Ermonela Jaho olasz szoprán szakmai titkairól beszélt a Musicának.
Ermonela Jaho olasz szoprán Antoniát alakítja az Opera Bastille Hoffmann meséiben. A Musicában a szerepéről beszélt – ebben a kimaradt interjúrészleteket tartalmazó bónuszvideóban arról mesél, hogyan tartja irányítása alatt a munka részeként felszabaduló érzelmeket.
- Az én munkám nem pusztán egy munka, hanem terápia. Katarzis minden alkalommal, amikor színpadon vagyok. Abban az életben, amit mindannyian élünk, az hogy az ember a színpadon álmodhat, olyan ajándék – be kell vallanom, hogy az első és az utolsó ajándékként tkeintek erre életemben. Ha erre gondolok, elmúlik minden elvárásom, nem aggódom amiatt, hogy tetszik-e az embereknek, ahogy éneklek, és azt mondom magamnak: ez az én pillanatom, a legjobbat adom, amire képes vagyok, és a lehető legteljesebben megélem a legutolsó percig.
- Vannak esték, amikor az ember teljesen elveszti a kontrollt, ez azonban a hangra nem lehet hatással. Az a dolgunk, hogy egészen a végsőkig teljesítsük a feladatunkat. Nem szabad megfeledkezni a munka racionális oldaláról, hogy énekesek vagyunk. Mindig törekedtem arra, hogy valódi legyek anélkül, hogy elveszteném az irányítást. kemény munka árán vagyok képes vagyok őszinte érzéseket átélni, de a kontrollt sem veszítem el – miközben a könnyek igaziak.
