Középkori kéziratok lapjai között rejtve a kutatók több ezer éves, halálos juhvírusra utaló DNS-nyomokat azonosítottak.
A középkorban a legtöbb szöveget juh-, kecske- és marhabőrre írták; ezt használták íróanyagként, és pergamenként ismerték.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Európa híres, ősi kéziratai közül néhányban találtak a kutatók nyomokat a halálos juhhimlővírus történetére vonatkozóan – ez egy olyan vírusos betegség, amely lázat, bőrelváltozásokat és elhullást okoz a juhoknál. Az ilyen nyomok segíthetnek a tudósoknak megérteni, hogyan fejlődtek a kórokozók, és miként hatottak a múlt társadalmaira.
Genetikusokból, történészekből, virológusokból, fehérjekémikusokból és restaurátorokból álló nemzetközi kutatócsoport – amelyet a University College Dublin tudósai vezetnek – DNS-t vont ki azokból a bőrökből, amelyekből ezeket a több száz éves dokumentumokat készítették.
„Az ősi kórokozók DNS-ének rögzítése teljesen átformálta a múlt fertőző betegségeiről alkotott képünket, és most azt is megmutatjuk, hogy a pergamen az állati kórokozók DNS-ét is megőrizheti” – mondta Louis L’Hôte, a tanulmány vezető szerzője.
Az elemzett művek között szerepel az ezeréves York-evangéliumos könyv – a késő angolszász korszak egyik legszebb, fennmaradt díszkézirata –, valamint korábbi szövegek, például a cambridge-i Corpus Christi College Corpus Glossary című műve, amelyet az egyik legkorábbi angol szótárnak tartanak. A vizsgált középkori szövegek Nagy-Britannia különböző részeiből és a kontinensről származtak.
„Lehetséges, hogy a világ különböző archívumai és könyvtárai is őrzik a múltban állatokat sújtó járványok genetikai nyomait.”
A juhhimlő rendkívül fertőző betegség, amely gyorsan terjed, és rövid időn belül az állomány nagy részét érintheti. Jelentős gazdasági veszteséget okozhat a tejtermelés visszaesése, a bőr és a gyapjú rossz minősége, valamint a kereskedelmi korlátozások miatt. Nincs bizonyíték arra, hogy a juhhimlő az embert is megfertőzné.
undefined
A Science Advances (forrás: angol) folyóiratban megjelent tanulmány megállapította, hogy egyes esetekben ugyanazon kézirat több oldalán is kimutatható volt a juhhimlővírus DNS-e, ami arra utal, hogy fertőzött állatok bőrét használták az elkészítésükhöz.
A kutatók a kéziratokban talált DNS-t összevetették bronzkori juhfogakból származó régebbi mintákkal, és arra jutottak, hogy a betegség már több mint 3700 éve veszélyezteti az állatállományt.
„Az ősi genomok segíthetnek megérteni, hogyan fejlődtek azok a kórokozók, amelyek ma is érintenek bennünket. Azt látjuk, hogy a himlővírussal ellentétben a juhhimlővírus genomja az elmúlt néhány évezredben rendkívül stabil maradt” – tette hozzá L’Hôte.
„Ez azt jelentheti, hogy az ezt megelőző genetikai változások kulcsszerepet játszottak abban, miként fejlődött a juhhimlővírus úgy, hogy megfertőzze gazdaszervezetét, és ez a jövőben segíthet a kórokozó elleni küzdelemben.”