Kinek és mit ígér a mai kor és benne az ország, ahol élünk? - teszi fel a kérdést a Centrál Színház előadása. Bíró Bence új fordításában ki nem beszélt sérelmek és az azok által gerjesztett indulatok koncentrátuma forr, bugyog előttünk.
HIRDETÉSAlföldi Róbert húsz év után ismét színpadra állította Arthur Miller utazó ügynökének 1949-ben íródott tragédiáját - ezúttal a Révay utcában. Willy Loman és családjának fullasztó története jócskán újragondolt/fordított, modern köntöst kapott, és a másfél órásra kurtított előadásban a kisember küzdése és reménytelensége, a családot mindenáron görcsösen összetartani akarás fojtogatóbb mint valaha.
Stohl András és Fehér Tibor apa-fiú-összefeszülései már-már elviselhetetlen érzelmi gyomrosokat visznek be, Balsai Móni (anya) kétségbeesett, egyre fásultabb egyensúlyozását a mind meredekebbé váló érzelmi-egzisztenciális lejtőn is végtelenül fájdalmas nézni. Feloldozás itt nincs, az illúzió elveszett, a megoldásnak vélt szándékos exitus után pedig megoldódnak a pénzügyi gondok, az utolsó házrészlet is kifizetésre kerül, érkezik az új háztartási gép, a plazmatévé, a fotel - de ki fogja használni, élvezni őket?
A szülői - jelen esetben az apai - elvárásoknak való megfelelés kényszere, a zavaros múlttal és reménytelen jövővel való szembenézés képtelensége, a végül értelmetlenül végiggürizett élet, a vágyott sikeres anyagi lét elérhetetlensége, az újabb és újabb falakba ütközés sokaknak ismerős lehet. Ezért is torokszorító nézni Willy és - általa - családja vergődését.
A Loman-házaspárt Stohl András és Balsai Móni, két fiukat Fehér Tibor és Szécsi Bence alakítják, a további szerepekben Földes Eszter, Kocsis Pál, Puskás Dávid és László Zsolt látható. A díszlet- és jelmez Kálmán Eszter munkája.
A legelső magyar Willy Loman: Timár József
Az utazóügynök története 1949 óta járja a világ színpadait, és az évtizedek alatt mindig tudtak és tudnak vele azonosulni a nézők.
A magyarországi ősbemutató a Nemzetiben volt, 1959-ben: Timár Józseffel a címszerepben rögtön legendás előadás született, amiről televíziós felvétel is készült, ez volt az első magyar színházi közvetítés. A nagybeteg Timárnak utolsó szerepe volt az ügynök figurája, egyre betegebben nyújtott estéről estére súlyos alakítást. A helyzet, hogy a művész éppúgy a halála felé közelít, mint az általa megformált szerep, magától értetődő módon, kegyetlenül súlyozta az előadást, és aztán Timár nekrológjaiban is ez lett hivatkozási pont.
A Timár-Loman párhuzamnak külön nyomatékot adott a magyar színházművészet képi krónikása, Keleti Éva egyik ikonikus fotográfiája: a két súlyos bőröndöt a kezében tartó színművész portréja a máig aktív Keleti egyik legismertebb felvétele.
"Hallottam, hogy beteg, bementem a színházba, hogy megnézzem, képes-e egyáltalán ilyen betegen játszani. Álltam a függönynél, és láttam, hogy a kulisszák mögött megemeli a két bőröndöt, próbálgatja, hogy be tudja-e vinni a színpadra, tud-e játszani. Annak idején egy lépést sem tettem gép nélkül. Lőttem egy kockát, amiről később senki nem hitte el, hogy nem az előadáson készült" - nyilatkozta később Keleti Éva.
Willy Lomant - a teljesség igénye nélkül - Mensáros László, Haumann Péter, Incze József, Tordy Géza, Gálffi László, Blaskó Péter és Kőszegi Ákos is életre keltette már színpadon.
Az előző Alföldi-rendezést pontosan két évtizede - 2004 őszén - mutatták be a Tháliában, a Kentaur által megálmodott gigászi díszletben, Bodrogi Gyula, Vári Éva, László Zsolt és Czapkó Antal főszereplésével.
Abban az előadásban László Zsolt az apával összefeszülő fiút, Biffet játszotta, míg most, a Centrál nagyszínpadán Ben bácsiként, egy plazmatévé képernyőjén, "online" jelenik meg. A premier 2024. február 24-én volt a Révay utcai teátrumban.
Az íráshoz felhasznált források:
- Centrál Színház
- Fotóművészet.net, Lenkei Lajos.
- Az ügynök halála – Arthur Miller drámája a Nemzeti Színházban, Film Színház Muzsika 3, 48. sz. (1959), 5–7.
- Gobbi Hilda: Közben (1982)
- MTI Fotóarchívum