Hiába kiemelt cél az uniós vezetésnek a tőkepiaci integráció, a tagállamok nem akarják tovább mélyíteni. Az USA-hoz mérhető unió még távoli, pedig az AI és a védelem terén szükséges a versenyhez.
Amikor a Klarna úgy döntött, hogy tőzsdei bevezetéséhez Európa helyett New Yorkot választja, rámutatott egy problémára, amelyet Brüsszel évek óta igyekszik megoldani: Európa leggyorsabban növekvő vállalatai gyakran a tengerentúlon keresnek mélyebb tőkepiaci forrásokat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Miközben az EU azon dolgozik, hogy létrehozza saját mesterségesintelligencia-bajnokait, megerősítse védelmi iparát, és rávegye a gyorsan növekvő cégeket, hogy inkább otthon vonjanak be tőkét, egy kérdés továbbra is nyitott: miként lehetséges, hogy egy, a háztartásoknál 37 ezermilliárd eurónyi megtakarítással rendelkező blokk még mindig nehezen finanszírozza saját legdinamikusabban növekvő vállalkozásait?
Az Európai Unió most fokozta a tőkepiaci reformokra irányuló erőfeszítéseit, azzal a céllal, hogy a tőke szabadabban áramoljon a blokk egész területén.
A döntéshozók lépésről lépésre haladó reformokat szorgalmaznak, többek között a felügyeleti gyakorlatok nagyobb összehangolását, de egy teljesen egységes tőkepiac kialakítása várhatóan még hosszú évekig tart, mivel a tagállamok nehezen jutnak egyezségre a kulcsfontosságú technikai részletekben, ami lassítja a folyamatot.
A versenyképességi kihívás
Az egyeztetések jelenlegi tempója nem tükrözi azt a sürgető helyzetet, amelyről az uniós politikai vezetők beszélnek: Európának integráltabb tőkepiacokra van szüksége, ha globálisan versenyben akar maradni olyan nagyhatalmakkal, mint az Egyesült Államok és Kína.
Ehhez milliárdokat kell befektetni olyan stratégiai ágazatokba, mint a mesterséges intelligencia és a védelem, ráadásul egy olyan időszakban, amikor háborúk és kereskedelmi feszültségek miatt rendkívüli a geopolitikai bizonytalanság.
Ha hiányzik a stratégiai ipari és technológiai vezető szerep, az geopolitikai súlyról és gazdasági ellenálló képességről való lemondást jelent – különösen egy olyan világban, ahol a befolyás, sőt a puszta túlélés is az erőforrások és a szaktudás feletti ellenőrzéstől függ.
Ezt a narratívát számos vezető uniós politikus, köztük Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke karolta fel; Európa globális versenyképességének növelése politikai mandátumának vezérlő csillagává vált.
Ezért bízta meg von der Leyen Mario Draghit, az Európai Központi Bank korábbi elnökét és volt olasz miniszterelnököt egy, az uniós versenyképességről szóló jelentés elkészítésével, amelyben a tőkepiaci reform az egyik legfontosabb ajánlásként szerepel.
A 2024 őszén bemutatott jelentés szerint Európának évente 750–800 milliárd eurónyi, a GDP legfeljebb 5 százalékának megfelelő beruházásra van szüksége ahhoz, hogy teljesítse versenyképességi céljait és megőrizze globális pozícióját.
„Vagy megcsináljuk, vagy lassú agóniára ítéljük magunkat” – figyelmeztetett Draghi egyik legismertebb nyilatkozatában. Draghi az „agóniát” Európa gazdasági pozíciójának elhúzódó, kumulatív eróziójaként írja le, amelyet olyan strukturális gyengeségek hajtanak, mint a magas energiaárak és a széttagolt egységes piac; ezek együtt kevésbé vonzóvá teszik a kontinenst a beruházások és az innováció számára.
Az EU két fő területre összpontosít, hogy kiaknázza tőkepiacai potenciálját.
Az első cél a háztartások befektetésre ösztönzése, vagyis a becslések szerint 37 ezermilliárd euróra rúgó megtakarítások kis részének mozgósítása. A második a nemzeti pénzügyi piacok integrálása az EU-ban, hogy csökkenjenek az egységes piacon belüli akadályok, és könnyebb legyen a vállalkozásoknak tőkét bevonni, a befektetőknek pedig munkára fogni a pénzüket.
Ehhez azonban a háztartásoknak jobb hozzáférésre van szükségük a tőkepiacokhoz, valamint arra, hogy jobban értsék a befektetés módját és annak lehetséges előnyeit. A pénzügyi piacokon való nagyobb részvétel például segíthet a nyugdíjcélú megtakarítások felépítésében.
Ezzel párhuzamosan Brüsszelnek előre kell vinnie azt a jogalkotási keretet – a Megtakarítások és Befektetések Uniójának (SIU) nevezett csomagot –, amely lehetővé teszi e reformok megvalósulását.
Miért könnyebb a vállalatoknak az Egyesült Államokban forrást keresni?
A tőkepiacok olyan piacok, ahol magánszemélyek, intézmények és kormányok hosszú lejáratú pénzügyi eszközeket – például részvényeket vagy kötvényeket – vásárolnak és adnak el.
A vállalatok számára lehetőséget kínálnak forrásbevonásra és növekedésük finanszírozására. Európában azonban továbbra is nehéz a méretváltás: a határokon átnyúló tevékenység költséges, időigényes, és jelentős adminisztratív terhekkel járhat.
Ennek oka, hogy a szabályok tagállamonként eltérnek, és még ha formálisan azonosak is, a végrehajtásuk módja különbözhet.
Ez az egyik magyarázata annak, hogy Európában a vállalatok finanszírozásának túlnyomó része még mindig bankhitelekből származik.
„Olyan finanszírozási modellt kell kialakítanunk, amely sokkal diverzifikáltabb forrásokra épül” – mondta Verena Ross, az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) főigazgatója az Euronewsnak az Euronews Business szerkesztője, Angela Barnes által készített exkluzív interjúban.
Ha nincs kellően széles körű forrásdiverzifikáció, a vállalatok más piacok felé fordulnak, ahol könnyebben juthatnak pénzhez – ilyen az Egyesült Államok is.
„Az amerikai tőkepiacot egységesebb felügyeleti modell segíti. Kevesebb a bürokrácia és a felesleges adminisztráció, részben azért, mert az Egyesült Államokban egységes a fizetőeszköz” – mondta az Euronewsnak Rebecca Christie, a brüsszeli Bruegel agytröszt vezető kutatója.
Christie szerint az Egyesült Államok számára előnyt jelent a régóta működő szövetségi rendszer, valamint az, hogy a dollár a világ vezető tartalékvalutája; mindkettő csökkenti az akadályokat és vonzóbbá teszi az országot.
„Bárkinek, aki finanszírozást keres, érdeke az amerikai piacokra menni, mert ott van a pénz” – fogalmazott.
Egy kevésbé széttagolt európai tőkepiacnak messzemenő következményei lennének: több tőke állna rendelkezésre stratégiai beruházásokra, és erősödne az euró nemzetközi szerepe globális valutaként – ez a jelenlegi uniós vezetés másik fontos célja a dollár szerepének fokozatos gyengülése közepette.
„Globális világban élünk, a tőkepiacok pedig különösen a természetüknél fogva globálisak. Nekünk is vonzónak kell lennünk a tengerentúli befektetők számára – legyenek amerikaiak, ázsiaiak vagy bárhonnan érkezzenek –, és gondoskodnunk kell arról, hogy Európa célpontja legyen ennek a befektetési tőkének” – mondta Ross az Euronewsnak.
Miért olyan nehéz létrehozni a tőkepiaci uniót?
Bár széles körű az egyetértés abban, hogy a tőkepiacokat jobban integrálni kell, abban már komoly viták vannak, hogyan lehet ezt megvalósítani.
A tőkepiaci unióról szóló jogszabálycsomag a jelenleg tárgyalás alatt álló Megtakarítások és Befektetések Uniója (SIU) egyik alkotóeleme.
Az egyik kulcsfontosságú jogszabály, amely a tőkepiacok harmonizálását célozza, a Piacintegrációs és Felügyeleti Csomag, angol rövidítéssel MISP.
Noha az elmúlt hónapokban felerősödtek az MISP-ről szóló tárgyalások, a tagállamoknak még nem sikerült közös álláspontot kialakítaniuk, különösen a tőkepiaci felügyelet harmonizálásának módjáról.
A múlt tavasszal Európa hat legnagyobb gazdasága – Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország és Hollandia – javaslatot tett a felügyeleti hatáskörök központosításának módjáról.
Konkrétan egyes felügyeleti jogkörök ESMA-hoz történő áthelyezését javasolják, ám abban sincs konszenzus, hogy egyáltalán tovább kell-e lépni ezen az úton – mondta névtelenséget kérve egy uniós diplomata az Euronewsnak. Még azok között is, akik elvben támogatják az ötletet, eltérnek a vélemények arról, hogyan és milyen ütemezéssel kellene ezt végrehajtani.
„A tőkepiacok integrációjának problémája nem is annyira politikai, inkább nemzeti kérdés” – mondta az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának elnöke, Aurore Lalucq, aki fontos szerepet játszott a jogszabály kidolgozásában, az Euronewsnak.
„Úgy gondolom, lesz előrelépés a felügyelet terén, de számos részletet nagyon nehéz lesz letárgyalni a rendkívül eltérő nézőpontok miatt” – tette hozzá Lalucq, utalva arra, hogy a tagállamok tőkepiaci kultúrája jelentősen különbözik egymástól.
A Klarna döntése, hogy a tengerentúlon keressen mélyebb tőkepiacot, jól példázza, milyen kihívásokkal szembesül Európa. Bár széles körű az egyetértés abban, hogy a blokknak több magántőkét kell mozgósítania, a nemzeti érdekek továbbra is fékezik az előrelépést egy valóban egységes tőkepiac felé.