Morin: szellemi iránytű a franciáknak, a „cinéma vérité” megalkotója külföldön, a „Chronique d'un été” (1961) révén vált ismertté.
Edgar Morin, a francia értelmiség egyik emblematikus alakja, a második világháború idején az ellenállás tagja, aki életét a kritikai szellem és a kirekesztéssel szembeni küzdelem szolgálatába állította, 104 éves korában elhunyt – közölte szombaton a felesége.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Ő minden franciának a nagyapja, és a 20. század emlékezete” – írta a baloldali Libération napilap egy 2021-ben megjelent portréban erről az elegáns filozófusról, aki rajongott a kalapokért és a selyemnyakkendőkért.
Szombat reggel Emmanuel Macron francia elnök az X-en tisztelgett ennek az „univerzális szellemnek”, a „megtestesült humanizmusnak” az emléke előtt.
François Hollande volt államfő szerint Morin „hosszú élete során az értelmi szabadság ösvényeit választotta. Néha megbotlott, de mindig korrigált.”
Szombat reggel Morinhoz intézett méltatások özöne áradt, a jobb- és a radikális baloldalról egyaránt – ez is jelzi vitathatatlan szellemi kisugárzását.
A Lázadó Franciaország mozgalom erős embere, Jean-Luc Mélenchon felidézte, hogy Morin „102 évesen is kivette a részét a gázai palesztinok lemészárlása elleni tiltakozásból”, majd így zárta sorait: „A példa soha nem hal meg.”
Dominique de Villepin volt francia külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy „gondolkodása utat nyit előttünk. Hangja, oly baráti és testvéri, még sokáig velünk marad”.
Hasonló hangot ütött meg Enrico Letta, az olasz Demokrata Párt korábbi főtitkára és volt olasz miniszterelnök, a Jacques Delors Intézet jelenlegi elnöke:
Végül az UNESCO is tisztelgett „Edgar Morin emléke és hatalmas filozófiai öröksége, a gondolkodás kiemelkedő alakja” előtt, akinek „szellemi pályája módszer a jövőre nézve”.
„Mit jelent embernek lenni?”
Edgar Morin, a francia értelmiség egyik emblematikus alakja, a második világháború idején az ellenállás tagja, aki életét a kritikai szellem és a kirekesztéssel szembeni küzdelem szolgálatába állította, 104 éves korában elhunyt – közölte szombaton a felesége.
„Ő minden franciának a nagyapja, és a 20. század emlékezete” – írta a baloldali Libération napilap egy 2021-ben megjelent portréban erről az elegáns filozófusról, aki rajongott a kalapokért és a selyemnyakkendőkért.
Világi zsidó bevándorlók fiaként szociológiát tanult, de inkább „humanistának” tartotta magát, aki a filozófiát, a pszichológiát, az etnográfiát és a biológiát ötvözve próbálta megérteni az emberi természetet.
Külföldön elsősorban a „cinéma vérité” megteremtőjeként ismert az 1961-ben Jean Rouch filmrendezővel közösen készített „Egy nyár krónikája” című dokumentumfilmje révén, amely hétköznapi párizsi fiatalok életét mutatja be.
A társadalmi osztályokról, a rasszról, a gyarmatosításról és más fontos témákról kibontakozó spontán beszélgetések, amelyeket a puszta kérdés – „Boldog?” – váltott ki, felforgatták a dokumentumfilm műfaját.
„Ez az egyik legnagyobb, legmerészebb és legeredetibb dokumentumfilm, amit valaha készítettek” – lelkesedett a New Yorker magazin 2013-ban.
A franciák számára Morin elsősorban szellemi iránytű volt, aki korunk nagy kérdéseihez holisztikus, tudományterületeken átívelő megközelítést dolgozott ki.
„Mit jelent embernek lenni? Mi a globalizáció? Mi az élet? Ezek a kérdések arra kényszerítenek bennünket, hogy összekapcsoljuk azokat az ismereteket, amelyek ma különböző kutatási területeken szétszórtan léteznek” – magyarázta 2020-ban a TV5 Monde csatornának.
Századik születésnapja után jóval is kommentálta az aktualitásokat, és gondolatait 220 ezres követőtáborával osztotta meg az X-en: a 2022-es hőhullám idején például ezt írta: „Párizs, 18 óra, 40 °C: Törj ki, régóta várt vihar!”, az ukrajnai háborúról pedig: „A háború a gyűlölet leckéje.”
„Egészen utolsó napjaiig Edgar Morin figyelte a világot, embertársait és azokat a nagy emberi kérdéseket, amelyek gondolkodását táplálták” – áll felesége, Sabah Abouessalam Morin szombaton az AFP-nek eljuttatott közleményében.
„Ma a hiány, amelyet maga után hagy, mérhetetlen. De bátorsága, az emberekhez és az eszmékhez való hűsége, erkölcsi szigora és reménye továbbra is velünk marad.”
Kivetette magából a kommunista párt
Morin, születési nevén Edgar Nahoum, 1921. július 8-án született Párizsban, görögországi zsidó bevándorló szülők gyermekeként. Mindig visszautasította, hogy zsidó identitása határozza meg, hangsúlyozva, hogy ő egyben „francia, mediterrán és a világ polgára” is.
Tízéves korában elvesztette imádott édesanyját; a család heteken át próbálta eltitkolni előle a történteket, ő pedig évtizedekkel később „saját Hirosimájaként” írta le ezt az eseményt.
A tanulásba menekült, majd a baloldali aktivizmusba, és belépett a Kommunista Pártba.
Miután kezdetben a nácikkal szembeni békés ellenállást hirdette – ezt, valamint a háború után tanúsított, Joszif Sztálin szovjet vezető iránti kezdeti támogatását később két legsúlyosabb tévedéseként ismerte el –, végül Edgar Morin álnéven csatlakozott az ellenálláshoz.
Történelem-, földrajz- és jogi diplomát szerzett, a háború után pedig a francia katonai kormányzat propagandaosztályát vezette Németországban, később újságíróként dolgozott, mielőtt a CNRS-hez került.
Nyíltan szabadgondolkodóként kivívta kommunista elvtársai haragját, amiért egy szerintük Amerika-barát lapban publikált.
A pártból való kizárása mély bizalmatlanságot ébresztett benne mindenfajta indoktrinációval szemben; ezt az „Autocritique” című könyvében fogalmazta meg, amelyben meggyőződéseink folyamatos megkérdőjelezésének szükségességét hangsúlyozta.
Mindezek ellenére a baloldal egyik meghatározó hangja maradt.
Elemzései – a rendkívül változatos témák között az antiszemitizmusról is, amely az 1960-as években a legvadabb szóbeszédeket táplálta arról, hogy Orléans-ban ruhaboltokban zsidó vásárlókat rabolnak el, s erről a kollektív hisztériáról könyvet is írt –, valamint a globalizációról szóló írásai széles közönséget értek el.
Francia orákulum
Az 1970-es évektől kezdve figyelmeztetett a féktelen gazdasági növekedés környezeti veszélyeire – ez csak egy azon sok téma közül, amelyeken lenyűgöző előrelátásról tett tanúbizonyságot.
Élesen bírálta Izrael palesztinokkal szembeni bánásmódját is; egy 2002-es cikkben azt írta, hogy „az izraeli zsidók, akik maguk is egy gettónak nevezett apartheid leszármazottai, gettóba zárják a palesztinokat”, továbbá hogy „a zsidók, akiket megaláztak, megvetettek és üldöztek, ma megalázzák, megvetik és üldözik a palesztinokat”.
A cikk miatt antiszemitizmusért elítélték, ám a Semmítőszék felmentette. Az ügy során, amelyben zsidó szélsőségesek „önutáló zsidónak” bélyegezték, széles körű szimpátiát váltott ki akadémikus társai körében.
Az iránta érzett általános megbecsülést mutatja, hogy 2021-ben, századik születésnapján Emmanuel Macron elnök vacsorára hívta meg.
Termékeny szerző volt – több tucat könyvet írt, legutóbbi műve 2025-ben jelent meg –, és maradandó nyomot hagytak a klímaválság sürgősségére és a féktelen kapitalizmus túlkapásaira vonatkozó figyelmeztetései.
Edgar Morin élete 5 dátumban:
1921 Születik július 8-án
1941 Belép a Francia Kommunista Pártba (1951-ig)
1950 : Kutató a CNRS-nél, ahol 1970-ben kutatási igazgatói rangot ér el
1982 Megjelenik a Science avec conscience (Fayard) című műve, amelyben először dolgozza ki a „komplex ember” elméletét
2024 Megjelenik a La méthode de la méthode, 3. kötet (Actes Sud)