizték volna az emlékét.
És éppen itt változik meg a nézőpont: Pompeji nem egy a semmiből „újjászületett” város a 18. században, hanem olyan hely, amely különböző formákban mindvégig része maradt a helyi közösség életének és képzeletének.
„Pompeji egy valódi örökségközösség volt, és mindig is az maradt” – mondja Zuchtriegel. A város neve tehát nem pusztán egy régészeti újjászületés eredménye, hanem annak jele, hogy az emlékezete évszázadokon át élő maradt a térségben.
A „Pompeji Pompeji után” történetét még szinte teljes egészében fel kell tárni. A most a föld alól előkerült apró leletek pedig ezúttal a rekonstrukció legfontosabb nyomai közé tartozhatnak.
Látogatás az ásatási területen
Lehetséges meglátogatni az Insula Meridionalis munkaterületét az ott dolgozó régészek és restaurátorok kíséretében. A látogatások előzetes bejelentkezéssel vehetők igénybe, hétfőtől péntekig 11 és 12 óra között. Információ és időpontfoglalás a következő telefonszámon lehetséges: 327 2716666.