„Ha egy termék vagy egy tevékenység károsítja a környezetet, akkor az nem jó minőségű” – mondta Chris Hocknell a The Big Questionnek.
HIRDETÉS
Mostanra már mindannyian hozzászoktunk a vállalati fenntarthatósági vállalásokhoz, amelyekben 2050-re szén-dioxid-semlegességet vagy nettó zéró kibocsátást ígérnek.
De valóban bízhatunk-e abban, hogy ezek a vállalások hitelesek, és azt jelentik, amit mi gondolunk róluk?
„Komoly problémával állunk szemben a környezetvédelem és a fenntarthatóság tágabb területén, ahol a szervezetek valójában arra törekszenek, hogy jusson is, maradjon is” – mondta Chris Hocknell, az Eight Versa igazgatója.
„Ambiciózus, nagyszabású stratégiákat akarnak felmutatni a nettó zéró vagy akár a szén-dioxid-semlegesség elérésére. Ám valójában sok tekintetben nincsenek a kezükben a megoldások, vagy nincs konkrét tervük arra, hogyan jussanak el odáig.”
És bár az irreális ütemterv is problémát jelent, Chris úgy véli, a fenntarthatóságról alkotott nézeteink ártanak az ügynek.
„Változtatni szeretnék azon, ahogy a szén-dioxid-teljesítményt értékeljük. Ez eléggé innováció- és növekedésellenes.”
A The Big Question ezen epizódjában Angela Barnes, az Euronews üzleti szerkesztője Chris Hocknell fenntarthatósági tanácsadóval beszélget arról, hogy a vállalatok hol rontják el a klímavédelmi célkitűzéseiket.
„Az őszinteség hiánya”
„Az egyik probléma az, hogy ezeket az adatokat nem ellenőrzik és nem auditálják megfelelően. Így egyes vállalatok helytelenül használják őket, és olyasmit állítanak, ami technikailag valótlan. Ám ezt valójában nem is lehet ellenőrizni, hacsak nincs hozzáférésünk az adatokhoz, tehát hiányzik az érdemi felügyelet” – magyarázta Chris.
Azt is megjegyezte, hogy mind az Apple-t, mind a BP-t kritika érte a nem egyértelmű terminológiájuk miatt.
Kiemelte a BP-t, amely azt a célt tűzte ki, hogy 2050-re eléri a „nettó zéró működést”. Ez azonban csak a Scope 1 és a Scope 2 kibocsátásokra terjed ki.
„Ez valójában azt jelenti, hogy kizárják a termékük, vagyis a kőolaj és földgáz felhasználását, ami technikailag nem helyes.
Ha a terméked gyakorlatilag folyékony szén, akkor az olajat végső soron elégetik, és átalakítják más termékekké, vagy akár üzemanyagként használják fel. Tehát a fő terméked nem nettó zéró termék” – mondta Chris a The Big Questionnek.
Ha valaki nem ismerné a Scope-rendszert, íme egy egyszerű magyarázat!
Scope 1: A szervezet tulajdonában lévő és ellenőrzése alatt álló forrásokból származó közvetlen kibocsátások.
Scope 2: A megvásárolt energiából származó közvetett kibocsátások.
Scope 3: Közvetett kibocsátások az értékláncban. Pl. a beszállítóktól vagy a termék használatából.
Bár Chris bírálta a BP terminológiáját, elismerte, hogy az olaj és a gáz „az egész gazdaság és az iparosodott társadalom éltető eleme”, és szerinte a legjobb út az, ha a közvetlen kibocsátás hatékonyabbá tételére összpontosítanak, és egyértelműbb kommunikációt alkalmaznak.
Kételkednünk kellene minden klímavállalásban?
Chris nem volt teljesen pesszimista. Kiemelte, hogy a klímaüzenetek számos vállalat esetében nincsenek összhangban a tettekkel.
„Az Orsted az egyik olyan cég, amely egyértelműen áttért a zöld technológiákra, és nagy szereplővé nőtte ki magát. Nagyon világos üzleti modelljük van, amely a jövő technológiája felé fordul, elméletben” – magyarázta Chris.
„Vannak más cégek, mint például a Patagonia, amely egy klasszikus esettanulmány: ők a fenntarthatóságot és a környezetbarát filozófiát beépítették az üzleti modelljükbe, viszont az üzenetüket és terméküket a piac egy kis szeletére szabják. Szerintem az a probléma, hogy azok a vállalatok, amelyek valóban képesek újratervezni, vagy olyan termékeket kínálni, amelyek kifejezetten a környezetvédő vásárlói réteget célozzák meg, csupán kisebbséget alkotnak.”
Egyes iparágak számára a „nettó zéró” vagy „klímasemleges” cél elérése egyszerűen nem lehetséges.
„Ezeket nehezen csökkenthető kibocsátású iparágaknak nevezzük. Ilyen például az acél-, az üveg- vagy bármelyik nagy, nehézipari ágazat. Nekik nincs más választásuk.
„Folytatniuk kell a tevékenységüket, és mi rájuk vagyunk utalva. Tehát számukra nem könnyű a választás. És azt hiszem, ez itt a kimondatlan probléma: a nehezen csökkenthető kibocsátású iparágak.
„Ők hogyan állíthatók át? Hiszen nem áll rendelkezésre a szükséges technológia. Ez pedig egy másik mítosz: azt hisszük, hogy ezek a technológiák kéznél vannak, pedig valójában nincs így.”
Van-e jobb mód a klímacélok megközelítésére a vállalatok számára?
Chris azt javasolta, hogy a vállalatok a jövő üzleti vezetői számára elérhetetlen, irreális célok kitűzése helyett kezdjenek el hatékonysági szempontból beszélni a klímacéljaikról.
„A jelenlegi igazgatósági tagok közül valószínűleg senki nem lesz már a testületben 2040-ben, 2045-ben vagy 2050-ben. Tehát ez valódi kihívást jelent, mert sokkal könnyebb továbbra is úgy tenni, mintha jó úton haladnánk.”
Évről évre egyre többet kellene elérniük úgy, hogy közben csökkentik a környezeti terhelésüket – többet, kevesebből. Szerinte a szabályozás ebben is segíthet.
„Úgy vélem, inkább hatékonysági filozófiára van szükségünk, nem pedig korlátozási és költségvetési perspektívára.
Az innováción és a növekedésen keresztül kell megtalálnunk a kiutat ebből a problémából, és ez a megközelítés átszövi szinte az összes szabályozásunkat. Úgy gondolom, a döntéshozatalban inkább vállalkozói és innovációközpontú szemléletre lenne szükség, nem pedig bürokratikus korlátokra, megszorításokra és akadályokra.”
A The Big Question az Euronews üzleti sorozata, amelyben iparági vezetőkkel és szakértőkkel vitatjuk meg a napirenden lévő legfontosabb témákat.
Nézze meg a fenti videót a Chris Hocknellel folytatott teljes beszélgetésért.