Németország Európa legnagyobb, Lengyelország pedig legsikeresebb gazdasága. Marcin Piątkowski közgazdász szerint ez „tökéletes páros”. Az Euronewsnak elmondta, mit tanulhat Németország a lengyel gazdasági sikertörténetből.
Miközben Németország továbbra is azzal küzd, hogy gazdasága stagnál, Lengyelország várhatóan a következő években is Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdasága marad. „Németországnak egyszerre kellene jobban félnie és optimistábbnak lennie” – mondja Marcin Piątkowski, a Kozminski Egyetem professzora az Euronewsnak adott interjúban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Piątkowski széles körben ismertté vált „Európa növekedési bajnoka: betekintés Lengyelország gazdasági felemelkedésébe” című sikerkönyvével, amelyben azt vizsgálja, miként vált Lengyelország a kommunizmus bukása után a világ egyik legsikeresebb felzárkózási történetévé. Emellett korábban a PKO BP, Lengyelország legnagyobb bankjának vezető közgazdásza volt.
„Németország Európa legnagyobb gazdasága. Lengyelország Európa legdinamikusabb gazdasága” – fogalmaz. „A kettő összekapcsolása járható út lehetne.” Az Euronewsnak adott teljes interjút alább olvashatja.
Euronews: Lengyelország úgy tűnik, 1990 óta szinte minden európai gazdaságot túlteljesített. Milyen bizonyítékok támasztják ezt alá?
Piątkowski: Lengyelország 1990 óta Európa leggyorsabban növekvő nagy gazdasága. És továbbra is jól teljesít. Az Európai Bizottság előrejelzései szerint Lengyelország idén és jövőre is átlagosan évi több mint 3 százalékkal fog növekedni, gyorsabban, mint bármely más nagy európai gazdaság, és több mint háromszor gyorsabban, mint Németország.
Lengyelország nemcsak európai, hanem globális szinten is kimagaslóan teljesített. Az elmúlt több mint 33 évben gyorsabban növekedett, mint Dél-Korea, Szingapúr, Tajvan és minden más sikeres világgazdaság. Lengyelország bebizonyította, hogy valódi globális gazdasági sztár.
És úgy gondolom, Európában és azon kívül sincs elég tudatosság ezzel a sikerrel kapcsolatban. Lengyelország ebben az időszakban 3,6-szorosára növelte az egy főre jutó jövedelmét, és az 1990-ben majdnem olyan szegény országból, mint Jamaica, mára Japánnál vagy Spanyolországnál is gazdagabbá vált.
Egészen figyelemre méltó, hogy Lengyelország mindezt ilyen lendületes növekedés mellett, példásan kezelve a mellékhatásokat érte el. Például a lengyelországi jövedelmi egyenlőtlenség szintje ma alacsonyabb, mint Svédországban, ami azt jelenti, hogy Lengyelország nemcsak a növekedés európai és globális bajnoka lett, hanem a jólétet is sikerült az egész társadalomban széles körben megosztania. Ez példa nélküli a világon.
Euronews: Mi magyarázza ezt a sikert? „Európa növekedési bajnoka: betekintés Lengyelország gazdasági felemelkedésébe” című könyvében az úgynevezett öt E-t nevezi meg a siker hajtóerejeként. Mire gondol?
Piątkowski: Lengyelország sikerének tényezőit szeretek öt E-vel összefoglalni, mert így könnyű megjegyezni: egalitarianizmus, oktatás (education), vállalkozói szellem (entrepreneurship), elit és az Európai Unió.
Az egalitarianizmus a kommunizmus kevés pozitív örökségének egyike: 1989-re története során először vált a lengyel társadalom befogadóvá, vagyis olyan társadalommá, ahol az embereknek a nevüktől, nemüktől, születési helyüktől vagy szüleik vagyonától függetlenül van esélyük boldogulni az életben.
Az oktatást tekintve Lengyelországban volt a térség egyik legnagyobb oktatási boomja. 1990 és a 2000-es évek közepe között a felsőoktatásba beiratkozó fiatalok arányát 10 százalékról 50 százalékra emelte. Összehasonlításképpen: Németországban ez az arány ma mindössze 38 százalék.
A harmadik a vállalkozói szellem. Lengyelország szerencsés módon elég nagy belföldi piaccal rendelkezik, amely fenntartotta és kitermelte az erős, hazai tulajdonú vállalatok nagy csoportját, amelyek most már külföldön terjeszkednek. Emellett Lengyelország Európa és a világ egyik legjobban diverzifikált gazdaságát építette ki, ahol egyetlen termék vagy iparág sem uralkodik. Gyakorlatilag mindent exportál: az epertől és a mosogatógépektől kezdve a drónokon és műholdakon át a luxusjachtokig. Ez a magas fokú diverzifikáció tette lehetővé, hogy Lengyelország sokkal jobban átvészelje a külső sokkokat, mint bárki más, és 1990 óta az egyetlen olyan európai gazdasággá váljon, amely nem süllyedt recesszióba, leszámítva a COVID idején tapasztalt enyhe visszaesést.
Ami az elitet illeti, Lengyelország gazdaságpolitikája sokkal pragmatikusabb volt, mint Európa más részein, különösen Németországban. Többek között sikerült elkerülni a fiskális fundamentalizmus csapdáját. A lengyel döntéshozók megértették, hogy a növekedésbe való befektetés sokkal fontosabb, mint egy elvont szám a GDP-arányos államadósságról.
És végül: az Európai Unió. Ha nincs az EU által biztosított nyitott piac, intézmények, játékszabályok és kiszámítható politika, Lengyelország jövedelmi szintje a legfrissebb becslések szerint mintegy 40 százalékkal alacsonyabb lenne a mainál. Az uniós források is sokat segítettek, de legfeljebb a növekedés kevesebb mint egyötödéért feleltek. Sokkal fontosabb volt a hozzáférés az európai piacokhoz és intézményekhez, valamint az a kiszámíthatóság, amely Lengyelországot biztonságos célponttá tette több mint 350 milliárd eurónyi külföldi befektetés számára.
Euronews: Sok német még mindig felzárkózó gazdaságként tekint Lengyelországra. Valójában mennyire fontos Lengyelország Németország jóléte szempontjából?
Piątkowski: A Németországból Lengyelországba irányuló export az elmúlt 36 évben harmincháromszorosára nőtt: az 1990-es mintegy 3 milliárd euróról az idei évre becsült több mint 100 milliárd euróra. Lengyelország ma már nagyobb exportpiac Németország számára, mint Kína. Az export volumenét tekintve Németországban több százezer munkahelyet tart fenn a lengyel gazdaság jó teljesítménye.
Emellett még két fontos win-win helyzetet érdemes kiemelni. Ha Németország nem tudta volna termelésének egy részét az olcsóbb Lengyelországba és Közép-Európába telepíteni, ipari versenyképessége és részesedése a globális exportpiacokon sokkal gyorsabban csökkent volna. Harmadrészt Németország kizárólag lengyelországi befektetései után évente mintegy 5 milliárd euró osztalékot kap, ami nagyjából az EU-költségvetéshez való éves nettó hozzájárulása egynegyedének felel meg.
Euronews: Milyen tanulságokat vonhat le Németország Lengyelország példájából?
Piątkowski: Természetesen Németország ma is sokkal fejlettebb, érettebb gazdaság, és a kihívásai is mások, mint a még mindig felzárkózó Lengyelországé. Ettől függetlenül legalább három fontos tanulságot kínálhat számára a lengyel tapasztalat.
Először is: Lengyelország termék- és munkaerőpiacai sokkal nyitottabbak és rugalmasabbak, mint a németek. Ez magas szintű vállalkozói kedvet, erős versenynyomást és a gazdasági erőforrások, köztük a munkaerő gyors átcsoportosítását tette lehetővé.
Másodszor, a fiatal felnőttek körében Lengyelországban ma már magasabb az egyetemet végzettek aránya, mint Németországban, és a középiskolásokra vonatkozó számos nemzetközi felmérésen legalább olyan jól, sőt olykor jobban teljesít. Ez lehetővé teszi, hogy Lengyelország gyors ütemben vegye át az új technológiákat – ez jól látható például a technológiailag fejlett, készpénzmentes lengyel gazdaságban –, és hogy a munka termelékenysége is gyorsan növekedjen.
Harmadszor, az elmúlt két évtizedben a lengyel állami beruházások – beleértve az infrastruktúrát is – a GDP arányában kétszer akkorák voltak, mint Németországban. Ennek köszönhetően Lengyelország csaknem 6000 kilométer autópályát és gyorsforgalmi utat épített, fejlesztette egyetemeit és tudományos bázisát, és megteremtette az új digitális gazdaság alapjait. Németországban ezzel szemben az állami beruházások sajnálatos módon elmaradtak. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy friss tanulmánya szerint a túlságosan szigorú költségvetési politika miatti alacsony állami beruházások aláásták a német versenyképességet.
Piątkowski: Először is: a lengyel gazdaság sokkal liberálisabb, mint a német, vagyis a termék- és munkaerőpiacok jóval nyitottabbak Németországnál. Ez egyben irányt is mutat, milyen reformokra lenne szükség Németországban.
Másodszor, Lengyelországban jóval erősebb a vállalkozói kedv. A piacra belépő és onnan kilépő cégek száma lényegesen magasabb, mint Németországban. Ezt támogatja a gazdaság dinamikája, de a vállalkozói szellem valóban jelen van.
A fiatal lengyelek ma már jobban képzettek, mint a fiatal németek. Talán érdemes lenne azt is végiggondolni, Németország mennyivel többet fektethetne a jövő nemzedékeibe.
Az uniós forrásoknak köszönhetően Lengyelország infrastruktúrája bizonyos tekintetben ma már jobb is, mint a német, részben azért, mert teljesen új. Az elmúlt 20 évben Lengyelország 6000 kilométer autópályát és gyorsforgalmi utat épített. Az infrastruktúra-fejlesztés kulcsfontosságú: Németországban az állami beruházások aránya az elmúlt évtizedekben mindössze a GDP mintegy 2,5 százaléka volt, vagyis nagyjából a fele annak, amit Lengyelország költött. Németország a fiskális fundamentalizmus miatt súlyosan alulfinanszírozta saját jövőjét. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy friss jelentése ezt a problémát is kiemeli, rámutatva, hogy a fiskális fundamentalizmus aláásta azokat a beruházásokat, amelyek elengedhetetlenek a német versenyképességhez.
Euronews: Melyek Németország legnagyobb gazdasági kihívásai ma?
Piątkowski: Tekintettel azokra a példátlan kihívásokra, amelyekkel a német gazdaság szembesül, és arra, hogy legalább a COVID óta gazdasági stagnálásban van, a növekedés újraindításához Németországnak egyszerre lenne szüksége sokkal erőteljesebb költségvetési és monetáris ösztönzésre, valamint jóval gyorsabb strukturális reformokra. Németország mindkét területen eddig túlságosan óvatosan lépett.
Sokkal bátrabb, sőt már-már forradalmi megközelítésre lesz szükség ahhoz, hogy Németország megakadályozza az ipar további leépülését – elsősorban Kína térnyerése miatt –, és új ágazatokat, új növekedési forrásokat találjon. Németországnak és egész Európának is sokkal kevésbé kellene fundamentalista módon ragaszkodnia a szabadkereskedelemhez: többé nem engedhetjük meg magunknak, hogy naiv szabadkereskedők legyünk.
Euronews: Hogyan erősíthetné egymást Németország és Lengyelország?
Piątkowski: Németország Európa legnagyobb gazdasága, Lengyelország pedig Európa legdinamikusabb gazdasága. A két ország szorosabb összekapcsolása járható út lehetne. Ennek egyik módja az lenne, ha ösztönöznék a közös vállalkozásokat, felvásárlásokat és egyesüléseket a német és lengyel cégek között. A lengyel vállalatok magas szintű költségversenyképességet, dinamizmust és energiát hoznának, amelyekre szükség van az európai és a globális piacok meghódításához. A német cégek pedig hozzáférést biztosítanának a világpiacokhoz, nemzetközi márkákhoz és fejlett technológiákhoz. Együtt sikerrel vehetnék fel a versenyt a globális piacon. Emellett Németországban 231 ezer kis- és középvállalat – többnyire családi vállalkozás – működik, amelyeknek nincs utódjuk. Ha senki nem segít rajtuk, ezek a cégek eltűnhetnek. Egy dinamikus lengyel partner megtalálása megoldást jelenthetne a megmentésükre.
Egy másik együttműködési lehetőség az lenne, ha Németország és Lengyelország megállapodna abban, hogy az új cégekre – például a mesterséges intelligencia területén működő és más innovatív startupokra – azonos társasági, adó- és munkajogi szabályok vonatkozzanak, az uniós „28. rezsim” vállalati koncepciójának egy fejlettebb változataként. Ez azt jelentené, hogy egy Wurzburgban vagy Wroclawban bejegyzett vállalkozásnak nem kellene azzal foglalkoznia, hogy különböző német és lengyel társasági szabályoknak feleljen meg: a szabályok azonosak lennének. Ez megteremtené azt a gyors méretnövelést, amelyre az európai startupoknak szükségük van ahhoz, hogy globálisan versenyképesek legyenek. Ha a modell beválik, más uniós tagállamok is csatlakozni szeretnének majd a kezdeményezéshez.
Euronews: Milyennek kellene lennie Németország gazdasági víziójának a következő évtizedre?
Piątkowski: Úgy gondolom, Németországnak sokkal nagyobb kockázatot kellene vállalnia. Többek között ahelyett, hogy „esős napokra” tartalékolná a költségvetési forrásokat – miközben az esős nap már meg is érkezett –, mindent egy lapra kellene tennie, és százmilliárd eurókat költenie nemcsak a hadseregre, bármilyen fontos is ez, hanem a német feldolgozóipar alapvető átalakítására is, új technológiákra, köztük a mesterséges intelligenciára építve.
Kínához hasonlóan Németországnak is elő kellene állnia egy saját „Made in Germany 2035” tervvel, és mindent meg kellene tennie annak megvalósításáért Németország, Lengyelország és egész Európa érdekében.