Leonidas Kavakos korunk egyik világklasszis hegedűse. A görög zenésznek hibátlan a technikája és játékának egyedi hangzása van.
Leonidas Kavakos korunk egyik világklasszis hegedűse. A görög zenésznek hibátlan a technikája és játékának egyedi hangzása van. A hegedűvirtuóz nemrégiben Luxembourgban adta elő Stravinsky kivételes hegedűconcertóját.
"Ennek az akkordnak a hangzása tökéletesen illeszkedik Stravinsky humorérzékéhez, szarkazmusához, iróniájához és játékosságához.”
Sztravinszkij concertója "útlevelének" nevezte az akkordot, amely két és fél oktávon ível át.
Az 1931-es mestermű, amelyben felfedezhetőek a barokk korszak hatásai is, inspirálóan hat a görög hegedűvirtuózra, Leonidas Kavakosra.
Nemrégiben a Luxembourgi Filharmonikus Zenekarral adta elő a concertót.
"Szeretem, hogy Sztravinszkij művével megelőzte a korát, ugyanakkor a múltból is felhasználta az összes erőt és energiát."
"Világos, hogy mindez benne van Sztravinszkij személyiségében: ezek a színek, ezek a harmóniák, ez a feszültség"- mondja a Luxembourgi Filharmonikus Zenekar zenei igazgatója.
"Valaki minél többet játssza ezt a darabot, annál közelebb jut a lényegéhez. De talán nem kéne ezt mondanom, mert biztos vagyok benne, hogy ha újrajátszom öt éven belül, arra fogok gondolni: istenem, milyen messze voltam, és mégis azt gondoltam, hogy milyen közel járok a lényeghez. De ez mindig így van."
"És arra is megtanít engem, mennyi bölcsesség és zsenialitás van ebben a kottában."
A hangszínek egész új világát nyitotta meg számára egy értékes Stradivari, amellyel több mint két évtizede találkozott először, de csak tavaly óta játszik rajta.
"Amikor az ember talál valamit, ami illik hozzá, és amelynek megvannak a színei, amelyeket keres, akkor az nem csak a tudás forrása, hanem a befolyás és az inspiráció forrása is. Hiszen a hangszernek személyisége és gazdagsága van- olyasvalami, amely rögtön ötleteket generál, mert olyan dolgokat hall az ember, amelyeket korábban sosem."
Leonidas Kavakos érdeklődése a filozófia iránt a vérében van.
"Platón első dialógusa éppen arról szól, hogy inkább a költő szellemiségét kell tolmácsolnunk, mint a szavait- ez pedig éppen az, amit keresünk, amikor egy darabot előadunk, vagy tanulmányozunk. Nem csupán eljátszani akarjuk a hangjegyeket, de azt is meg kell értenünk, ami mögöttük rejlik."