Az iráni támadások miatt felfüggesztették Katar cseppfolyósított gáztermelését, és súlyos fennakadások vannak a Hormuzi-szoros hajóforgalmában. Mely uniós országok szenvedhetik meg ezt leginkább?
Bár az Európai Bizottság szerint egyelőre nincs közvetlen gázhiány, az európai földgázpiac elsődleges árreferenciájának számító holland TTF-jegyzés az elmúlt napokban megugrott, ami a szigorodó globális LNG-kínálattal kapcsolatos piaci aggodalmakat tükrözi.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Katar energiaügyi minisztere, Szád al-Kaábi a Financial Timesnak azt mondta, hogy a közel-keleti háború „a világgazdaságot is romba döntheti”, mivel visszaveti a növekedést, és az ellátási hiányok miatt megemeli az energiaszámlákat.
A katari miniszter azt is hozzátette, hogy még ha azonnal véget érne is a konfliktus, Katar „hetekre, hónapokra” lenne attól, hogy normalizálni tudja a szállításokat, miután leállt Ras Laffan, az az LNG-exportterminál, amelyet a héten iráni dróncsapások értek.
Mivel az uniós gáztárolók töltöttsége a Gas Infrastructure Europe adatai szerint nagyjából 30 % körül alakul, a blokk kritikus időszakba lép a készletek feltöltésében a következő tél előtt.
A helyzet fájdalmas emlékeket idéz fel a 2022-es energiaválságról, amelyet Oroszország Ukrajna elleni inváziója váltott ki, de most már jóval nagyobb a diverzifikáció, miután Európa elfordult az orosz vezetékes gáztól.
Az Európai Bizottság szerdán rendkívüli koordinációs csoportokat hívott össze, és közölte: az immár az importok többségét adó amerikai LNG-szállítások, valamint a norvég vezetékes gáz egyelőre stabilan tartják az ellátást.
Dan Jørgensen uniós energiaügyi biztos azt is kiemelte, mennyire fontosak az Azerbajdzsánból a Déli Gázfolyosón érkező, növekvő mennyiségű szállítások.
Ugyanakkor egyes uniós országok különösen kitettek a zavaroknak, mert nagy LNG-importőrök, erősen támaszkodnak a katari szállításokra, vagy szokatlanul alacsony tartalékkal rendelkeznek.
A leginkább veszélyeztetett uniós országok
2025-ben az EU több mint 140 milliárd köbméter LNG-t importált a brüsszeli Bruegel agytröszt adatai szerint.
Az Egyesült Államok volt az EU legnagyobb LNG-beszállítója, a teljes import csaknem 58 %-át adva; az unió amerikai LNG-behozatala 2021 és 2025 között megháromszorozódott.
Az EU legnagyobb LNG-importőrei Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia és Belgium.
Közülük Olaszországra és Belgiumra nehezedik a legnagyobb nyomás, mivel ők támaszkodnak leginkább a katari szállításokra.
A Kpler elemzőplatform szerint Katar 2025-ben Olaszország LNG-importjának mintegy 30, Belgiuménak pedig 8 %-át adta.
Ezzel szemben például Franciaország és Spanyolország erősebb hozzáféréssel rendelkezik a norvég szállításokhoz, más beszállítók mellett.
Emellett, bár Lengyelország nem tartozik az EU öt legnagyobb LNG-importőre közé, gázimportjának 17 %-a származott Katarból 2025-ben, vagyis az ország hasonló függőségi problémával néz szembe.
Belgium számára a tartalékszint jelentheti a legnagyobb gondot: a gáztárolók töltöttsége mintegy 25,5 %, ami elmarad az uniós, 30 %-os átlagtól, és tovább nehezíti a katari mennyiségek kiváltását.
Olaszország és Lengyelország szintén jelentősen ki van téve a katari LNG-kiesésnek, bár tárolóik töltöttsége viszonylag magas, 47, illetve 50 %.
Összességében ezek az országok várhatóan nagyobb mértékben lesznek kitéve az ár-ingadozásoknak, miközben alternatív szállítmányokért versenyeznek a globális azonnali piacon.
Baird Langenbrunner, a Global Energy Monitor kutatója arra figyelmeztetett, hogy Katar Ras Laffan LNG-exporttermináljának leállása jelentős piaci hatással járhat, mivel e mennyiségeknek alig vannak azonnal bevethető helyettesítői.
Az uniós országok, amelyek előre látták a bajt
Éles kontrasztot jelent, hogy más uniós országok jóval védettebbnek tűnnek a mostani zavarokkal szemben.
Különösen kedvező helyzetben van Portugália, amely 2020 óta egyáltalán nem vásárolt gázt a Közel-Keletről; akkor az utolsó, csekély katari szállítmány mindössze 129 000 köbmétert tett ki.
A Portugál Energia- és Geológiai Főigazgatóság szerint 2025-ben Nigéria és az Egyesült Államok voltak a fő beszállítók, biztonságos útvonalakon, távol a Hormuzi-szorostól.
Az ország ráadásul rendkívül magas, 76 % feletti töltöttségi szintet tart fenn a tárolóiban, és szakértők szerint viszonylag könnyen tudná növelni az amerikai LNG-szállításokat, ha szükség lenne rá.
Spanyolország szintén profitál a források nagyobb diverzifikációjából, készletei pedig mintegy 56 %-on állnak, ami kényelmes helyzetet teremt.
A blokkon belüli különbségek jól mutatják, hogy a 2022 óta bevezetett nemzeti energiastratégiák mennyire eltérő mértékű sebezhetőséget eredményeznek.
Rövid távú megoldásokkal nem gyógyítható a hosszú távú függőség
Brüsszel jelezte, hogy kész életbe léptetni a szolidaritási mechanizmusokat, ha tovább romlik a helyzet.
A megvitatott lehetőségek között szerepel összehangolt fogyasztáscsökkentési célok kijelölése, a közös LNG-beszerzési programok felgyorsítása, ideiglenes árkorlátok bevezetése, valamint pénzügyi támogatási mechanizmusok kialakítása a leginkább érintett tagállamok számára.
Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy a nemzeti kormányokkal együttműködve továbbra is napi szintű, szoros nyomon követést végez, és kész felgyorsítani az állami támogatások jóváhagyását, illetve megkönnyíteni a határokon átnyúló tárolókapacitás-megosztást, ahol erre szükség van.
Chris Bernkopf, a bécsi székhelyű, az E.ON-nal és a TotalEnergies-szel is együttműködő Podero energiarugalmassági szoftvercég vezérigazgatója ugyanarra szólított fel, mint sok szakértő: gyorsabb átállást a megújuló alternatívákra.
„A valódi probléma nem az árképzési rendszer volt, és most sem az, hanem az alatta húzódó gázfüggőség” – mondta.
„A megoldások kevésbé látványosak, de tartósabbak: több megújuló energiaforrást kell kiépíteni megfelelő tárolókapacitással megtámogatva, okosan kell kezelni a keresletet, és digitális eszközökkel kell összehangolni a háztartási berendezéseket, például a hőszivattyúkat és az elektromos autókat, hogy csökkentsük a hálózatra nehezedő terhelést.”
Bernkopf szerint bár a rövid távú lépések, például az árstopok, segíthetnek átvészelni egy válságot, semmilyen mélyebb, szerkezeti problémát nem oldanak meg.
Úgy véli, a valódi energiabiztonság és az alacsonyabb árak csak a megújulók bővítésével, a hálózat rugalmasságának javításával és az importált fosszilis energiahordozóktól való általános függőség csökkentésével érhetők el.
A következő hetek próbára teszik a nemzeti felkészültséget és az uniós szolidaritás hatékonyságát is, egy olyan időszakban, amikor ismét nyilvánvalóvá váltak az energiapiac geopolitikai kockázatai.