A hőség nem csak az embereket, de a gazdaságot is fojtogatja – Európa kezdi megfizetni a klímaváltozás árát. Az erdőtüzek és a kiszáradó folyók jelzik a klímaváltozást. A csapás az energiatermelést, a hajózást, a mezőgazdaságot és a munkavégzést is visszafogja, miközben növeli az inflációt.
Ha a hőhullám, az aszály és az alacsony folyóvízszint rendszeresen visszatérő körülménnyé válik, akkor Európának már nem csak az időjárási károkat kell kijavítania, hanem teljes gazdaságát kell egy melegebb kontinenshez hozzáigazítania.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az idei nyár megmutatja, milyen lehet az európai gazdaság működése egy tartósan melegebb éghajlaton
A kontinens több térségét egyszerre sújtja rendkívüli hőség, aszály, alacsony folyóvízszint és erdőtűz, a következmények pedig már messze túlmutatnak a mezőgazdaságon vagy az idegenforgalmon.
A Rajna és a Duna rendkívül alacsony vízállása megnehezíti vagy helyenként ellehetetleníti a hajózást, erőművek kénytelenek visszafogni termelésüket, a gazdák drámaian rosszabb termésre számítanak, miközben a hőség közvetlenül csökkenti az emberek munkateljesítményét is. A Reuters augusztusi összesítése szerint a kukorica és a napraforgó esetében már júliusban 6–7 százalékos termésveszteséggel számoltak egyes európai térségekben.
A probléma különlegessége éppen az, hogy a különböző hatások nem egymástól függetlenül jelentkeznek.
A kevés csapadék miatt alacsonyabb a folyók vízszintje, ami egyszerre akadályozhatja a hajózást és az energiatermelést. A hőség közben növeli az elektromosenergia-igényt, mert többet használják a légkondicionálókat. A mezőgazdasági termelés visszaesése emeli az élelmiszerárakat, a drágább folyami szállítás pedig tovább növeli az ipari vállalatok költségeit.
Így egyetlen időjárási jelenség több irányból is egyszerre terheli a gazdaságot.
A Rajna nem csak egy folyó
Európa egyik legérzékenyebb pontja a Rajna, amely Németország, Svájc, Franciaország és a Benelux államok iparának egyik legfontosabb közlekedési útvonala. Szenet, vegyi alapanyagokat, kőolajtermékeket, gabonát és más ömlesztett árukat szállítanak rajta.
Az alacsony vízállás önmagában nem feltétlenül állítja le a hajózást, de a hajókat nem lehet teljesen megrakni, mert túl mélyre merülnének. Ugyanannyi áru elszállításához ezért több hajóra van szükség, vagy a rakomány egy részét vasútra és közútra kell átterelni.
2026 augusztusának közepére a Rajna vízszintje újabb rekordmélységbe süllyedt, és a szállítás jelentős része teherautókra és vasútra került át. Ez drágább megoldás, ráadásul a vasúti és közúti hálózat kapacitása sem korlátlan.
A folyami hajózás tehát olyan infrastruktúra, amelynek kiesését nem lehet egyszerűen néhány ezer új kamionnal pótolni.
Az erőműnek is kell a víz
A klímaváltozás és az energiatermelés kapcsolata első látásra kevésbé nyilvánvaló.
A vízerőművek esetében egyszerű az összefüggés, mert kevesebb víz kevesebb termelhető energiát jelent. A probléma azonban az atomerőműveket és számos hagyományos hőerőművet is érinti, mert ezeknek hatalmas mennyiségű vízre van szükségük a hűtéshez.
Ha egy folyó vízszintje túl alacsony, vagy maga a víz túlságosan felmelegszik, az erőműveknek csökkenteniük kell teljesítményüket. A túl meleg hűtővizet ráadásul nem lehet korlátlanul visszaengedni a folyóba, mert az súlyosan károsíthatná annak élővilágát.
Franciaországban idén nyáron több reaktor teljesítményét kellett csökkenteni vagy az egységeket ideiglenesen leállítani, hasonló problémák jelentkeztek Romániában, Szlovéniában és Magyarországon is. A Duna rekordalacsony vízállása Pakson is drasztikus termeléscsökkentést kényszerített ki.
Ez különösen kellemetlen kombináció: éppen akkor szűkülhet az áramtermelés, amikor a hőség miatt nő az áram iránti kereslet.
A hőségben az ember is lassabban dolgozik
A gazdasági veszteségnek van egy jóval kevésbé látványos része is: az emberi teljesítőképesség. Negyven Celsius-fok körüli hőmérsékleten nemcsak kellemetlen dolgozni. Bizonyos munkákat egészségügyi okokból nem lehet ugyanolyan intenzitással és ugyanannyi ideig végezni.
Különösen érintett az építőipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a raktározás és minden olyan ágazat, ahol az emberek szabadban vagy nem klimatizált helyiségekben dolgoznak. A munkaidőt át kell szervezni, hosszabb pihenőket kell beiktatni, és nő a munkahelyi balesetek veszélye is.
Az Európai Központi Bank vállalati adatokat vizsgáló kutatása szerint a rendkívüli hőség körülbelül 0,8 százalékkal csökkentheti a vállalatok értékesítését, és minden további 40 Celsius-fok feletti nap csaknem két elveszített értékesítési nap hatásának felelhet meg. Az összesített végösszeg eurómilliárdokat jelenthet.
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának számításai szerint pedig 2050 körül a hőstressz a legsúlyosabban érintett európai régiókban mintegy 0,9 százalékkal csökkentheti a munka termelékenységét és 0,7 százalékkal a GDP-t ahhoz képest, mintha ilyen hőhatás nem jelentkezne. A legsérülékenyebb területek Dél- és Délkelet-Európában találhatók.
A hőhullám az inflációt is fűti
A negatív kapcsolat itt sem áll meg. A rosszabb termés megdrágíthatja az élelmiszert, mert az öntözés több energiát és vizet igényel. A takarmány drágulása később megjelenik a hús és a tej árában is, a folyami szállítási problémák pedig az ipari termékektől az üzemanyagokig számos árucikk költségeit növelhetik.
Az ECB számításai szerint a 2022-es európai nyári hőhullám mintegy 0,7 százalékponttal növelte az élelmiszer-inflációt a következő egy évben.
A 2025-ös hőség esetében az ECB becslése már azt mutatta, hogy egyetlen rendkívül meleg nyár 0,4–0,7 százalékponttal emelheti az euróövezet feldolgozatlan élelmiszereinek árait egyéves időtávon. Az idei újabb európai hőhullám ezt a nyomást tovább erősítheti.
A klímaváltozás ezért már a központi bankok számára sem pusztán környezetvédelmi kérdés. Ha a szélsőséges időjárás egyre gyakrabban okoz élelmiszer- vagy energiaár-sokkot, az infláció kiszámíthatatlanabbá válik. Ez pedig a kamatpolitikát is nehezíti, végső soron tehát a vállalati beruházások és a lakossági hitelek költségeire is hatással lehet.
Már százmilliárdokban mérhető a számla
A veszteség már nem valamilyen távoli jövő költsége. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint 1980 és 2024 között mintegy 822 milliárd euró gazdasági veszteséget okoztak az Európai Unióban az időjárási és éghajlati szélsőségek.
A károk 47 százalékát árvizek, körülbelül 27 százalékát viharok és más meteorológiai események okozták, csaknem 18 százalékuk pedig közvetlenül hőhullámokhoz kapcsolódott.
A tendencia azonban legalább olyan fontos, mint az összeg. Az EEA szerint a 2021 és 2024 közötti négy év mindegyike az 1980 óta feljegyzett öt legköltségesebb év közé tartozott. A 2026-os nyár pedig újabb rekordokat dönthet.
Van olyan kár, amelyre nincs is biztosítás
A gazdasági alkalmazkodás egyik következő nagy problémája minden bizonnyal a biztosítás lesz. Egy árvíz után viszonylag könnyű megállapítani, melyik épület vagy gép sérült meg. A hőség okozta veszteség azonban sokszor nem ilyen.
Egy étteremnek azért eshet vissza a forgalma, mert délután senki sem akar kiülni a teraszára, egy építkezés lassabban halad, a gyárban rövidíteni kell a műszakot. Egy mezőgazdasági vállalkozás kevesebbet termel. Ezek valós gazdasági veszteségek, csak éppen sokszor nincs mögöttük hagyományos értelemben vett biztosítható fizikai kár.
A Reuters szerint a 2025-ös európai hőhullámokhoz kapcsolódó gazdasági veszteséget a Moody's mintegy 43 milliárd euróra becsülte, ebből azonban mindössze nagyjából 500 millió euró volt biztosítva.
Az arány azt jelzi, hogy a klímakárok jelentős része végül közvetlenül a vállalkozásokra, a lakosságra vagy – katasztrófa- és támogatási programokon keresztül – az államra hárul.
Európa globális versenyképességi problémája is lehet ebből
Mindez azért különösen veszélyes Európának, mert a kontinens gazdasága már eleve több oldalról nyomás alatt áll.
Az energia sok esetben drágább, mint az Egyesült Államokban vagy a világ más nagy ipari térségeiben, az európai vállalatok egyre erősebb kínai konkurenciával találkoznak, és az amerikai kereskedelempolitika is bizonytalanságot jelent.
Ehhez adódik hozzá most egy olyan költség, amelyet a vállalatok korábban alig vettek figyelembe: mennyire működőképes egy ország vagy régió gazdasága 40 fokos hőségben?
Van-e elég víz az iparnak? Hajózható marad-e a folyó? Biztosított-e az elektromosenergia-ellátás? Lehet-e egész nap dolgozni egy építkezésen? Mennyibe kerül az üzem klimatizálása? Van-e biztosítás az időjárási veszteségekre? Ezek a kérdések ugyanúgy telephelyválasztási szempontokká válhatnak, mint az adó, a munkabér, az energiaár vagy az infrastruktúra.
Európa számára ezért a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás már nem egyszerűen zöldpolitikai kérdés, hanem gazdaságpolitika lett belőle.
A következő évtizedekben hatalmas összegeket kell majd költeni vízgazdálkodásra, folyami infrastruktúrára, elektromos hálózatokra, városi hűtésre, mezőgazdasági öntözésre, árvízvédelemre és az ipar alkalmazkodására. Ezek a beruházások költségesek lesznek, de a jelek szerint az alkalmazkodás elmaradása még többe kerülhet.
A legnagyobb változás talán éppen az, hogy a szélsőséges nyár többé nem feltétlenül rendkívüli esemény, amely után a gazdaság visszatér a megszokott működéshez.