Az Euronews Business azt vizsgálja, hogyan változtak a fiatal európaiak lakástulajdonlási arányai az előző generációkhoz képest, és mi mozgatja ezt az átalakulást.
Európa súlyos lakhatási válsággal néz szembe, amely különösen a fiatalokat terheli. Bár sokan saját otthonról álmodnak, ennek megvalósítása egyre nehezebb. Az OECD adatai szerint Európában a fiatalabb generációk körében alacsonyabb a lakástulajdon aránya, mint az idősebb korosztályoknál.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szóval hogyan változtak a lakástulajdonosi arányok a különböző generációk között? Miért csökken a fiatal európaiak körében a tulajdonosi hányad? És mely országokban küzdenek leginkább a fiatalok saját lakáshoz jutásért?
Az „Mapping trends and gaps in household wealth across OECD countries” című jelentés szerint a fiatalabb generációk egyre nehezebben érik el azt a lakástulajdoni szintet, amelyet az előző generációk ugyanabban az életkorban már elértek.
Az OECD adatai 20 uniós ország átlagát mutatják. Például az 1975 körül születettek 60 százaléka rendelkezett saját lakással 32 éves korára. Ez az arány az 1980-as születési kohort esetében 58 százalékra, az 1985-ben születetteknél pedig 52 százalékra csökkent. Ez 8 százalékpontos különbséget jelent az 1975-ös és az 1985-ös kohort között.
36 éves korra az 1970-es és 1975-ös születési kohortok 65 százaléka volt lakástulajdonos, az 1980-as kohortnál viszont csak 60 százalék.
Hasonló tendencia látható 29 éves korban is: az 1980-as kohortnál 52 százalék volt a lakástulajdon aránya, amely fokozatosan 45, illetve 41 százalékra esett az 1985-ös, illetve 1990-es kohort esetében.
Az eltérés a fiatalabb életkoroknál, az újabb generációk körében is egyértelmű. 23 évesen például az 1985-ös kohort 32 százaléka rendelkezett saját otthonnal, szemben az 1990-ben születettek 26 százalékával.
A korábbi generációknál jóval kisebbek voltak a különbségek. 44 éves korra az 1965-ös kohort 68 százaléka volt lakástulajdonos, szemben az 1970-es kohort 69, illetve az 1975-ös kohort 68 százalékával.
Ugyanígy, az 1960-ban születettek 70 százaléka rendelkezett saját otthonnal 46 évesen. Az 1965-ös kohortnál ez 71, az 1970-esnél pedig 70 százalék volt.
A lakástulajdon visszaesésének okai
„Valószínűleg több, egymással összefüggő ok játszik szerepet” – mondták az OECD szakértői az Euronews Businessnek. Hangsúlyozták, hogy a jelzáloghitelekhez való hozzáférés nehezebbé vált, mivel a 2021 óta emelkedő kamatlábak növelték a hitelfelvétel költségét. Az lakásárak számos OECD-országban gyorsabban nőttek, mint a jövedelmek.
„A viszonylag lassú béremelkedés tovább rontotta a megfizethetőséget, és megnehezítette, hogy az első lakásukat vásárlók összegyűjtsék a kezdő részletet, és megfeleljenek a jelzáloghitelek feltételeinek” – tették hozzá.
Az OECD elemzői arra is rámutattak, hogy a felsőoktatásban tanulók számának növekedése késleltette a munkaerőpiacra való belépést és az önálló életkezdést.
Lakástulajdon: az 1990-es évek köpe és a 2010-es évek vége
A legfrissebb, országos szintű adatok azt mutatják, hogy a tendencia a legtöbb európai országban folytatódik. Az OECD Employment Outlook 2025 jelentése szerint a harmincas éveikben járók fő lakóhelyük feletti tulajdonjoga az országok mintegy kétharmadában csökkent, ha az 1990-es évek közepét a legutóbbi elérhető évvel vetjük össze.
„A fiatalabb generációk sokkal kisebb eséllyel rendelkeznek saját lakással, mint három évtizeddel ezelőtt” – állapítja meg a jelentés.
Az 1990-es évek közepe 1995-öt vagy az ahhoz legközelebb eső évet jelenti, míg a legutóbbi év a COVID-járvány előtti utolsó évre vagy 2022/23-ra utal.
Írországban volt a legnagyobb visszaesés a harmincas éveikben járó lakástulajdonosok arányában. Míg az 1990-es évek közepén 81 százalékuknak volt saját otthona, ez az arány a legutóbbi években 53 százalékra csökkent.
Görögországban is 20 százalékpontos volt a csökkenés, 78 százalékról 58 százalékra.
Két nagy európai gazdaság is a legnagyobb visszaesést mutató országok között volt. Az Egyesült Királyságban a lakástulajdon aránya 74 százalékról 56 százalékra esett, Spanyolországban pedig 18 százalékpontos csökkenés következett be, 77 százalékról 60 százalékra.
Az önerő problémáján túl
„A legfontosabb akadály az, hogy a lakásárak mennyire magasak a jövedelmekhez képest azoknál a generációknál, amelyek a 2000-es évek eleje óta váltak felnőtté” – mondta Jonathan Cribb, az Institute for Fiscal Studies (IFS) igazgatóhelyettese az Euronews Businessnek, magyarázva az Egyesült Királyságban tapasztalható visszaesést.
„Ez nem csak arról szól, milyen nehéz összegyűjteni az önerőt; még akkor is, ha valakinek megfelelő megtakarítása van, gyakran nem tud elegendő hitelt felvenni ahhoz, hogy megvásároljon egy lakást abban a környékben, ahol él (vagy annak közelében)” – tette hozzá.
J. Antonio Módenes, a Barcelonai Autonóm Egyetem kutatója Spanyolországban a 2008-as pénzügyi válságot követő hitelboom összeomlására, a bizonytalanabb foglalkoztatásra, a szigorúbb jelzáloghitel-feltételekre és az új lakások építésének visszaesésére hívta fel a figyelmet.
Dániában (13 százalékpont), Ausztriában (11 százalékpont) és Luxemburgban (10 százalékpont) szintén két számjegyű csökkenés volt tapasztalható. Németország és Svájc (mindkettőnél 9 százalékpont) megközelítette ezt a szintet.
A posztszocialista átmenet hatása
Ezzel szemben három európai országban jelentős növekedést mértek. Szlovákiában a harmincas éveikben járók körében a fő lakóhely tulajdonosainak aránya 38 százalékról 88 százalékra emelkedett. Csehországban 36 százalékról 76 százalékra nőtt.
Ján Výbošťok, a Szlovák Tudományos Akadémia vezető kutatója elmagyarázta, hogy Szlovákiában a piac a szocialista korszakban, 1989 előtt erősen centralizált volt, és az állam gyakorlatilag az egész lakásállomány kizárólagos tulajdonosa volt. Ahogy más posztszocialista átmeneten átesett országokban, a lakók névleges összegért vásárolhatták meg lakásaikat, ami a lakásállomány szinte teljes privatizációjához vezetett.
Lengyelországban 20 százalékpontos növekedést regisztráltak, 57 százalékról 77 százalékra. Hollandia 9 százalékpontos emelkedéssel követte.
Holland szakértő vitatja az OECD-adatokat
Ugyanakkor Cody Hochstenbach, az Amszterdami Egyetem kutatója vitatta az OECD számait. A Housing Survey (WoON) felmérésre hivatkozva rámutatott, hogy a fiatal felnőttek lakástulajdoni aránya Hollandiában a globális pénzügyi válság óta csökken. A 25–34 éves korosztályban például a lakástulajdon aránya 2002-ben 50 százalékról 2024-re 44 százalékra esett.
Ugyanakkor hozzátette, hogy az 1990-es és 2000-es években Hollandiában a lakástulajdon gyorsan terjedt a különböző korcsoportokban, amit olyan intézkedések támogattak, amelyek ösztönözték és támogatták a lakásvásárlást, valamint a jelzálogpiacok bővülése.
Az öt legnagyobb gazdaság közül Franciaország volt az egyetlen ország, ahol a lakástulajdon aránya 4 százalékponttal nőtt.