Távolról szemlélve úgy tűnik, mintha olajfestmények lennének, de ha egy kicsit közelebb megyünk, és alaposabban szemügyre vesszük ezeket az
Távolról szemlélve úgy tűnik, mintha olajfestmények lennének, de ha egy kicsit közelebb megyünk, és alaposabban szemügyre vesszük ezeket az alkotásokat, kiderül, hogy valójában gyurmaképek.
HIRDETÉSA brit Henry Hudson azért kezdett gyurmával dolgozni, mert nem engedhette meg magának a drága olajfestéket.
A gyurmát egy angol művésztanár, William Harbutt találta fel a 19. század végén. Olyan agyagot akart szobrásztanulói számára kikísérletezni, ami nem szárad ki. A gyurma azóta is népszerű anyag nem csak a gyerekek, de a művészek körében is.
- Megtetszett az a gondolat, hogy magasabb régiókba emeljünk egy olcsó, eldobható valamit, hogy műalkotássá nemesítsük. Ez a kérdés izgat engem. Úgy érzem, hogy talán épp ez a célja a művészetnek is, az, hogy megpróbáljuk a dolgokat emelkedettebbé tenni – mondja Hudson.
A gyurmával való festés azonban nem egyszerű mutatvány még Hudson számára sem, akinek már hétéves tapasztalata van ezen a téren.
A reneszánsz időszakát idéző műteremben, a mester gondos felügyelete alatt öt festősegéd szorgoskodik a megfelelő állag és színárnyalat elérése érdekében. De még egy ilyen nagy háttércsapat segédletével is akár három hónapba is beletelhet, mire elkészül egy kép.
- A gyurma tíz féle színben kapható. Ezekből kell kikeverni a kívánt színeket, akárcsak a festék esetében. A hússzín különböző árnyalatait például a vörös és a sárga összekeverésével kapjuk meg. Ehhez konyhai főzőlapokat használok. Tele van a műtermem főzőlapokkal. Kis csapatommal együtt elég sok időt töltünk ezzel a művelettel, ahelyett hogy kenyeret vagy pizzát sütnénk rajtuk.
A kiállításon 10 nagyméretű gyurmából készült kép, 10 eredeti rajz és 30 tanulmány látható. Henry Hudson alkotásait május 29-ig tekinthetik meg az érdeklődők a londoni S|2 galériában.