Véget ér az Emily Párizsban a hatodik évaddal: jó döntés, a sorozat mondanivalója már rég kifulladt
Vegyék elő a zsebkendőket, készüljenek a sírásra… de most örömükben. Hat évnyi tét nélküli dráma, franciákról szóló klisék és megkérdőjelezhető jelmezek után az Emily in Paris a hatodik évaddal véget ér.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ahogy az ikonikus Dionne Warwickot idézve mondhatnánk: úgy tűnik, végre „lejárt az a munkavízum”.
A jelenleg forgó befejező évad várhatóan Görögországba és Monacóba is eljuttatja Emilyt.
Megátalkodott „hate-watcher”-ként kifejezetten örömmel veszem, hogy búcsút inthetünk kedvenc túlteljesítő, mindenkinek megfelelni akaró, kissé idegesítő marketingesünknek.
Emily Cooper (Lily Collins alakításában) 2020 októberében, a Covid–19-világjárvány csúcspontján jelent meg a képernyőinken. Amikor megismertük, épp akkor hagyta el szülővárosát, Chicagót Párizsért, hogy amerikai nézőpontot vigyen egy francia marketingügynökséghez.
Emily abban reménykedett, hogy új városában szakmailag kiteljesedhet, és talán a szerelmet is megtalálja.
A Darren Star által jegyzett sorozat már az első hónapban 58 millió háztartásba jutott el.
A fogadtatás azonban ellentmondásos volt: hamar kiderült, hogy nyomába sem ér Star kultikus sorozata, a Szex és New York szellemességének és humorának.
A kritikusok a franciák és a párizsiak sztereotip ábrázolását kifogásolták, akiket a sorozat lustának, örökké flörtölőnek és a monogámiára képtelennek mutat.
A francia nézők emellett a főváros valószerűtlen bemutatását és a város térképének igencsak sajátos értelmezését is gúnyolták… Miért szűkül Párizs az ötödik kerületre, a Szajnára és Montmartre-ra? És hol a metró?
Ahogy teltek az évadok, és elmúlt az újdonság bája, az Emily in Paris olyasmivé vált, amit leginkább üres, felszínes, kapitalista giccsparádéként lehetne jellemezni.
A történetszálak például egy idő után már nem sok értelmet hordoztak. Amint világossá vált, hogy Emily egyhamar nem tér vissza az Egyesült Államokba, a sorozat lényegében elvesztette a tétjét.
Emily influenszer-szála, amely az első évadban még meghatározó része volt a karakterének, egyszerűen eltűnt.
A szomszéd séffel, Gabriellel folytatott se veled, se nélküled viszony pedig csak toporgott egy helyben.
Lucas Bravo, aki Gabrielt alakítja, úgy fogalmazott, a karakterét „lassan guacamolévá változtatták”, a sorozat narratív döntéseit pedig „rengeteg szuflénak” nevezte.
„Minden, ami letérhetne a kitaposott ösvényről, gondosan vissza van terelve” – mondta 2024-ben az IndieWire-nek. – „Hiányzik a kockázatvállalás.”
A Netflix nagy felhajtást csinált Emily római távozása körül a negyedik évadban. Még Emmanuel Macron francia elnök is – akinek felesége, Brigitte cameózott a sorozatban – könyörgött, hogy maradjon Franciaországban.
De felesleges volt a felháborodás: Emily elment Rómába, majd fél évaddal később szinte változatlanul tért vissza Párizsba.
A sorozat talán legzavaróbb vonása, hogy a főhős az öt évad alatt szinte semmiféle személyes fejlődésen nem megy keresztül.
A zavaros időkezelés ezt csak még nyilvánvalóbbá teszi. Az sem teljesen világos, valójában mennyi időt töltött Emily Párizsban. Hat hónap? Egy év? A szereplők örök nyárban élnek, ami már-már azt az érzést kelti, mintha az Idétlen időkig valamiféle újráját néznénk.
Néhány mellékszereplő valamelyest megmentette az élményt. Ott van Mindy (Ashley Park), Emily talpraesett lakótársa, egy sanghaji származású, énekesnőnek készülő fiatal nő, aki összeveszett dúsgazdag apjával. Marketinges kollégái, Luc és Julien (Bruno Gouery és Samuel Arnold) különc komikus párost alkotnak. És persze ott van Emily szókimondó főnöke, Sylvie (Philippine Leroy-Beaulieu), akit gyakran a sorozat igazi sztárjaként emlegetnek.
Legjobb pillanataiban a sorozat vaskos francia akcentusokkal és ízléstelenbe hajló öltözékekkel teli kaotikus elegye már-már camp.
Gyakrabban azonban az Emily in Paris egyszerű pénzlehúzásnak tűnik. A McDonald’s, az Ami Paris, a Fendi, az Intimissimi… Kitalált és valós márkák uralják a cselekményt, anélkül, hogy akár egy csipetnyi reflexió is társulna hozzájuk.
Miközben érdemben megindítani – vagy akár csak szórakoztatni – képtelen, a sorozat abban remekel, hogy szüntelenül termékeket próbál ránk sózni.
Van valami nyomasztóan cinikus abban, hogy az ember leül megnézni egy ártalmatlan romantikus vígjáték-drámasorozatot, és végül egy „óriási reklámtáblát” kap, ahogy a GQ France fogalmazott.
Ahogy Emily készül búcsút venni tőlünk, talán hiányozni fog, hogy barátokkal vitatkozzak a képtelen fordulatokról. De majd túllépek rajta. A világ nélküle egy kicsit jobb hely lesz.