Egyre több hír érkezik arról, hogy Moszkva beavatkozik az április 12-ei magyarországi választásokba. Az oroszok tagadnak, a magyar kormány pedig elkeni a kérdést. Az orosz módszer az utóbbi években megjárta Grúziát, Moldovát és Romániát is.
„Grúziában a választásokat nem Brüsszel vagy a liberális fősodor nyerte, hanem az a kormánypárt, amely a szuverenitást, a békét és a családot és a nemzeti érdekeket helyezi előtérbe" – közölte Szijjártó Péter külügyminiszter azt követően, hogy a Grúz Álom párt megnyerte a grúziai parlamenti választásokat 2024. október 26-án, és mindössze két nappal azelőtt, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő Grúziába látogatott. Orbán látogatását az EU-párti Szalome Zurabisvili akkori grúz elnök „politikai színjátéknak” titulálta, Orbánt pedig a a Grúz Álom „barátjaként” írta le. A diktatórikus berendezkedésű országok vezetői közül számos gratuláció érkezett még Tbiliszibe, például Maszúd Peszeskján iráni, vagy éppen Ilham Alijev azerbajdzsáni elnöktől, de nem fukarkodott a dicsérő szavakkal a 2026 januárjában elfogott korábbi venezuelai vezető, Nicolas Maduro sem.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ehhez képest az Európai Bizottság és az Európai Tanács is nyilatkozatot adott ki, hogy a grúz választások tisztaságát vizsgálni kell, az észt parlament pedig egyenesen elutasította a választások eredményét. Emmanuel Macron francia elnök közölte, hogy véleménye szerint Oroszország felelős a grúziai helyzet destabilizálásáért és a választási eredmények „meghamisításáért”, és leszögezte, hogy az országban új választásokat kell kiírni. Az Egyesült Államok is megszólalt, Antony Blinken akkori külügyminiszter azt mondta, hogy "a nemzetközi megfigyelők szerint az eredményt elcsalták", és a választás menetének és eredményeinek kivizsgálására szólított fel.
A Bidzina Ivanisvili grúz oligarcha által alapított Grúz Álom párt 2012-ben alakult, és azóta minden parlamenti választást megnyert. 2024-ben több erős ellenzéki koalíció is összeállt vele szemben, jó eséllyel a győzelemre.
Grúziának 2023 óta tagjelölti státusza van az Európai Unióban, de eközben Moszkvával sem rossz a kapcsolata, hogy mást ne mondjunk: az ukrajnai háború miatt Oroszorzságra kivetett szankciókat Tbiliszi nem támogatta. Nem meglepő, hogy ennek árnyékában Moszkvának érdekében áll egy velük együttműködő grúz kormányzat hatalomban tartása.
A 2024-es parlamenti választások előtt nem sokkal Grúzia bevezetett egy törvényt, miszerint a külföldi finanszírozásban részesülő szervezeteket külföldi ügynökként regisztrálják. A törvény orosz mintára készült, a szavazást utcai zavargások sora követte.
A Nyugat hatalomra tör?
2024 szeptemberében, nagyjából másfél hónappal a választások előtt az orosz Külügyi Hírszerző Szolgálat (SZVR) azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy "fegyverként használják az európai választási megfigyelőket, hogy hiteltelenítsék az októberben esedékes grúziai választásokat, és hogy nyugatbarát utcai tüntetéseket szítsanak." Az SZVR közölte, hogy az amerikai hatóságok összeesküdtek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (EBESZ), hogy a közelgő grúziai választásokat tisztességtelennek nyilvánítsák. „Washington célja nyilvánvaló: ürügyet adni Grúzia nyugatbarát ellenzékének a tömegtüntetésekhez, hogy erőszakkal megragadják a hatalmat az országban” – állt az SZVR közleményében. A Grúz Álom ekkor azt írta, hogy továbbra is elkötelezett az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett, a grúz ellenzék pedig megfogadta, hogy visszavonja a „külföldi befolyásról” szóló törvényt, ha elegendő helyet szereznek a közelgő parlamenti választásokon. De nem szereztek: a Grúz Álom a 2.076.779 szavazat 53,93 százalékát, így 1.120.053 voksot kapott, megnyerve ezzel a választást.
A Bloomberg végigkísérte a kampányt és a választásokat, és pár nappal a voksolás előtt feltártak egy évek óta zajló orosz kiberműveletet, mely Grúzia kormányát, nagyvállalatait és kritikus infrastruktúráját vette célba. Elemzők szerint az akció során Moszkva érzékeny hírszerzési adatokhoz fért hozzá, és olyan rendszereket zavart meg, melyekkel alááshatták Grúzia nyugatbarát törekvéseit.
Giorgi Iashvili grúz kiberbiztonsági szakértő a Voice of Americának azt nyilatkozta, hogy "a grúz külügyminisztérium rendszerét 114 alkalommal törték fel", és hogy nagykövetségektől és magas rangú tisztviselőktől is gyűjtöttek információkat. További jelentések jól mutatják, hogy az oroszok mélyen behatoltak a grúz közintézmények, illetve a távközlési- és az energetikai szolgáltatók rendszereibe, de célpont volt a grúz központi bank és a választási bizottság is. Shota Utiashvili, a grúz belügyminisztérium korábbi tisztviselője azt mondta, hogy szerinte az oroszok be akarnak avatkozni Grúzia belpolitikájába, de a kormányzat erre köüzölte, hogy ezért nem kell aggódni, sőt Archil Talakvadze, a Grúz Álom párt parlamenti képviselője azt nyilatkozta, hogy a grúz kiberbiztonsági rendszerek erősek, és felkészültek a külső fenyegetések leszerelésére. Ellenzéki képviselők sora (köztük például Giga Bokeria, a grúz Nemzetbiztonsági Tanács korábbi titkára) ehhez képest állítja, hogy az orosz intézkedések túlmutatnak a hackertámadásokon és a kémkedésen, szerinte a kormány nemhogy "megengedi, hanem elfogadja, sőt finanszírozza is az orosz beszivárgást a grúz belpolitikába, a gazdasági szférába és a biztonsági szolgálatokhoz, mert természetes szövetségeseinknek tartja Moszkvát.”
Hazugságokra alapozva
Amennyiben az oroszokat elkapja a beavatkozási láz, akkor a következő akciókkal és módszerekkel szinte biztosan számolni kell:
- dezinformáció terjesztése,
- kamuszervezetek titkos finanszírozása,
- kiberműveletek,
- és ezek által a társadalmi megosztottság elmélyítése. A beavatkozás lényege a demokratikus intézményekbe vetett közbizalom aláásása, az Európa- és EU-párti politikai szereplők hiteltelenítése, valamint az oroszbarát szervezetek és pártok népszerűsítése, illetve az oroszbarát narratíva sulykolása. Az akció fontos csatornái a Telegram, a TikTok, illetve az orosz Facebooknak is nevezhető VKontakte felületei, illetve trollfarmok és bothálózatok is. Az oroszok offline csatornákat is használnak, így az államilag ellenőrzött médiaorgánumokat és a politikailag az oroszbarát vezetéshez kötődő "nem kormányzati szervezeteket", sőt: egyházi személyiségekről és influenszerekről is beszélhetünk. Az említett felületeken egymást érik a mesterséges intelligencia által generált tartalmak, az álhírek és a deepfake videók, melyeket – Grúziából és Moldovából érkező jelentések szerint is – célzottan küldik a közönséghez, hogy az üzenetek a lehető legtöbb reakciót váltsák ki. A posztokban Moszkvát szilárd geopolitikai partnerként jellemzik, a NATO-t viszont agresszorként; az Európai Uniót pedig a nemzeti szuverenitást, a gazdasági stabilitást és a hagyományos értékeket fenyegető veszélyként ábrázolják – tehát éppen úgy, ahogy teszi azt a magyar kormány, melynek Brüsszel ellenség, az oroszokkal viszont "szinte" baráti viszonyt ápol, vagy ha jobban tetszik: pragmatikusat, miként azt a Grúz Álom alapítója, Bidzina Ivanishvili is ezerszer elmondta.
Grúziában a parlamenti választásba való beavatkozás hozta az előbb említett modellek sorát, de ahogy azt fentebb is írtuk: a kormányzó Grúz Álom párt oroszokkal való közvetlen együttműködését is. A 2024-es grúz választásokra Moszkva magas téttel játszott, mivel a fő kérdés az volt, hogy képes lesz-e ellehetetleníteni Tbiliszi Oroszország EU- és NATO-tagságához vezető útját.
A Grúz Álommal való orosz összjáték során ömlött a dezinformáció a kormánypárti propagandacsatornákon, az ortodox egyházon, illetve álcivil szervezeteken keresztül. A mondanivalót úgy formálták, hogy
- a béke és a háború közötti hamis választást népszerűsítsék (akárcsak a Fidesz),
- hogy a nyugatbarát ellenzéki szereplőket háborús uszítókként ábrázolják (akárcsak a Fidesz),
- míg a Grúz Álom a stabilitás és a hagyományos értékek védelmezőjeként pozicionálta magát, épp úgy, mint a Fidesz, melynek 2026-os választási mottója, hogy "a biztos választás". A Grúz Álom mindent megtett a győzelem érdekében, a lerombolt ukrán városokat a békés grúz tájakkal szembeállító hirdetőtáblákat és videókat mutatott, és azzal riogatta a grúzokat, hogy ha nem ők nyernek, akkor az ország háborúba sodródhat.
A félelemre és manipulációra építő kampány bevált, a választást a Grúz Álom nyerte. Szalome Zurabisvili köztársasági elnök akkor azzal vádolta az orosz hírszerzést, hogy befolyásolta, elcsalta az eredményt. Zurabisvili 2024 decemberéig volt Grúzia köztársasági elnöke, de akkor egy 2017-es jogszabályra hivatkozva, közvetlen választás helyett egy 300 fős elektori kollégium (melyből 150 fő parlamenti képviselő) megszavazta, hogy Mikheil Kavelashvili korábbi futballjátékos vegye át a hivatalt. Ezzel a lépéssel elnöki szinten is megszűnt annak az esélye, hogy a grúz politikai vezetés a jövőben kizárólag a "pragmatikusnak" nevezett viszonyt építse tovább Moszkvával, és kerüljön távolabb az Európai Uniótól.
Elszámolták magukat
Grúzia mellett a 2,4 milliós lakosú Moldova is az orosz beavatkozás célpontja lett, Moszkva stratégiai célja a 2024-es elnökválasztáson egyértelmű volt: elterelni az ország reformtörekvéseinek útját, melynek célja, hogy Moldova az Európai Unió tagjává váljon. A cél érdekében Oroszország fegyverként vetette be az oroszbarát elitet és az oroszajkú lakosságot.
A beavatkozás középpontjában egy nagyszabású szavazatvásárlási művelet állt, melyet a moldovai Biztonsági és Hírszerző Szolgálat (SIS) szerint a Moldovában elítélt, külföldön élő Ilan Shor, az oroszbarát Győzelem párt vezetője koordinált. Az orosz szankciók alatt álló bankokon, nevezetesen a Promsvyazbankon keresztül több mint 39 millió dollárt juttattak el több mint 138 ezer moldovai állampolgárhoz. Az akció kifejezetten a kiszolgáltatott közösségeket célozta meg, közvetlen kifizetésekkel, de mindezt megspékelték összehangolt kibertámadásokkal, hamis bombariadók sorával a németországi és az Egyesült Királyságbeli diaszpóra szavazóhelyiségeinél, illetve illegálisan "leszállított" szavazókkal Oroszországból, Fehéroroszországból, Azerbajdzsánból és Transznyisztriából.
Terjesztettek egy fake videót, melyen Maia Sandu moldovai elnök betiltja a csipkebogyó szüretét, mely évtizedek óta népszerű program Moldovában. A videó arra spekulált, hogy felidézze a szovjet kor éveit, amikor korlátozták a tevékenységet. Egy másik virális cikk hamisan állította, hogy Románia csapatokat von össze a moldovai határ közelében, miközben a felvétel egy korábbi katonai parádén készült. A kampány utolsó napjaiban a TikTokot elárasztották az Európa-ellenes tartalmak, melyek célja a választások és az EU-hoz való csatlakozásról szóló népszavazás eredményének befolyásolása volt. Moldova viszont bizonyította intézményi erejét: kampányt indítottak, melyben emlékeztették a polgárokat, hogy szavazataik eladása nem áldozatmentes cselekedet, hanem bűncselekmény, ezzel pedig segítettek mozgósítani a választókat a manipuláció elleni küzdelemre. 2024-ben Maia Sandu maradt Moldova elnöke, 2025-ben pedig EU-barát kormánya maradt Moldovának a parlamenti választásokon, tehát az orosz beavatkozás nem járt sikerrel.
A kulcsszó az alkalmazkodóképesség
Oroszországnak a különböző országok választásaiba való beavatkozása nem új jelenség, a módszerek nem igazán változnak. 2025-ben a romániai elnökválasztásokba is hasonlóképpen szálltak be, elsőre ráadásul sikerrel, miután győzelemre "segítették" Calin Georgescut. A román alkotmánybíróság később megállapította, hogy orosz befolyásolás történt, ezért új választásokat írtak ki, melyen Geogescu nem indulhatott, helyette viszont elindult egy támogatottja, a szélsőjobbos George Simion, aki végül alulmaradt Nicușor Dannal szemben.
Oroszország sikere a helyzethez való alkalmazkodásban rejtőzhet, tehát abban, hogy képesek-e kellően erős, lokalizált, kontextusspecifikus kampányt vinni. Moszkva tanul, fejlődik, a 2024-es mintázatok pontosabbá és rejtettebbé váltak az évek során. Jurij Bezmenov, egykori KGB-s tiszt és disszidens mondta korábban, hogy amikor a pszichológiai hadviselés első fázisa, azaz a demoralizáció véget ér, akkor az érintettek elvesztik a tényszerű információk feldolgozásának képességét, és a propaganda által erőltetett narratívákhoz ragaszkodnak még akkor is, ha egyértelmű bizonyítékokkal szembesülnek az ellenkezőjére. Az oroszok hatalmas pénzügyi erőforrásokkal és fejlett kiberképességekkel rendelkeznek, és "előszeretettel" segítenek egy nekik kedvező rezsimet hatalomra juttatni, vagy hatalomban tartani, Grúzia példája pedig jól mutatja, mi történik, amikor az autoriter befolyás intézményesül. Oroszországból exportált modellről van szó, ahol ugyan tartanak választásokat, de a választási törvényeket eleve a hatalomra szabják – éppen úgy, mint Magyarországon.
Fidesz (és Moszkva) vs. Tisza
Magyarországon április 12-én rendeznek parlamenti választásokat. A kormányzó Fidesz 2010 óta van hatalmon kétharmaddal. 2022-ben Orbán Viktor pártja a szavazatok 54,13 százalékát szerezte meg, ezzel 135 mandátumot szerzett a 199 fős országgyúlésben: egyszerű matematika, hogy ez a helyek közel 68 százaléka, azaz kétharmados többség.
Március 6-án írta európai nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva írta meg a VSquare oknyomozó portál, hogy az oroszok szavazatvásárló hálózatok, trollfarmok és helyszíni aktivisták bevetésével befolyásolhatják az áprilisi választásokat. "A Kreml egy politikai technológusokból álló csapatot bízott meg azzal, hogy avatkozzon be a 2026 áprilisi magyar parlamenti választásba", írta meg Panyi Szabolcs újságíró a Facebookon és a hírlevélben is. Az újságíró szerint a Kreml által Magyarország „kezelésével” megbízott ember Szergej Kirijenko, Putyin első kabinetfőnök-helyettese, aki Oroszország teljes politikai befolyásolási infrastruktúrájának – belföldinek és külföldinek egyaránt – a tervezője. A posztból kiderült, hogy a Roszatom korábbi elnökeként dolgozó Kirijenko 2016-ban lett Putyin belpolitikai mindenese, ám az elmúlt két évben látványosan kiterjesztette hatáskörét: ma már külföldi választásokban is beveti Oroszország politikai manipulációs eszköztárát. Panyi hangsúlyozta, hogy az erre vonatkozó hírszerzési információkat három különböző európai ország nemzetbiztonsági forrásaival folytatott beszélgetések alapján már megosztották a partnerszolgálatokkal, így számos EU-s és NATO-s ország titkosszolgálata valószínűleg már tisztában van a Kreml szándékaival. Az újságíró emlékeztetett, hogy Magyarország feltűnően elnéző a GRU-s kötődésű orosz katonai diplomatákkal, és hogy az Orbán-kormány propagandája még a korábbiaknál is hangosabban erősíti fel a Kreml ukránellenes narratíváit. Panyi hangsúlyozta, hogy előbbi hasznos fedést jelent az olyan orosz dezinformációs műveleteknek, amelyek "akkor működnek a legjobban, ha az adott ország információs ökoszisztémája már eleve fogékony rájuk." Panyi egy közép-európai nemzetbiztonsági forrására hivatkozva azt írta, hogy "Kirijenko csapata aktív kapcsolatban áll a Fidesz-kampány bizonyos működtetőivel."
Panyi közlése után egy héttel jutottunk oda, hogy orosz weboldalakon terjesztették azt a fake videót, melyen Orbán Viktort "megfenyegette" egy ukrán politikus. A fenyegetést úgy tudatta a miniszterelnök, hogy közzétett egy videóbejegyzést a Facebookon, mikor is felhívja az ötből három gyermekét, név szerint Rózát, Flórát és Sárát, és elmondja nekik, hogy az ukránok megfenyegették őket is. Orbán azt mondta, hogy a fenyegetéstől nem szabad megijedni, de komolyan kell venni azt.
A videó előzménye az volt, hogy a kormányközeli Index közölt egy videófelvételt, melyen Hrihorij Omelcsenko látható. Omelcsenko jóval a Zelenszkij előtti rezsimek politkusa, az Ukrán Biztonsági Szolgálat korábbi tisztje. Frész Ferenc kibervédelmi szakértő a Facebookon foglalta össze, hogy mi a gond a képanyaggal, a válasz egy szóban is könnyen leírható, tehát a képsor hamis, azaz fake. Frész szerint a videóban "deepvoice hanggenerátorral generált hangsávra van ráfeszítve a beszélő egy meglévő képanyagból", melyen a "lip-sync", tehát a száj és a szöveg szinkronba hozása "nem sikerült túl jól". Frész pár órával az első posztja után megosztotta a 35 ezer követővel bíró NAFO Hungary Facebook oldal posztját (A NAFO a leírás szerint a North Atlantic Fellas Organization magyar osztagának hivatalos oldala, a NER média szerint: "Háborúpárti propaganda oldal".), akik publikálták az eredeti Omelcsenko videót, mellé téve a hamisítottat, amire Orbán Viktor hivatkozott.
Elemzők szerint ilyesfajta tartalommal vaskosan ki lesz tömve a kampány. A Fidesz szerint ők a "biztos választás", a béke pártja, míg a Magyar Péter vezette ellenzéki Tisza Brüsszel és Volodomir Zelenszkij ukrán elnök által irányított szervezet, mely háborúba sodorná Magyarországot, és beengedné a migránsokat is – Orbán Viktor ehhez a narratívához mérten már 10 ezer fős menekülttáborral fenyegette a kaposváriakat, amikor országjárásán hétfőn a városba érkezett.
A Tisza politikusai többször is elmondták, hogy
- a déli határkerítést nem bontanák le,
- hogy migrációs kérdésekben ellene mennek Brüsszel politikájának,
- és azt is leszögezték, hogy nem akarnak háborút.
Orbánt és pártját mindez nem izgatja, szerintük a Tisza háborúba sodorná az országot. A Fidesz választási kampányának fő üzenete, hogy az ukránok a magyarok ellenségei; Orbán Viktor még a március 15-ei, ünnepi beszédét is erre gondolatkörre fűzte fel. Az ország tele van Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, és Volodomir Zelenszkijt ábrázoló plakátokkal, az ukrán elnökről készült, AI-val manipulált kép mellé azt írták, hogy "Ne hagyjuk, hogy Zelenszkij nevessen a végén". A szöveget nem először veszik elő, az illegális bevándorlás ellen meghirdetett nemzeti konzultáció részeként 2017-ben ellepték az országot azok a plakátok, melyek Soros Györgyöt ábrázolták "Ne hagyjuk, hogy Soros György nevessen a végén" felirattal. A recept a régi, a hatása a 2026-os választások eredményében is látszódni fog.