A Nemzetközi Fizetések Bankja arra figyelmeztet, hogy az AI-befektetések rekordokra hajtó hulláma pénzügyi buborékkal végződhet, ahogy rejtett költségei megjelennek a vállalati beszámolókban és a fogyasztói árakban.
Vasárnap közzétett éves gazdasági jelentésében a Bank for International Settlements (BIS), amelyet gyakran a jegybankok jegybankjaként emlegetnek, arra figyelmeztetett, hogy az MI-re fordított hatalmas összegek olyan pénzügyi sérülékenységeket halmoznak fel, amelyek felerősíthetnek minden jövőbeli sokkot, és a piacokról átterjedhetnek a tágabb gazdaságra.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A jelentést bemutató Pablo Hernández de Cos, a BIS vezérigazgatója úgy fogalmazott, hogy az üzenet „sürgető”, a döntéshozókat pedig arra szólítják fel, hogy még azelőtt lépjenek, mielőtt egy esetleges fordulat fájdalmasabbá tenné az elkerülhetetlen korrekciót.
A figyelmeztetés középpontjában az elköltött összegek nagysága áll, jóllehet a hatalmas beruházások az elmúlt évben érezhetően támogatták a világgazdasági növekedést.
Az öt legnagyobb „hiperskálázó”, az MI-infrastruktúra kiépítésében versenyző technológiai óriások 2025-ben és 2026-ban összesen több mint 1 billió dollárt (878 milliárd eurót) készülnek MI-beruházásokra fordítani. Ez a tempó már meghaladja bevételeik és szabad cash flowjuk növekedését, és némelyiküket jelentős hitelfelvételre kényszeríti, hogy lépést tudjon tartani.
A BIS szerint ezt a versenyfutást az a meggyőződés táplálja, hogy végül csupán néhány domináns szereplő marad talpon, ami arra ösztönzi a cégeket, hogy olyan projektekbe ömlesszék a pénzt, amelyek megtérülése továbbra is erősen bizonytalan.
A múltbeli mániák visszhangja
A jelentés a mai MI-fellendülést hosszú történelmi sorba illeszti: az 1830-as évek csatornaépítési mániájától és az 1840-es évek brit vasútépítési lázától a 1920-as évek elektrifikációjáig és a dotkomlufiig.
A BIS megjegyzi, hogy mindegyik esetet valódi technológiai áttörés indította el, amely a kereskedelmi hozamoknál jóval több tőkét vonzott, és minden epizód végül „a beruházások visszafordulásával zárult, ami az egész gazdaságra kiterjedő recessziót idézett elő”.
A kockázatot tovább növelik a túlfeszített részvényárfolyamok és az átláthatatlan finanszírozási struktúrák.
A BIS külön kiemeli a „körkörös finanszírozás” terjedését: a chipgyártók és felhőszolgáltató óriáscégek részesedést szereznek MI-laborokban, amelyek aztán vállalják, hogy az ő chipjeiket és számítási kapacitásukat vásárolják, így a befektetett pénz bevételként gyakorlatilag visszafolyik az eredeti befektetőkhöz.
A finanszírozás jelentős része ma már fedezeti alapokon és magánhitel-konstrukciókon keresztül áramlik, amelyek jóval enyhébb ellenőrzés alá esnek, mint a bankok.
Zhang Tao, a BIS ázsiai és csendes-óceáni térségért felelős fő képviselője szerint éppen ez a nem banki csatornákra épülő modell azt jelenti, hogy egy MI-hez kötődő visszaesés a hagyományos bankválságoknál élesebb és gyorsabb összeomlássá fajulhat.
Az adatközpontok rejtett költségei
A pénzügyi piacokon túl a bírálók azzal érvelnek, hogy az MI-beruházás valódi költségei gyakorlatilag szemünk előtt maradnak elrejtve.
Az egyik központi kérdés – amelyet a Wall Street Journal vizsgált –, hogy a technológiai óriások miként könyvelik el adatközpontjaikat.
Ha feltételezik, hogy a bennük működő, drága berendezések a valóságosnál tovább lesznek használhatóak, a vállalatok több évre oszthatják el azok költségét. Így egy adott időszakban alacsonyabb értékcsökkenést kell elszámolniuk a nyereség terhére, ami a valós pénzégetéshez képest egészségesebbnek mutatja az eredményt.
Csakhogy az ezeknek a létesítményeknek a szívét jelentő speciális chipek jóval gyorsabban elavulhatnak annál, mint amit ezek a meghosszabbított ütemezések feltételeznek. Ez szakadékot nyithat a kimutatott profit és a gazdasági valóság között, és a mérleget is sérülékenyebbé teszi arra az esetre, ha a kereslet elmaradna a várttól, vagy jelentős hardvercsere válna szükségessé.
A fizikai lépték meghökkentő.
Stijn Van Nieuwerburgh, a Columbia Egyetem közgazdásza úgy becsli, hogy a kiépítés összköltsége a következő hat évben elérheti a 8 billió dollárt (7 billió eurót), részben olyan mérlegen kívüli konstrukciókon keresztül finanszírozva, amilyenekre a BIS is felhívta a figyelmet.
A költségek ráadásul már nem korlátozódnak a vállalati mérlegekre.
Néhány közgazdász már az infláció úgynevezett „harmadik hullámára” figyelmeztet: a világjárvány és a vámemelések után ezúttal az MI-infrastruktúra kiépítése hajtaná fel az árakat. Mivel a chipgyártók elsőbbséget adnak az MI-szerverekhez szükséges, magas haszonkulcsú alkatrészeknek, az emiatt kialakuló szűkösség a memória és a tárolókapacitás piacán a fogyasztói elektronika területén is érezteti hatását.
Az Apple például múlt héten árat emelt MacBookjai, iPadjei és más eszközei esetében, „a memória és a tárhely iránti rendkívüli keresletnövekedésre” hivatkozva, hozzátéve, hogy „soha nem látott ilyen mértékű, ilyen gyors komponensár-emelkedést”.
A vállalat részvényei mintegy 6 százalékot estek – ez volt a legrosszabb napjuk több mint egy éve –, miközben a Microsoft, a Nintendo és a Sony is hasonló lépéseket tett.
A rejtett költségeken és az inflációs nyomáson túl a legnagyobb feszültség az áramellátásban körvonalazódik.
A Goldman Sachs előrejelzése szerint 2030-ra az adatközpontok adják majd az amerikai áramkereslet növekedésének csaknem felét, a lakossági villamosenergia-árak pedig várhatóan évi mintegy 6 százalékkal emelkednek 2026-ban és 2027-ben.
A BIS maga is megjegyzi, hogy a kiépítés áraméhsége már most felfelé nyomja az árakat és a termelési költségeket, ami az inflációra is átterjedhet. Ugyanakkor hangsúlyozza – ahogy sok közgazdász is –, hogy az MI a későbbiekben akár dezinflációs hatású is lehet, ha az ígért termelékenységi ugrás valóban bekövetkezik.