"Az énekes számára egy ilyen ékszerdobozban énekelni, mint a Monte Carlói Opera, maga a csoda, mert itt az emberi hang szárnyal."
Jaques Offenbach soha nem fejezte be a Hoffmann meséit, mivel több hónappal az 1881-es párizsi ősbemutató előtt meghalt. Mégis, ez a mestermű a történelem egyik leggyakabban játszott operája. Monte Carlóban jelentős változtatásokon ment át a darab, és ez az interpretáció a legnépszerűbb verzó.
"Ennek a színháznak sok köze van Hoffmannhoz. Itt történt ugyanis az, hogy a velencei képet, a Giulietta Gulietta palotája előtti teraszon játszódó jelenetet módosították, és a színház akkori impresszáriója szerezte a szeptettet, ami a mai napig benne van a műben" - magyarázta Juan Diego Flórez tenor.
"A velencei jelenetet sosem játszották, a kották hiánya miatt. Raoul Gunsbourg, a Monte Carlói opera zseniális direktora úgy döntött, hogy egy francia zeneszerzőnek kell megírnia a hiányzó zenét. Ő pedig segített, mások másban tettek hozzá, elég csak a Gyűrű-áriára gondolni, vagy a híres szeptettre, amelyet nem csak és kizárólag Jacques Offenbach írt. Vagyis ez azt jelenti, hogy ne ugorhatjuk csak úgy át a velencei képet" - mondta Jean Louis Grinda, a Monte-Carlói Opera rendezője. "A velencei jelenet a reflekció jelenete, amelyben Hoffmann elveszti tükörképét. Ez azt jelenti, hogy elveszíti saját magát önnön intim drámájában, de pont ez az ami a javára válik, mert ettől a pillanattól fogva teljességel a művészet felé fordul" - tette hozzá.
"Ez az operaház különleges, mert kicsi, mint egy apró ékszer, egy építészeti csoda, nem csoda, hiszen Garnier keze munkája. És persze az énekes számára egy ilyen ékszerdobozban énekelni maga a csoda, mert azt érezzük, hogy a hangunk szárnyal. Azt érezzük, hogy mindenki hall bennünket, nem kell erőlködnünk. A énekes számára ez egy nagyszerű hely!" - vélekedett Juan Diego Flórez.