EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

Akiknek Wagner döntött a sorsáról

Együttműködésben a
Akiknek Wagner döntött a sorsáról
Szerzői jogok 
Írta: Katharina Rabillon
Közzétéve: A legfrissebb fejlemények
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Operaénekesek meséltek az Euronews-nak arról, hogyan hatott rájuk Wagner mesterműve.

A svéd szoprán, Nina Stemme és a német basszus, René Pape a legkeresetebb Wagner-előadók közé tartoznak manapság. A Musica Bonus videójában a Parsifalról meséltek az Euronews-nak.

— Nem vagyok biztos benne, hogy valaha hallottam, mielőtt Bayreuth-ban kezdtem volna dolgozni, de ott elmentem a ruhapróbára, és teljesen lenyűgözött, különösen az első szín. A zene a hangoknak egy teljesen új világa volt számomra, különösen Bayreuth-ban, abban a hangversenyteremben, így aztán ennek hasznát vettük az első lányomnál is, aki épp akkor született, ezt játszottuk neki altatóként, jó hosszú altató volt – mesélte nevetve a svéd szoprán.

René Pape rendesen megküzdött Gurnemanz szerepével. Utána viszont egyszerűen nem akarta abbahagyni.

— Emlékszem, amikor Gurnemanz szerepét tanultam. Az egy nagyon intenzív időszak volt. Amikor kinyitod a zongorakottát, és átlapozod, akkor tudod, hogy soha nem fog véget érni, legalábbis az első színben óriási szerep jut Gurnemanznak. Tisztán emlékeszem a 2003-as ruhapróbára New Yorkban. A próbaidőszak alatt végig arra gondoltam, csak jussak el valahogy az utolsó mondatomig a harmadik színben: "Dél van: ütött az óra. Uram, engedd szolgádnak, hogy vezessen téged!" Aztán egy megkönnyebbült sóhaj a végén, és azt gondoltam, boldog leszek. Csakhogy amikor eljutottunk erre a pontra a ruhapróbán, olyan pozitív szellemi állapotba kerültem, olyan volt, mintha transzba estem volna, hogy folytatni akartam, és azt kérdeztem magamtól: miért van vége most a szerepemnek?

— Amikor a színpadon vagyok, a szerepemben vagyok. Nagyon fárasztó, szinte teljesen kimerülsz, de ezt nem érzed, mert dolgozik benned az adrenalin, és ennek így is kell lennie, mert szerintem a közönség érezni akarja azt a művészeti áldozatot, amit a színpadra viszünk, hogy mennyit tudunk kiadni magunkból — mondta Nina Stemme.

Újságíró • Andrea Hajagos

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén

Barcelonában a Rigoletto