Iránnak új legfőbb vezetője van, ami hatással lesz a világgazdaságra. Biztosat nem lehet mondani, de bizonyos verziókat fel lehet vázolni, miközben a világ élénken figyel, vár, követel és intézkedik.
A legfontosabb dilemma most az, hogy Modzstaba hatalomra kerülése stabilizáló vagy éppen ellenkező hatású lesz-e. Az iráni hatalmi elit nem reformert, hanem bizalmi embert választott, aki nem csak jól ismeri a hatalmi mechanizmusokat, de a legszorosabb kapcsolatban áll a Forradalmi Gárda vezetésével, és képes fenntartani az állam biztonsági apparátusának lojalitását. Nem mellesleg, mártírnak számító apja húzóneve startelőny a számára.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Irán belső szemszögéből ez csökkenti az utódlási válság kockázatát, és megakadályozhatja a frakcióharcokat a klérus, a katonai elit, a gazdasági szereplők és a politikai intézmények között.
Nemzetközi tekintetben éppen ez a folytonosság kelthet aggodalmat
ifj. Khamenei neve a nyugati elemzők szemében a rendszer legkeményebb politikai köreihez kötődik, ami a belső elnyomást és a külső agresszív magatartást jelenti. Ezért hatalomra kerülése nem enyhülést, hanem a konfrontatív stratégia fenntartását vagy növelését vetítheti előre. Ebben az olvasatban Irán külpolitikája még inkább a katonai elrettentésre, a regionális proxy-hálózat fenntartására és a nyomásgyakorlásra épülhet.
Ugyanakkor felvethető egy pragmatikusabb értelmezés is. Az új vezető megerősítése arra kényszeríthet, hogy eredményekkel bizonyítson, így gazdasági stabilitással, a szankciók enyhítésének lehetőségével és a belső elégedetlenség mérséklésével. Ha a belső hatalom megerősítése a cél, akkor a külfölddel folytatott energiaháború Iránnak sem tesz jót. Ez óvatosabb külpolitikát hozhat, ha az USA és Izrael katonai nyomása folytatódik.
A vasárnapi nyilatkozatokban mindkét támadó fél a hadműveletek folytatását jelezte. Donald Trump elnök például elfogadhatatlannak nevezte Modzstaba személyét, Izrael pedig alig burkolt személyes fenyegetést intézett a címére. Az apa közismert volt ideológiai merevségéről, és az elemzők a fiától sem várnak mást, legfeljebb máshogy. Khomeini unokájának megválasztásától többet reméltek a reformokra vágyók.
Most már ebbe a csoportba lehet besorolni Szaúd-Arábiát, az Emirátusokat, sőt Katart is, mint „furcsa koalíciót”, amire akár csak fél évvel ezelőtt senki nem is gondolt.
A térség biztonsági egyensúlya szempontjából a kérdés az, hogy Khamenei erődemonstrációval kívánja-e megszilárdítani hatalmát. Az új vezetők gyakran hajlamosak külső konfliktusokkal legitimálni belső pozíciójukat, mert a nemzeti egység retorikája háttérbe szoríthatja a belső vitákat. Ha ez történik, a regionális eszkaláció veszélye nőhet: Izrael, az Öböl-államok és az Egyesült Államok döntéshozói minden lépését fokozott fenyegetésként értelmezhetik.
Energia- és piacpolitikai szempontból Modzstaba hatalomra kerülése jelenleg inkább kockázati növekedésként jelenhet meg. Ennek oka az, hogy a piacok nem magukat a személyeket, hanem a kiszámíthatóságukat árazzák. Amíg nem bizonyít, egy új vezető bizonytalansági tényező egy olyan országban, amely stratégiai olaj- és gázszállító útvonalak közelében helyezkedik el. Ez több hétbe, de akár hosszabb időbe is telhet.
Az EU olaj- és gázkoordinációs csoportjai ezen a héten üléseznek, miután a közel-keleti háború magasra nyomta az olajárat. A G7 országai legalább 400 millió hordós tartalékok felszabadításával igyekeznek zabolázni a folyamatot, és és a délelőtti órákban máris elértek némi enyhülést.
Ha a politikai átmenet zökkenőmentes marad és nem jár katonai eszkalációval, az olajár-emelkedés átmeneti lehet, ahogy Trump elnök is ígéri. Ha viszont a hatalom megszilárdítása konfliktusokkal párosul, a piac tartós kockázati felárat épít be az árakba, és akkor az inflációs hatások tartósak maradnak, meggyöngítve az egész világgazdaságot.
Hosszabb távon a vasárnapi személyi döntés azt is jelezheti, hogy az iráni rendszer nem reformra, hanem önvédelemre rendezkedik be. Ez a logika csökkenti az ideológiai kísérletezés esélyét, de növeli annak valószínűségét, hogy Irán továbbra is geopolitikai nyomásgyakorlással próbálja ellensúlyozni gazdasági gyengeségét.
A végső kérdés ezért nem az, hogy Modzstaba Khamenei változást hoz-e, hanem az, hogy milyen típusút. Egy pragmatikus túlélési stratégia enyhülést hozhat a külső frontokon, míg egy keményvonalas legitimációs kísérlet az ellentétek új szakaszát nyithatja meg.
Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter hétfőn a France Inter rádiónak adott interjújában, egy nappal azután, hogy Khameneit Irán új vezetőjévé nyilvánították, azt mondta, hogy „az iráni kormánynak jelentős engedményeket kell tennie, alapvetően meg kell változtatnia a megközelítését, véget kell vetnie a destabilizáló, a régióra és ránk nézve veszélyes lépéseknek, és a jövő sorsát vissza kell adnia az iráni nép kezébe.”
Ezzel szemben Peking hétfőn azt közölte, hogy Modzstaba Khamenei kiválasztása apja utódjának az Iráni Iszlám Köztársaság élére belső döntés volt, „amelyet az iráni fél hozott az ország alkotmányával összhangban” – mondta Guo Jiaqun, a kínai külügyminisztérium szóvivője napi sajtótájékoztatóján.
A három forgatókönyv
- A keményvonalas vázlat az erő politikájára épülhet, ami nem hoz irányváltást, hanem a rendszer alapító logikáját követi. Ekkor az új vezető elsődleges célja saját legitimitásának bebiztosítása lehet, amit a belső biztonsági apparátus megerősítésével és külső erődemonstrációval érhet el. A Forradalmi Gárda befolyása tovább nőhet, miközben a külpolitika az elrettentésre és a konfrontatív retorikára épül.
Ez a forgatókönyv nagyobb eséllyel vezethet regionális eszkalációhoz. Izrael és az Egyesült Államok minden keményebb iráni lépést fenyegetésként értelmezne, ami könnyen akció–reakció spirált indíthat el. A proxy-hálózat aktivizálása, a rakétaprogram demonstratív fejlesztése vagy a Hormuzi-szoros körüli feszültség fokozása mind olyan eszköz lehet, amellyel Teherán erőt mutathat. Ebben az esetben a piaci hatás tartós marad, főként a kockázati és biztosítási felárak miatt, kísérve a globális piacok idegességével.
- A pragmatikus túlélési stratégia és a csendes stabilizálás esetén az új vezető felismeri, hogy az ország gazdasági állapota és a társadalmi elégedetlenség korlátozza a mozgásterét. Ekkor az elsődleges cél nem az ideológiai harc, hanem a rendszer fenntarthatósága, ami óvatosabb külpolitikát, visszafogottabb retorikát és esetleges háttéralkukat hozhat.
Esély nyílhat közvetítő országokon keresztüli tárgyalásokra, a regionális de-eszkalációs gesztusokra (amit már meg is tettek). Ez persze nem jelent politikai reformot, csupán taktikai nyugalmi időszakot. Piaci hatása az lenne, hogy átmeneti olajár-stabilizálódás állna be, csökkenne a volatilitás, de a bizalmatlanság megmaradna.
- A belső bizonytalanság forgatókönyve: folytatódnak a rejtett hatalmi harcok
A kinevezés mögött komoly hatalmi alkuk és rivalizálások zajlanak. Az iráni elit különböző csoportjai eltérő érdekeket képviselnek, és nem biztos, hogy mindenki tartósan (azaz évtizedekre) elfogadja az új vezető befolyását. Ebben az esetben Irán döntéshozatala kiszámíthatatlanabbá válhat. A piacokon a következmény az lehet, hogy olajár-mozgások hektikussá válnak, hirtelen kiugrásokkal és visszaesésekkel, amit a befektetők fokozott óvatossága kísér.