Donald Trumpot már tengernyi előadó szólította fel, hogy ne játssza a dalaikat a republikánus párt rendezvényein. A volt elnök ettől még törvényesen jár el, így a tiltakozásnak és a közleményeknek jogi következménye nincsen.
HIRDETÉSKözlemény adott ki Céline Dion énekesnő menedzsmentje, miszerint Donald Trumpnak nem volt joga lejátszani a Titanicból ismert "My Heart Will Go On" című dalát a republikánus párt montanai kampánygyűlésen. Leszögezték: az 1997-es, Oscar-díjas zeneszám ilyen módú felhasználását nem engedélyezték, Dion pedig eleve nem is támogatja azt. A közlemény végén pikírten megjegyzik, hogy "tényleg ezt a dalt" választották?
Donald Trump elnök-, és JD Vance alelnökjelölt nem először nyúl úgy slágerekhez, hogy arra nem kapott engedélyt az előadótól, legutóbb például a francia Woodkid néven ismert művész LMBTQ+ himnuszát játszották ugyanígy. A fiaskóért kellő mennyiségű ironikus megjegyzést kaptak, ami most sem maradt el: elég belegondolni, hogy Trump egy süllyedő hajóról szóló film betétdalát játssza.
Trump kampányát persze aligha lehet süllyedő hajónak titulálni (noha míg Kamala Harris helyett Joe Biden volt az ellenfele, toronymagasan vezetett a közvélemény-kutatásokon), de hogy a dalválasztásokban kevés a tudatosság, az egyszerű tény.
A Rolling Stonestól Rihannáig
Dion mellett már számos előadó kritizálta korábban, hogy Trump a számukat játszotta egy-egy kampányeseményen. A sorban ott van A Creedence Clearwater Revival, Tom Petty, Neil Young, a Rolling Stones és Adele is. Emlékezetes eset, amikor Bruce Springsteen tiltakozott azért, mert Trump 2016-ban a "Born in the U.S.A." című dalát hazafias himnuszként énekelte. Trump részéről ez csak egy szokásos félreértelmezés, a számot csak felületesen ismerők ugyanis valóban azt hiszik, hogy a dal Amerikát hivatott dicsőíteni, miközben éppenhogy kritizálja a vietnámi háború miatt, illetve azért, ahogy a kormány és az emberek a veterán katonákkal bántak.
Az előadók sora persze még ennél is hosszabb: Rihanna még 2020-ban követelte Trumptól, hogy ne játssza az rendezvényein a "Don't Stop the Music" című számát, az R.E.M. pedig azt, hogy a a "Losing My Religion", az "Everybody Hurts" és az "It's the End of the World as We Know It (And I Feel Fine)" című számaikat a volt elnök ne használja a gyűlésein.
Szintén 2020-ban a Leonard Cohen hagyatékát gondozó szervezet közleményt adott ki, melyben bírálta a volt elnököt, amiért engedély nélkül használta Cohen "Hallelujah" című dalát, és cinikusan megjegyezték, hogy ha már Cohent játszik, akkor az ő esetében a "You Want It Darker" című dal találóbb, és annak megfontolnák az engedélyezését.
2024 elején Trump a Sinéad O'Connor hagyatékát gondozó céggel került összetűzésbe, amikor megkérték, hogy ne használja az 1990-es "Nothing Compares 2 U" című slágerét. A dalt egyébként Prince írta Connornak.
Törvényes? Igen.
Az amerikai politikusoknak megvan a jogi mozgástere, hogy tetszés szerint használjanak fel zeneszámokat, és ehhez nem kell feltétlenül a szerző vagy az előadó engedélyét kérniük.
A kampányok során általában megvásárolnak egy csomagot egy szerzői jogvédő szervezettől, és azzal a pakkban lévő dalokat legálisan lejátszhatják, ráadásul több száz millió zeneszámhoz férnek így hozzá.
A művészeknek persze megvan a joga, hogy a dalukat eltávolítsák a listáról, de a törlés csak a későbbi felhasználóra vonatkozik, így ha például a vásárláskor Céline Dion slágere benne volt a pakkban, akkor Trump törvényesen használta - akár tetszik az Dionnak, akár nem.