A páratlan akusztikájú montreáli koncertterem, a Maison Symphonique vendégei napjaink legfiatalabb és legtehetségesebb zongoristái.
És ott van közöttük a brit tehetség Benjamin Grosvenor. A zongora elé 5 évesen ült le először, az első próbálkozásaiban a szintén zongoraművész édesanyja segítette. A 19. századi francia klasszikus, Saint Saëns zongora concerto-ját adta elő.
- Az első tétel komor, sötét, olyan nagy és nehéz, ha le kellene írnom. A második tétel viszont könnyed, játékos mindig valami olyasmi jut eszembe, hogy egy idős alak ballag az úton, lassan, mint aki túl sok pezsgőt ivott. Bennem ilyen képek jelennek meg.
Ahogy a kortárs zenei világ egyik meghatározó zenei rendezője és karmestere, a Montreáli Szinfonikus Zenekar vezetője Kent Nagano fogalmazta meg, a klasszikus zenénéről a mindennapjaink részeként kell beszélnünk, és mindent meg kell tenni azért, hogy a része is maradhasson. Ha eltűnne, nagyon sokat veszítenénk el vele.
- Azt gondolom, az olyan nagy és sikeres zeneszerzők, mint Johann Sebastian Bach életútja rá a legjobb példa, hogy mit adhat a klasszikus zene az embernek. Egyfajta világlátást, az absztraktció képességét, aminek segítségével tájékozódhatunk a világban, egy nagyon összetett tudást, ha nem lenne… mi lenne velünk – tette fel a kérdés Kent Nagano karmester.
Aggodalmában osztozik a Maison Symphonique tervezője, Jack Diamond is. Számára világos volt, hogy az épületnek mi az üzenete.
Azt szerettem volna, ha a koncertterem valahogy az utcán lenne. Nem falakkal körbezárva, hanem nyitva a világra. Ahogy be is lehet látni és onnan ide ki az utcáig. Ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy a klasszikus zene ne szakadjon el a hétköznapoktól – mondta Jack Diamond tervező.
- Miért is járunk koncertekre, mert jó együtt, egy nagy tömegben zenét hallgatni. Az épülettel ezt az élményt is szerettem volna érzékeltetni. És ennek a járókelők is legyenek részesei. Látni valamit, belelátni valamibe nagyon jó érzés. Tudja, ha valaki nem lát valamit, nem tud valamiről, hajlamos azt hinni, hogy az valami rémisztő, de ha látja, akkor inkább inspiráló, kiváncsivá teszi. Így vagyok én is ezzel az épülettel. A klasszikus zenét meg kell mutatni és akkor inspirál, és kíváncsivá tesz.
Amikor a koncertterem ötlete felmerült, megkérdeztük az embereket, hogy ők mit szeretnének és a kormányzóval egyetértésben egy olyan teret terveztünk, ami összehozza az embereket itt Montreálban – mondta Nagano. Ami egyszerre találkozóhely, és egy hely, ahol a közösség tagjai megoszthatják egymással élményeiket a zenéről, a művészetről, ami segít az emberi kapcsolatok, és az ember és a művészet kapcsolatának építésében.
Szeretem a színpadot, az előadást, szeretem a közönséggel való kommunikációnak ezt a fajtáját. Ahogy a művészet találkozik az emberekkel, szeretem…sokat jelent számomra – Benjamin Grosvenor.
Kent Nagano a napokban jelenik megVárt és váratlan címmel, amelyben a mester egyebek közt arról elmélkedik, hogy mivé lesz a világ, ha egyszer a klasszikus zene eltünik a hétköznapjainkból. Teszi mindezt azért, mert ahogy tapasztalja, a világban lassan feledésbe kerül a klasszikus műfaj, ami pedig nagyon rossz hatással lenne a művészetre, a gondolkodásra, a kreativitásra és az emberi érzelmekre.
http://fr.wikipedia.org/wiki/Kent_Nagano
http://sonograma.org/2011/10/interview-with-kent-nagano
http://en.wikipedia.org/wiki/Benjamin_Grosvenor
www.thepianofiles.com/2011/07/11/benjamin-grosvenor-interview
Benjamin Grosvenor’s next engagements
See also www.benjamingrosvenor.co.uk
