Az eladási árak stabilizálódtak, a kínálat tizenegy éves csúcson van, de az illetékfelárak miatt az európai befektetők aligha érzik majd ennek előnyét.
A brit lakóingatlanok hirdetési árai februárban gyakorlatilag nem változtak az év erős kezdete után, ami az elemzők szerint a hazai és a külföldi vevőknek is egyfajta stabilitási ablakot kínál – derül ki a Rightmove ingatlanhirdető portál adataiból.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az adatok azért fontosak, mert a meghirdetett árak az elsők között jelzik, merre tart a piac, és a februári megtorpanás közvetlenül egy szokatlanul erős január után következett, ami arra utal, hogy az eladók próbálgatják a piacot, miközben a vevők ismét alkupozícióhoz jutnak.
„Noha februárban megálltak az árak, a januári, az évszakhoz képest rekord mértékű drágulás miatt továbbra is 2020 óta ez a legerősebb évkezdet a meghirdetett árak szempontjából” – áll a Rightmove legfrissebb jelentésében.
A kínálat bővülése és a vevői kereslet enyhülése mellett a piac stabilizálódásának jelei mutatkoztak: egy frissen meghirdetett otthon átlagos irányára februárban mindössze 12 fonttal (13,8 euróval) 368 019 fontra (423 571 euróra) csökkent.
A megtorpanás ellenére az árak még mindig magasabban állnak, mint tavaly év végén.
Az év eleji lendület azt tükrözi, hogy az eladók bizalma erősödött a 2025 végi politikai bizonytalanságot követően.
A jelentés kiemeli, hogy több tulajdonos jelent meg a piacon, így az eladásra kínált lakások száma több mint tíz éve nem volt ilyen magas ebben az időszakban.
„Az eladó lakások száma 11 éve nem volt ilyen magas ebben az időszakban, ami több választási lehetőséget és nagyobb alkupozíciót ad a vevőknek” – tette hozzá a jelentés.
A nagyobb kínálat és a tavalyi csúcshoz képest mérséklődő jelzáloghitel-kamatok miatt a piaci erőviszonyok valamelyest a vevők felé tolódtak.
Nem mellékes az sem, hogy az elmúlt három évben a bérek gyorsabban nőttek, mint az ingatlanárak, ami relatív értelemben javította a megfizethetőséget, így „2026... jó év lehet a vásárlásra”.
Vevők a La Manche túloldaláról?
Az EU-ban élő befektetőket régóta vonzza a brit ingatlanpiac: London világvárosi szerepe, az egyetemi és foglalkoztatási központokban tapasztalható erős bérleti kereslet, valamint az a kép, hogy az Egyesült Királyság a tulajdonszerzés szempontjából viszonylag átlátható, szabályalapú piac.
Az európai befektetők számára ugyanakkor az Egyesült Királyságban történő ingatlanszerzés korántsem egyenes út. Bár a címekben szereplő ártrend stabilnak tűnhet, a tranzakciós költségek magasak maradtak, különösen a nem rezidens vevők esetében.
Az európai befektetők számára az árak látszólagos stabilitása egy sor adózási és finanszírozási buktatóval párosul, amelyek gyorsan felemészthetik a közelmúltbeli árstabilitásból adódó előnyöket.
A külföldi vevőknek Angliában ingatlanvásárláskor extra illetéktöbbletet, az úgynevezett stamp duty-felárat kell fizetniük, és azok is magasabb kulcsokkal szembesülnek, akik már rendelkeznek máshol ingatlannal.
A stamp duty az ingatlanvásárláskor az államnak fizetendő illeték, amelyet az Egyesült Királyságban sávosan, a vételár nagysága alapján vetnek ki. Az illetéket közvetlenül a tranzakció lezárása után kell befizetni, vagyis a vevőknek a foglaló és az ügyvédi díjak mellett erre is előre rendelkezésre álló készpénzzel kell számolniuk.
Együttes hatásuk jelentősen megemelheti a vásárlás kezdeti költségeit, különösen a drágább vagy keresett környékeken.
A nem rezidens vevőkre gyakran szigorúbb hitelfeltételek, magasabb önerő-igény és kevesebb jelzáloghitel-lehetőség vonatkozik. Az euróban gondolkodó befektetők számára az árfolyam-ingadozások további bizonytalanságot jelentenek.
Egy francia befektető például, aki 400 000 font (460 380 euró) értékben vásárol londoni lakást befektetési céllal, egészen más végszámlával szembesülhet, mint egy helyi első lakásvásárló.
Nem rezidens, második otthont vásárlóként valószínűleg a magasabb kulcsokra és a külföldi vevőkre kivetett extra felárra is számítania kellene, a normál stamp duty-sávok tetejébe.
Ha ehhez hozzászámítjuk az ügyvédi díjakat, a magasabb önerőt és az átváltási költségeket, a szerződéskötéskor szükséges teljes készpénzösszeg jóval magasabb lehet annál, mint amit a vételár önmagában sugall – és ez nagyrészt el is tüntetheti a stabil vagy enyhén csökkenő irányárakból fakadó látszólagos előnyt.
Erősödő verseny
A jelenlegi piaci környezet az eladók közötti erősebb versenyt is tükrözi, miközben kevesebb a vevő, mint tavaly ilyenkor.
„Az eladók közötti verseny továbbra is 11 éve nem látott szinten van, miközben a vásárlási aktivitás alacsonyabb, mint 2025 azonos időszakában” – folytatódik a jelentés.
A mostani lassulást egy különösen élénk, 2025 eleji időszak előzte meg, amikor sok vevő igyekezett még az illetékszabályok változása előtt lezárni ügyleteit. Mivel idén nincsenek hasonló adózási határidők, a kereslet visszatért a megszokottabb szintekre.
Úgy tűnik, az eladók erre azzal reagálnak, hogy inkább szinten tartják az árakat, ahelyett hogy további emelkedést próbálnának elérni.
„Az eladók óvatosabb stratégiát választottak: megtartották a januári áremelkedés nyereségét ahelyett, hogy tovább emelték volna az árakat, egy olyan időszakban, amikor erős a verseny, és a piac még mindig nagyon árérzékeny” – zárul a jelentés.
A belföldi vevők számára a bővebb kínálat, a stabilabb árak és a javuló hitelfeltételek együttese kedvezőbb lehetőségeket teremthet, mint az elmúlt években.
Az európai befektetők esetében azonban a belépés teljes költségét továbbra is legalább annyira meghatározzák az adók és a finanszírozási korlátok, mint maga a meghirdetett ár.