Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről – ebben a címben tökéletesen benne van Roy Andersson filmjének univerzuma. Egyszerűbb így
Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről – ebben a címben tökéletesen benne van Roy Andersson filmjének univerzuma. Egyszerűbb így összefoglalni, mint elmesélni a történetet, mert az lehetetlen lenne.
A fix kamerával és totál plánokkal dolgozó svéd rendező, saját ritmusában – hét évente készít egy filmet – tovább elmélkedik a halál és így az élet abszurditásáról.
A lényeg a színészi játékban rejlik, amely rendkívül teátrális, olykor már burleszkbe fordul. A történet Otto Dix és Georg Scholz festményeire emlékeztető tablók sorozatában bontakozik ki: egyszerre humoros, baljós, morbid, anakronisztikus és bolondos.
Magával ragad bennünket ez a skandináv reménytelenség, akárcsak a velencei fesztivál zsűrijét, amely ennek a svéd galambnak adta az Arany Oroszlánt.
Jó filmnézést! Viszlát egy hét múlva!
