Bár Európa egészségügyi és szociális ellátását többnyire nők végzik, a legjobban fizető állásoknak csak kicsivel több mint felét töltik be – áll a WHO új jelentésében.
Az európai egészségügyben – egy olyan ágazatban, ahol túlnyomó többségükben nők dolgoznak – a női munkavállalók átlagosan óránként 19 százalékkal kevesebbet keresnek, mint férfi kollégáik – erre figyelmeztet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy új jelentésben. (forrás: angol)
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az egészségügyi és szociális ellátási ágazat a WHO európai régiójában a negyedik legnagyobb foglalkoztató, és egyben a nők legnagyobb munkaadója. Az egészségügyben dolgozók 77 százaléka nő, míg más ágazatokban együttvéve 45 százalék. A legjobban fizetett állásokban ugyanakkor csak 55 százalék a nők aránya.
„Európa egészségügyi rendszereit döntően nők tartják működésben, mégis kevesebbet kapnak fizetésként, mint férfi kollégáik – ez a különbség egy teljes életpálya során folyamatosan halmozódik” – mondta Natasha Azzopardi Muscat, a WHO európai regionális irodájának egészségügyi rendszerekkel foglalkozó igazgatója.
A nemek közötti bérszakadék – vagyis a fizetett munkát végző férfiak és nők átlagkeresete közötti különbség – az órabérek esetében a magasabb jövedelmi szinteken a legnagyobb: a legalacsonyabb keresetűeknél 2 százalék, a bérskála tetején viszont meghaladja a 22 százalékot.
A jelentés szerint az ágazat különösen fontos a nők foglalkoztatása szempontjából: a nők teljes foglalkoztatásának csaknem 17 százalékát adja, szemben a férfiaknál mért 5 százalékkal.
Ezek az eredmények a tágabb munkaerőpiacon megfigyelt mintázatot követik: a strukturális egyenlőtlenségek felerősödnek a magasabb bérek és a ranglétrán feljebb lévő pozíciók esetében.
Világszinten az egészségügyi ágazat hasonló képet mutat: a nők átlagosan 24 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak – ez nagyobb különbség, mint sok más iparágban.
Mi áll a különbség hátterében?
A szerzők megjegyzik, hogy a bérkülönbség egy része magyarázható a munkához kapcsolódó tényezőkkel, például az életkorral, az iskolai végzettséggel, az ágazattal (állami vagy magánszféra), illetve a foglalkoztatás típusával (teljes vagy részmunkaidő).
E négy tényező figyelembevétele az órabérkülönbséget 19 százalékról 6 százalékra, a havi bérek közti különbséget pedig 28 százalékról 10 százalékra csökkenti.
A fennmaradó bérszakadékot azonban a rendelkezésre álló adatok alapján semmi nem magyarázza.
„A különbség nagy része nem abból fakad, hogy a nők kevesebb órát dolgoznak, fiatalabbak, vagy a szektor más területein dolgoznak” – magyarázta Azzopardi Muscat. „Arról van szó, hogy az ágazat miként értékeli a nők munkáját. Az életkor, az iskolai végzettség, a munkaidő hossza és az állami vagy magánszféra csak a különbség egy részét teszi érthetővé.”
A WHO szerint a jelentés mélyebb strukturális okokra mutat rá, például a gondozási munka alulértékelésére, a szakmai szegregációra és a bérezési gyakorlatokban meglévő lehetséges diszkriminációra.
Minél inkább „elnőiesedik” egy foglalkozási csoport, annál alacsonyabbak benne a bérek – ez a minta a vezetői, a szakmai és a műszaki pozíciókra egyaránt igaz. Az egészségügyi és szociális ellátási ágazatban például több nő dolgozik vezető beosztásban, mint más szektorokban, mégis kevesebbet keresnek: átlagosan 22 eurót óránként, szemben az egyéb ágazatok hasonló vezetői posztjain jellemző 24,70 euróval.
A bérszakadék tágabb következményei
A WHO szerint a nemek közötti bérkülönbség továbbra is a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek egyik legmakacsabb formája.
Tekintettel arra, hogy milyen sok nő dolgozik az egészségügyi és szociális ellátási ágazatban, ez a bérszakadék jelentős gazdasági és társadalmi következményekkel járhat.
A jelentés rámutat, hogy az egyenlőtlenség alacsonyabb életpálya-keresethez és nyugdíjjogosultsághoz vezethet, növeli a nők elszegényedésének kockázatát, csökkenti az oktatásba való befektetés megtérülését, és aláássa a fenntartható gazdasági növekedést.
„Ez alacsonyabb nyugdíjat, kevesebb anyagi biztonságot jelent idős korban, és nagyobb szegénységi kockázatot azoknak a nőknek, akik egész életükben másokról gondoskodtak” – mondta Azzopardi Muscat.
„Ez nem véletlen, és nem a képesítésekről szól. A nőket ugyanazért a munkáért fizetik meg kevesebbre, és nem jutnak hozzá a jobban fizető pozíciókhoz.”
A nemek közötti bérszakadék megszüntetése ezért egyszerre az igazságosság kérdése és befektetés egy erősebb, fenntarthatóbb egészségügyi munkaerőbe – hangsúlyozza a nemzetközi egészségügyi szervezet.
Ennek érdekében célzott intézkedéseket javasolnak: a bérek átláthatóvá tételét, a nők döntéshozó pozíciókban való képviseletének erősítését, valamint a nemi szerepekkel és sztereotípiákkal kapcsolatos normák megkérdőjelezését és megváltoztatását.