Egy motorroncs és két német katona maradványainak megtalálása világszerte figyelmet keltett. A budapesti Duna alacsony vízállása egy, a második világháborúból származó motorkerékpárt hozott felszínre, amely meglepően ép.
A Budapesten kiemelt Wehrmacht-motorkerékpárról készült fotó bejárja a világsajtót: a „Times of India”tól és a „Vietnam.VN”-től a brit médiumokon, például a „Daily Mirroron” át egészen az amerikai portálokig, mint a Yahoo Autos, mindenhol beszámolnak a látványos leletről.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kiemelt motorkerékpár a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum közlése szerint egy DKW NZ 350-1-es típus.
A DKW NZ 250-es és NZ 350-es modellek a kor motorosai körében különösen strapabírónak és megbízhatónak számítottak. 1944-től ezért bevezették az NZ 350-1-es változatot, amelyet kifejezetten katonai felhasználásra fejlesztettek.
A magyar múzeum augusztus 2-án emelte ki a gépet a Parlamenttel szemben, a Batthyány téren. A motorkerékpár szinte teljes egészében épen maradt. Mivel a kiemeléskor vízzel és iszappal volt átitatva, több mint 200 kilogrammot nyomott. Jelenleg a budapesti múzeum hangárjában tisztítják és konzerválják.
A DKW NZ 350-1-et 1944 és 1945 között gyártották, a háború végéig összesen csaknem 12 000 darab készült belőle.
Érdekes többek között egy apró, ma már könnyen figyelmen kívül hagyható részlet: a hátsó vázon volt egyfajta „uszony”, más néven sár- és hókaparó. Az volt a célja, hogy megakadályozza a sár és a hó lerakódását a gumin, illetve hogy bekerüljenek a lánchajtásba. A módosítás feltehetően az orosz télben szerzett tapasztalatokból született.
Feltűnő volt a szürkeöntvényből készült motorblokk is, egy nagy grafittartalmú öntöttvas-ötvözet. Ennek oka többek között a háborús alumíniumhiány volt. A konkrét leletet a mostanáig nyilvánosságra hozott információk alapján azonban még nem lehet egy adott gyártási naphoz vagy hónaphoz kötni.
DKW, az NZ 350-1 gyártója
A DKW vállalat alapítója a dán mérnök, Jørgen Skafte Rasmussen volt. 1907-ben a szászországi Zschopauban először egy gép- és gőztechnikai vállalatot hozott létre. A DKW márkanév később született meg, és eredetileg a „Dampfkraftwagen”, azaz „gőzerővel hajtott jármű” rövidítése volt. 1922-ben Zschopauban készült el az első DKW-kétütemű motor. A következő években a cég a német motorkerékpár-gyártás egyik legjelentősebb szereplőjévé vált.
1932-ben a DKW az Audival, a Horchhal és a Wandererrel együtt megalakította az Auto Union AG-t. A zschopaui DKW-gyár az új konszernen belül továbbra is a motorkerékpár- és motorgyártás központja maradt.
Az 1930-as években a DKW egyre erősebben bekapcsolódott a német fegyverkezésbe. Az NZ 350-es típust is nagy számban gyártották a Wehrmacht számára.
A zschopaui gyár jelentőségét jól mutatják a termelési adatok: 1934-ben már a 350 ezredik DKW-motorkerékpár gördült le a szalagról, 1939-ben pedig az 500 ezredik. A második világháború kitörésével a civil motorkerékpár-gyártást fokozatosan visszafogták, a termelést pedig egyre inkább a katonai igényekhez igazították.
A most a Dunából kiemelt DKW NZ 350-1 is ebből a késői háborús időszakból származik.
A második világháború után a zschopaui DKW-gyárat a szovjet megszálló hatóságok leszerelték. A gépeket és berendezéseket a Szovjetunióba vitték. Zschopaui DKW-mérnököket is Izsevszkbe telepítettek, hogy segítsenek a motorkerékpár-gyártás újjáépítésében. Az NZ 350 története azonban ezzel nem ért véget: 1946-tól a Szovjetunióban gyártották az IZh-350-es modellt, amely műszakilag nagyrészt a DKW NZ 350-re épült. 1951-ig több mint 127 000 darab készült belőle.
Az elmúlt napokban a kiszáradt Duna-medernél a Wehrmacht-motorkerékpárral együtt az eredeti felszerelés egyes darabjai is előkerültek, köztük egy benzines kanna, egy Y-szíj és egy bajonett-tok.
Az úgynevezett Y-szíj egy bőrből készült hordozóheveder volt, amelyet a vállon viseltek, és elöl, illetve hátul további szíjakhoz csatlakozott. Arra szolgált, hogy különböző felszerelési tárgyakat a testhez rögzítsenek vele, például kenyérzsákot, lőszertáskát vagy kulacsot. Az „Y” elnevezés a vállpántok formájára utal.
Bajonett-toknak a bajonett tartóját nevezik, amelyet az övre vagy más felszerelési elemre erősítenek. Ebben viselik a bajonettet, amikor nincs a puskára feltűzve.
A motorkerékpár alatt két német katona földi maradványaira bukkantak. Teljesen épen maradt azonosító céduláik most, több mint 80 év után először adhatnak támpontot személyazonosságukról és sorsukról. Előkerült egy úgynevezett „Kuban” karpajzs is.
A kitüntetés arra utalhat, hogy viselője korábban a Kaukázusban, a kubáni hídfőnél teljesített szolgálatot.
Jelenleg az a feltételezés, hogy a két férfi maradványai a motorkerékpár sofőrjéhez és utasához tartoznak. Létezik azonban egy lehetséges alternatív magyarázat is: a Magyar Hadtörténeti Intézet (forrás: német) (forrás magyar nyelven) úgy véli, hogy a helyszínen az ostrom befejezése után kialakított háborús törmelék- vagy hulladékgödör lehetett. Úgy tűnik, ott többek között lőszert és különféle felszerelési tárgyakat helyeztek el.
Önmagában a leletek jelenlegi állapota ezért még nem teszi lehetővé, hogy egyértelműen megállapítsák: a két férfi halála idején valóban a DKW-n ült.