NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Oscar-díjat nyert a Saul fia - interjú a rendezővel

Oscar-díjat nyert a Saul fia - interjú a rendezővel
Írta: Gábor Ács
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Interjúnk Nemes Lászlóval a forgatásról és a filmet megelőző kutatásról.

HIRDETÉS

Ahogy sokan jósolták, Nemes Jeles László filmje nyerte az Oscar-díjat az idegen nyelvű filmek kategóriájában 2016-ban. Több mint három évtized után kapott ekkora elismerést magyar mozifilm. A Saul fia azonban az Oscar előtt is bizonyított, bemutatása után több nemzetközi díjjal ismerték el az alkotást.

Nemes László filmje nyerte a legjobb idegen nyelvű film kategóriáját a 2016-os Golden Globe-gálán. A Saul fiának ítélték 2015-ben a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének Nagydíját is A Grand Prix a szemle második legrangosabb díjának számít. A Saul fia már egy nappal a záró díjátadó előtt elismerést kapott, megnyerte a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját a 68. cannes-i filmfesztiválon. Interjúnk a rendezővel, Nemes Lászlóval a forgatásról és a filmet megelőző kutatásról:

- Tökéletes vihar volt, ahogy a film felkeltette a figyelmet. A szakma és a nézők figyelmét is. Elkezdtek róla beszélni. Nagyon lelkes visszhangokat kaptam Cannes-ban. El is juthat az emberekhez, mert eladtuk a világ minden tájára, és pont ez volt a célunk, hogy mindenhol beszéljenek róla.

- Elgondolkodtató, hogy még a halál torkában lévő rabok is sakkban tartották egymást, voltak akik arannyal vagy pénzzel sefteltek, míg mások az életük kockáztatásával írtak feljegyzéseket vagy rejtegettek fényképezőgépet, hogy képekkel dokumentálják a koncentrációs tábor borzalmait. Miért pont a Sonderkommando izgatta filmesként?

- A sonderkommandósokat sokszor rossz szemmel nézték a túlélők is a háború után. Ebben a filmben mindenképpen úgy mutattuk be őket, hogy a poklok poklában vannak, és a szemtanúi a saját népük kiirtásának. Ez egy nagyon drámai helyzet, egy tragikus helyzet, ezért én szolidárisabban állok hozzájuk. A film kiindulópontja az a szöveggyűjtemény volt, amit tíz évvel ezelőtt találtam, és amiben a krematóriumi munkások titokban feljegyzett gondolatait, írásait olvashatjuk. Leírták a napi munkájukat 1944 októbere, a felkelésük előtt. A feljegyzéseket titokban elásták a földbe a krematórium körül, amiket megtaláltak a háború után.

- Nézőként ezt a filmet szinte nem lehet kibírni. Mintha ezzel érzékeltetné, hogy a haláltáborokat a valóságban tényleg nem lehetett kibírni.

- Úgy érezte, hogy a filmet nem lehet kibírni?

- Pisszenés sem volt a moziban, mindenki meg volt rendülve, mint egy jóbarát temetésén. Volt akit pszichésen, volt akit fizikailag kerülgetett a rosszullét.

- Az, hogy egy fizikai élmény a film, az mindenképpen cél volt. Mindenképpen azt akartuk, hogy ne egy képeskönyvet nézzen a néző, hanem ott legyen, benne. Ez volt az alapelgondolás.

- A producerek egyike, Stalter Judit nyilatkozta, hogy önnek nagyon tiszta koncepciója volt, amikor nekiláttak ennek a filmnek.

- Az én generációmnak akartam filmet csinálni, hogy meglegyen egy közvetlen kapcsolat egy olyan dologgal, ami lassan a ködbe vész. Semmiképpen nem akartunk történelmi filmet csinálni, egy ember történetét meséltük el, aki felismerte az áldozatok között a gyerekét. Illetve a fiút, akiről azt hiszi, hogy a gyereke, és el akarta temetni. Ezáltal egy nagyon személyes történetben lehet része a nézőnek.

- Ahogy ez a férfi halad előre a történetében, megismerjük annak helyszínét, a lágert, és a halálgyár működését.

- A koncentrációs tábor mechanizmusának egészét úgy tudtuk autentikusan feldolgozni, hogy a logikáját próbáltuk éreztetni a nézővel. A tereket, a hierarchiákat, a kódokat, a nyelvezetet, a ruhákat. Nem a teljes rekonstrukció volt a célunk, hanem hogy minél hihetőbb legyen.

- Az ön szülei nem mesélhettek, mert nekik sem mesélt az a generáció, amelyik elszenvedte a borzalmakat. A túlélők évtizedekig a saját családjukkal is képtelenek voltak megosztani az élményeiket.

- Nagyon alapos kutatómunkát végeztünk, de ez nem dokumentumfilm. Ez egy fikciós film. Tudtuk, hogy mikor megyünk el valamennyire a pontos tényektől, de a logikáját megtartottuk, megmutatva azt is, hogy mit érzékelhetett ebből egy ember. Azt, hogy ebben a helyzetben egy ember mennyit tudott, és mennyit látott, azt úgy gondoltuk, hogy új alapokra kell helyezni. 1944-ben sem lehetett tudni a koncentrációs táborban, hogy hol van az ember, mert limitált volt, hogy mennyit látott egy fogoly az egészből. Ennek megfelelően szűkítettük le mi is, hogy mit ábrázolunk, ráadásul így átélhetőbb a történet.

- A holokauszt egyik túlélője, Forgács János, aki kamaszként szenvedte el a borzalmakat több koncentrációs táborban, ugyanúgy kezdte elmesélni nekem a saját történetét, mint ahogy az ön filmje kezdődik. Azonnal a gázkamra közelsége. Őt nem terelték be, és látva a kemencék füstölő kéményeit, megkérdezett egy sonderkommandóst, hogy mit égetnek ennyire, hogy még a lángok is kicsapnak a kéményekből. Azt hazudták neki, hogy kenyérgyár, a katonáknak és a táborlakók ellátására.

HIRDETÉS

- Nem is lenne jó egyébként egy filmen mindent megmutatni, mert lekicsinyítenénk a halálgyár dimenzióját, jelentőségét. Vagyis ha minél kevesebbet mutatunk meg a horrorból, annál jobban a néző fejében születnek meg a képek és az érzések. Így sokkal közelebb kerülünk ahhoz, amit egy ember tényleg érezhetett az egészből.

- Pont ettől erősebb a horror, hogy a képzeletemet úgy használja az ön filmje, mint amikor egy könyvet olvasok. Nem mutatja meg a borzalmakat, de a háttérből kiszűrődő szörnyű hangok, sikolyok és nyöszörgések elképzeltetik velem. Nem kaphatom el a tekintetem a hangok elől.

- Igen, ez szándékos. Keveset mutatunk vizuálisan, és azt is életlenül. A hang viszont végig sugallja, hogy sokkal több húzódik meg a háttérben, mint amire a néző gondolhat a képek alapján.

- Az ön filmjében nincs megnyugvás. Ez a hangoknak is betudható. Ebben a halálgyárban minden részlegen folyamatosan dübörög az emberek megsemmisítése. A gépezet hangjai elől egy pillanatra sem szusszanhat a néző. Itt nincs édes máz, mint olykor a Schindler listájában, ami a nézőt megsimogatja, itt csak a kőkemény valóságot érzékeljük.

- Azokhoz az emberekhez, akik úgy tekintenek az európai zsidóság kiirtására, mint valami képes történelemkönyv egy fejezetére, azokhoz is szerettem volna szólni ezzel a filmmel. Valljuk be, hogy az emberek pontosan nem tudják, hogy ez mi volt. Ezáltal azt sem tudják, hogy mire építettük a modern Európát, és milyen kísértetek vannak. Fontos volt, hogy benne legyünk ebben az érzetben.

HIRDETÉS

- A régi kockatévék képernyőjére emlékeztető 4:3-as arányú képeken jól érvényesülnek az arcok. Igazán közel hozza az embereket, míg a most divatos széles képeken az arcok mellett holt tér maradna.

- Emberekről akartunk beszélni, ezért választottuk a 4:3-as képarányt. Ez képileg is segít a főhősre fókuszálni, aki az állandó referenciánk.

- A harminc napos forgatási idő nagyon feszített, és a háromszáz millió forintos költségvetés sem sok.

- Egy kosztümös film elkészítéséhez ez elég kevés pénz, persze elsőfilmes rendezőnek sok. Egy ilyen filmnél viszont a produkciós kiadások nagyon magasak, ezért nem volt könnyű kitalálnunk és megoldanunk, hogy hogyan jöjjünk ki ennyiből.

- Volt olyan jelenet, amit a feszített tempó miatt volt nehéz megcsinálni?

HIRDETÉS

- Minden nap új nehézséget ajánlott számomra. Amikor nem a sok száz statisztás jeleneteket kellett levezényelni, akkor kaszkadőr elemekkel kellett foglalkozni, vagy nagyon nehéz kameramozgásokat szépen megvalósítani, különböző országokból érkezett színészeket instruálni több nyelven, úgyhogy egyáltalán nem volt könnyű a forgatás.

- Mindebben lehetett tapasztalata, hiszen végigjárta a filmes szamárlétrát. Másodasszisztens volt 2004-ben, első asszisztens Kenyeres Bálint filmjében (Before Dawn) 2005-ben, rá két évre lett rendezőasszisztense Tarr Bélának (A londoni férfi), és 2007-ben lett rendezője a Türelem című filmnek, ami elnyerte a legjobb kisjátékfilmnek járó díjat a 38. Magyar Filmszemlén.

- Egy tömeget tapasztalt filmeseknek is nehéz instruálni. Főleg ha bonyolult, akciódús és hosszan tartó, 3-4 perces snitteket veszünk fel. Mivel eléggé akciódús a film, és sok minden történik, ezért állandóan akciójeleneteket kellett levezényelni.

- Az operatőrrel való együttműködésük egy összeszokott páros táncához hasonlítható, hiszen Erdély Mátyással régóta dolgozik. Ő kapta a legjobb operatőrnek járó elismerést a 36. Magyar Filmszemlén, a Before Dawn című filmben is együtt dolgoztak.

- Tíz éve dolgozunk együtt, és barátok is vagyunk. Szimbiózisban dolgozunk, én is sokszor a vizualitás oldaláról közelítem meg a filmeket, és ebben ő maximálisan partner. Ő viszont nagyon sokszor beszél a dramaturgiáról vagy a forgatókönyvről, tehát egymás munkájába beleszólunk sokszor.

HIRDETÉS

- Neki a kamera másik oldaláról is van tapasztalata, hiszen ő alakította a fiatal Kosztolányi szerepét az Esti Kornélban (rendező: Pacskovszky József).

- Az már nagyon régen volt, ebből is látszik, hogy milyen tapasztalt filmes. A csapat többi tagjával is ugyanilyen fontos volt a munkakapcsolat. A hangmérnökkel, Zányi Tamással vagy a díszlettervezővel, Rajk Lászlóval.

- A forgatási helyszín ezek szerint nem egy létező betonkomplexum, hanem épített díszlet?

- Budafokon, a Duna közelében egy meglévő helyszínen építettük fel a díszletet.

- A főszereplő, Röhrig Géza a rendszerváltás idején a legnagyobb színészekkel játszott együtt az Eszmélet című sorozatban (1989). Bánsági Ildikóval, Törőcsik Marival, Darvas Ivánnal, Kállai Ferenccel, Garas Dezsővel, így amatőr színésznek nem nevezhető. Költőként és zenészként is érzékeny művész.

HIRDETÉS

- Nem akartunk ismert arcot, viszont Röhrig Géza játéka hiteles. Mindenképpen autentikus embert kerestünk egy olyan figura alakítására, aki egyszerre több szinten létezik. Sonderkommandósként is tragikus a sorsa, miközben a saját története is elég érdekes, tele finom rezgésekkel.

- Nem hiszem, hogy egy túlélő bele tudna nézni ebbe a filmbe, de érdekelné önt egy túlélő véleménye a Saul fiáról?

- Nem kívánnám egy túlélőtől sem, hogy végignézze ezt a filmet, nem is nekik készült. Nem biztos, hogy véleményt tudna mondani egy túlélő, hiszen ez a történet nem a kivételről szól, nem a szerencsésekről, hanem a szabályról, ami a halál volt.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Az első magyar Arany Glóbusz: Saul fia

Állva ünnepelte a Saul fiát a cannes-i bemutató közönsége

Irán kilőtte az első sorozat drónt és cirkáló rakétát Izrael felé