Az El Niño egy évvel korábbi előrejelzése segítene a közösségeknek és döntéshozóknak, hogy jobban felkészüljenek az időjárási jelenség hatásaira.
Az idei El Niño a szakértők szerint „szó szerint kicsúszhat a mérőskálákból”, miközben az ENSZ időjárási ügynöksége arra figyelmeztet, hogy hatásai egészen 2027-ig elhúzódhatnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A természetes időjárási jelenség általában két-hét évente jelentkezik, most azonban tovább erősödik a Csendes-óceán térségében. Szélsőséges időjárást okoz Közép-Amerika úgynevezett Száraz Folyosójában, amely Mexikótól Panamáig húzódik, és veszélybe sodorja a korallzátonyokat és az erdőket.
„A jelenlegi El Niño-esemény példátlanul erős lehet” – mondta a hét elején Genfben újságíróknak Celeste Saulo, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) főtitkára. „Ez világszerte messzemenő következményekkel jár majd az időjárási mintázatokra.”
Tom Fletcher, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese az El Niño-jelenséget „a szélsőséges hőség, az aszály és az áradások pusztító faltörő golyójaként” írta le, és arra figyelmeztetett, hogy „óriási humanitárius következményekkel” jár majd.
Ugyanakkor a közösségek és a döntéshozók a jövőben hatékonyabban tudhatnak felkészülni az El Niño tombolására – valamint hűvösebb párjára, a La Niñára – egy új tudományos áttörésnek köszönhetően.
Előre jelezhetők-e a jövőbeli El Niño-események?
Ausztrália nemzeti tudományos ügynöksége, a CSIRO és a Melbourne-i Egyetem kutatói azonosították azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik bizonyos El Niño- és La Niña-események akár egy évvel korábbi előrejelzését.
Az El Niño–Déli Oszcilláció (ENSO) jelenségei, mint az El Niño és a La Niña, rendszerint december környékén tetőznek, és általában mintegy hat hónappal korábban már megbízhatóan előre jelezhetők. Ennél korábbi prognózisok készítése azonban régóta komoly kihívás.
Miután a tudósok kilenc országban fejlesztett éghajlati modellekből származó több mint 7500 ENSO-előrejelzést elemeztek, arra jutottak, hogy ha a prognózis készítésének kezdetén ismert, hogy a Csendes-óceán éppen El Niño-, La Niña- vagy semleges állapotban van, az értékes támpontot adhat arra, mennyire lesz megbízható az előrejelzés 12 hónappal később.
A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerint a La Niña-feltételek idején indított előrejelzések következetesen jól teljesítettek még akkor is, amikor egy évre előre próbálták megjósolni az ENSO-eseményeket, míg a semleges állapotból kiinduló prognózisok jóval kevésbé bizonyultak megbízhatónak.
A tanulmány társszerzője, Mandy Freund, a Melbourne-i Egyetem kutatója és az Ausztrál Kutatási Tanács 21. századi időjárással foglalkozó kiválósági központjának munkatársa szerint az eredmények új eszközt adnak a kezünkbe a hosszú távú éghajlati előrejelzések megbízhatóságának értékelésére.
„Már egy ideje tudjuk, hogy a kezdő feltételek nagyban befolyásolják a modellek teljesítményét, ám a mi vizsgálatunk jól megmutatja, milyen drasztikus különbségek lehetnek” – magyarázza a tanulmány vezető szerzője, Nandini Ramesh.
„Eredményeinkben az az igazán izgalmas, hogy ezeket az információkat fel is tudjuk használni. Azonosítani tudjuk, mely előrejelzésekben bízhatunk jobban, és így akár jóval korábban figyelmeztethetjük a lakosságot egy közelgő El Niño-eseményre.”
Az áttörés javíthatja a korai riasztások kommunikációját is. Ramesh, aki a CSIRO vezető kutatója, ugyanakkor figyelmeztet: még „néhány lépésre vannak attól”, hogy az eredményeket a hivatalos előrejelző ügynökségek által használt modellekben is alkalmazni tudják.
„Mindez azonban nagy ígéretet hordoz arra, hogy a jövőbeli eseményekről még időben tudjuk közvetíteni az előrejelzéseket” – teszi hozzá.
Hogyan készülhet fel a világ az El Niño-ra?
Az El Niño természetes jelenség, vagyis megállítani nem lehet. A minél szélesebb körű és korábbi előrejelzések azonban hosszabb felkészülési időt biztosítanak az országoknak.
„A kulcs az, hogy megfelelően gazdálkodjunk a vízzel, és felkészüljünk arra, hogy hol és mikor változik meg a csapadékeloszlás” – mondja Davide Faranda, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) kutatási igazgatója.
Faranda példaként említi, hogy a kormányok gondosabban tárolhatják és oszthatják el a vizet, szigorúbban szabályozhatják a tározók és a felszín alatti vízkészletek használatát, módosíthatják a vetésforgót és az öntözési gyakorlatokat, valamint felkészíthetik a közösségeket az aszályokra és árvizekre.
A gazdák is mérsékelhetik veszteségeiket, ha módosítják a vetési időpontokat, a nap hűvösebb szakaszaiban öntöznek, még az aszályok előtt vizet raktároznak, és különféle lépéseket tesznek a termés és az állatállomány védelmére a szélsőséges hőségtől.
A klímaváltozás megfékezése szintén segíthet a jövőbeni károk korlátozásában. Miközben az El Niño-események körülbelül 0,2 Celsius-fokkal emelhetik a globális átlaghőmérsékletet – ami önmagában is elegendő lehet kiterjedt pusztításhoz –, a fosszilis tüzelőanyagok égetése ennél jóval több hőt juttatott a légkörbe.
Az El Niño hatásai így egy eleve melegedő világban jelentkeznek, ami tovább erősíti a következményeket. Ez magyarázza azt is, hogy 2025 a mérések kezdete óta a harmadik legmelegebb év volt – melegebb, mint az El Niño-val terhelt 2016 –, jóllehet ekkor természetes módon egy lehűlést hozó La Niña jelenség is zajlott.
„Az El Niño-t nem tudjuk megszüntetni klímavédelmi intézkedésekkel” – fogalmaz Faranda –, „de elérhetjük, hogy a klímaváltozás kevésbé súlyosbítsa a következményeit.”