A magyar csárdás, az ukrán "pysanky" és a párizsi tetőrestaurátorok is felkerültek a reprezentatív szellemi kincsek lajtsromára az ENSZ-szervezet kormányközi bizottságának paraguayi ülésszakán.
HIRDETÉS
Számos európai újdonság is felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára a francia fővárostól Ukrajnáig.
Csárdás
A 18. századi katonai toborzások során kialakult csárdás különböző verzióit a mai napig táncolják a magyar nyelvterületen: Magyarország nagy részén, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Minden egyes tájegység kialakította a sajátosan rá jellemző verziót, a páros változat és a körcsárdás pedig a ma napig szerves része a magyarlakta területek lakodalmainak, báljainak.
Pysanky
Az ukrán kultúrát is célzó orosz támadások közepette az ukrán húsvéti színes tojások is felkerültek a listára. A kereszténység megjelenése előtti időkből származó, bonyolult mintákkal díszített és viaszosfestékkel festett tojásokat - ún. pysanky - az ukrán kultúra nemzetközileg elismert szimbólumának tekintik.
"A hazánkért folytatott harcban elpusztulnak művészeink, az élő örökség hordozói... Mi azonban bebizonyítjuk, hogy még a legsötétebb időkben is megmaradunk" - mondta Mikola Tocsickij ukrán kulturális és stratégiai kommunikációs miniszter.
Szlovák naiv művészet
A szlovák naiv művészet egy olyan stílus, amelyet a mindennapi jelenetek, tájak, a falusi élet és a vidéki környezet ábrázolása jellemez, gyakran gyermeki egyszerűséggel és ártatlansággal. Ez a festészeti forma akkor alakult ki, amikor csaknem egy évszázaddal ezelőtt az észak-szerbiai Kovacica faluban két szlovák földműves festeni kezdett, hogy a hosszú téli hónapok alatt elüsse az időt.
A kovacicai naiv festők autodidakta módon sajátos hagyományt alakítottak ki az ország szlovák etnikai kisebbségén belül, amely élénk színeiről és népi ihletésű motívumairól ismert.
"A naiv művészet Kovacicán 1939-ben kezdődött, amikor Martin Paluska és Jan Sokol festeni kezdett" - magyarázta Ana Zolnaj Barca, a faluban működő Naiv Művészet Galéria vezetője. "Ők földművesek voltak, akiknek csak négy osztályos általános iskolájuk volt".
A falu 1955-ben alapított naiv művészeti galériája ma már közel 50 elismert művész alkotásait őrzi, és évente mintegy 20 000 látogatót fogad. A legelismertebb művészek közé tartozik Zuzana Chalupova, aki gyakran festett gyerekeket, és akinek munkái több millió UNICEF képeslapon szerepeltek.
Párizsi tetőrestaurátorok
A cinkből készült francia tetők restaurátorainak kézműves munkássága is helyet érdemelt magának a listán. A folyamat során eltávolítják a régi cinket, egy hagyományos párizsi hajtogatógép segítségével kimérik és kivágják az új darabokat, majd szakszerűen összeszerelik azokat a tetőn.
"Mivel Párizs tetőinek közel 80 százalékát cink borítja, a francia főváros élő archívuma ezeknek a mestereknek, akik a városkép egyediségét alakítják" - írja az UNESCO az indoklásban.
A szakma azonban ma már hiányt szenved azokból a szakmunkásokból, akik képesek lennének teljes mértékben ellátni a városkép megőrzésének feladatát. A cinktetők a 19. századi Haussmann-korszak óta meghatározzák Párizst, a fákkal szegélyezett sugárutak mentén álló erkélyes lakóházaktól a városszerte szétszórt történelmi templomokig.
″Ez elismerés a szakmánk számára, de számomra csak akkor lesz haszna, ha felrázza a közvéleményt, és az emberek elgondolkodnak azon, miért van olyan kevés tetőfedő″ - mondta az Associated Pressnek a 21 éves Fantine Dekens tetőfedő.
Mulgi puder
A hagyományos észt ételt, a burgonyás-árpás mulgi puder - amelyet a balti ország Mulgimaa régiójában naponta fogyasztanak - egy újabb ízletes kiegészítője az UNESCO-listának. Az evéshez pedig a zenei aláfestést Bosznia-Hercegovina hagyományos városi sevdalinka éneke nyújtja.
Ezekhez az európai finomságokhoz csatlakozik (többek között) a brazil Minas sajt, a japán szaké, valamint Kuba, a Dominikai Köztársaság, Haiti, Honduras és Venezuela maniókenyere is.