Úgy tűnik, hogy a versenynapon mért magasabb nitrogén-dioxid-szint összefügg a lassabb maratonidőkkel, különösen a nem profi futók körében.
Egy új tanulmány (forrás: angol) szerint a légszennyezés több perccel növelte a maratonfutók célba érkezési idejét hat nagy versenyen.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az utóbbi években a berlini, bostoni, chicagói, londoni, New York-i és tokiói maraton résztvevőinek eredményét is befolyásolták a versenynapok légszennyezettségi szintjei.
A Leicesteri Egyetem kutatói több mint 2,7 millió futóeredményt elemeztek a legnépszerűbb World Marathon Majors versenyeiről, amelyek minden évben több ezer sportolót vonzanak, a 2010 és 2024 között megrendezett futamok alapján.
„Több mint kétmillió maratonfutó eredményeinek elemzése alapján azt láttuk, hogy a nitrogén-dioxid szintje erősen összefügg a célba érkezési idővel” – mondta James Donaldson, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók szerint minden egyes köbméterenkénti mikrogrammnyi (µg/m³) nitrogén-dioxid-növekedés 1,43 perccel lassabb befutót jelentett a férfiaknak, és 1,56 perccel lassabbat a nőknek.
A nagy szennyezettségű versenynapokon, amikor a nitrogén-dioxid koncentrációja 10,3 µg/m³ volt a kis szennyezettségű 5,2 µg/m³-hez képest, a befutási idők körülbelül 7–8 perccel lettek hosszabbak.
A kutatók a finom részecskeszennyezést, az úgynevezett PM2,5-öt is vizsgálták, de nem találtak statisztikailag szignifikáns kapcsolatot a befutási időkkel.
A legmagasabb, versenynapon mért medián nitrogén-dioxid-koncentrációt Londonban jegyezték fel, 10,9 µg/m³-rel, a legalacsonyabbat pedig Berlinben, 6,1 µg/m³-rel. Jó hír, hogy Londonban azóta javult a helyzet.
„A légszennyezés ismert ártalmai ellenére fontos kiemelni, hogy Londonban a maraton napján mért nitrogén-dioxid- és PM2,5-szintek a jelek szerint jelentősen csökkentek a 2010-es verseny óta, ami nagyszerű hír a szív egészsége szempontjából” – mondta Bryan Williams, a British Heart Foundation tudományos és orvosi főtanácsadója, amely támogatta a kutatást.
A nem elit futók szenvedik meg leginkább
A hatás a szabadidős futóknál volt a legnagyobb: az ő idejük 1 µg/m³ nitrogén-dioxid-növekedésenként 2,12 perccel nőtt, szemben az elit versenyzők 0,34 percével.
A nitrogén-dioxid elsősorban az emberi tevékenységekhez kötődő fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származik – például autók, teherautók és gyárak kibocsátásából –, de természetes folyamatokból és a levegőben lezajló kémiai reakciókból is.
Összefüggésbe hozták a tüdőfunkció romlásával, légúti gyulladással és kedvezőtlen szív- és érrendszeri reakciókkal.
A szerzők több lehetséges magyarázatot is azonosítottak ezekre a jelenségekre.
A szerzők szerint a lassabb futók nemcsak tovább tartózkodnak a pályán, hanem nagyobb valószínűséggel edzenek ugyanazokban a városi környezetekben, ahol a maratonokat rendezik, így krónikusan halmozódik náluk a szennyezésnek való kitettség, míg az elit versenyzők jellemzően tisztább környezetben készülnek és nemzetközi versenyeken indulnak.
Donaldson azt is megjegyezte, hogy „az elit sportolók által végzett nagy intenzitású edzések nyomán kialakuló fiziológiai alkalmazkodás bizonyos védelmet nyújthat a légszennyezés káros hatásaival szemben”.
„Ezen felül továbbra is tény, hogy a mozgás rendkívül jót tesz a szív- és érrendszeri egészségnek: akár 35 százalékkal csökkentheti a szív- és keringési betegségek kockázatát” – tette hozzá Williams, aki szerint az eredményeknek nem szabad elvenniük az emberek kedvét a futástól.