Európának fel kell készülnie arra, hogy az újabb digitális szabályok bevezetésének következményei megnehezíthetik a kisebb európai fejlesztők versenyét, figyelmeztet egy iparági bennfentes.
Brüsszel meg akarja védeni a gyerekeket a technológiai óriásoktól, de könnyen lehet, hogy ezzel még nagyobb versenyelőnyt ad a Szilícium‑völgynek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A héten bemutatott EU Kids Act korhatárokat, szülői felügyeleti eszközöket és fellépést ígér a közösségi médiába, videóplatformokba és AI‑csevegőrobotokba beépített „addiktív” funkciók ellen.
Ahogy azonban az unió nekilát a techóriások szabályozásának, egy még nehezebb kérdés körvonalazódik: képes‑e Európa úgy szabályozni a digitális teret, hogy közben biztonságosabbá tegye azt a gyerekek számára, anélkül hogy végleg lemaradna az AI‑versenyben, amelyben már most hátrányban van?
A tét óriási. Európának jelenleg lényegében egyetlen jelentős mesterségesintelligencia‑cége van, a Mistral, amely értékét és befektetéseit tekintve is messze elmarad az amerikai riválisoktól, az OpenAI‑tól és az Anthropic‑tól.
Az unió a digitális platformok felfuttatásában sosem tudta igazán felvenni a versenyt Amerikával, inkább egységes belső piaca erejére és szabályozói hatalmára támaszkodott.
Most, amikor az AI a következő évtized meghatározó technológiájává válik, ez a csereüzlet – szabályok szemben növekedéssel – sokak szerint az unió számára egy „mindent vagy semmit” pillanattá vált.
Mit javasol valójában a Kids Act?
A jogszabály több, a gyerekek online védelmét célzó intézkedést tartalmaz, köztük korhatárokat, szülői felügyeleti funkciókat és korlátozásokat az esetlegesen addiktív elemekre.
A javaslatokat a technológiai szektor egy része üdvözölte, Stanislas Marchand, a francia „unikornis” Voodoo korábbi mobiljáték‑felelőse azonban úgy véli, Európának saját digitális ágazatára gyakorolt következményekkel is számolnia kell.
Szerinte Európának „úgy kell felkészülnie a lehetséges következményekre, hogy minden eddiginél sürgősebben fektet a saját, hazai AI‑képességeinek fejlesztésébe”.
Az Európai Bizottság javaslatai egyre erősebb társadalmi nyomás közepette születtek, mivel a kormányoktól egyre határozottabban követelik, hogy védjék meg a gyerekeket a közösségi média és más online platformok kockázataitól.
Az elmúlt néhány évben a technológiai óriáscégek egyre élesebb bírálatot kaptak amiatt, hogy nem védik meg megfelelően a gyerekeket az online zaklatástól, a molesztálástól és a „grooming”-tól, valamint a kizsákmányolástól, zsarolástól és dezinformációtól.
Ausztrália tavaly decemberben a világon elsőként vezetett be közösségimédia‑tilalmat 16 év alattiaknak, amit a kormányok világszerte szoros figyelemmel követtek. Sok ország ennek nyomán maga is tiltásokat vezetett be, vagy legalábbis vizsgálja ennek lehetőségét.
Franciaország, Görögország, Ausztria, Dánia, Spanyolország, Belgium, Olaszország, Németország, Lengyelország és Hollandia mind fontolgatják vagy előkészítik saját közösségimédia‑szabályaikat, ami fokozza a nyomást Brüsszelen, hogy uniós szintű megoldással álljon elő, elkerülve a szabályozás széttagolódását.
Időközben az Egyesült Államokban idén több precedensértékű perben marasztalták el a közösségimédia‑cégeket, amelyek közül sok inkább peren kívüli egyezséget kötött – ilyen például a Meta friss, 17 milliárd dolláros (14,9 milliárd eurós) megállapodása 47 amerikai állammal.
Túl a közösségi médián
Az EU Kids Act teljes, általános közösségimédia‑tilalmat ír elő 13 év alattiak számára, a 15 éves korig lévő fiatalok pedig úgynevezett „mini fiókokat” hozhatnának létre – erősen korlátozott, szigorúan felügyelt profilokat, amelyek a szülők fiókjához kapcsolódnak.
Ezekhez a fiókokhoz ráadásul kötelező napi egyórás használati korlát társulna, és teljes tilalom vonatkozna az olyan „toxikus vagy addiktív funkciókra”, mint a végtelen görgetés, a folyamatos automatikus lejátszás vagy a különféle jutalmazási mechanizmusok.
Marchand üdvözölte a 13 év alattiakra vonatkozó tilalmat, de szerinte a javaslatot „minden 16 év alatti gyerekre ki kellett volna terjeszteni”, a tinédzsereknek engedélyezett mini fiókok helyett.
Úgy véli, a Bizottság üzenetének az kellett volna lennie, hogy az érintett platformok „nem gyerekeknek valók”, mert úgy tervezték őket, hogy „a lehető legjobban megragadják és fenntartsák a figyelmet”.
A Kids Act messze túllép a klasszikus közösségi médián.
Bevonja a YouTube‑hoz és a Twitchhez hasonló videómegosztó platformokat, a Roblox, a Fortnite és a Minecraft típusú online videojátékokat, valamint az újabb szereplőket, például az AI‑alapú csevegőrobotokat és „virtuális társakat”, mint a ChatGPT, a Claude vagy a Gemini.
A jogszabály azt is előírná, hogy az alkalmazásboltok és az operációs rendszerek szigorú életkor‑ellenőrző szűrőket építsenek be, hogy már eleve megakadályozzák a kiskorúakat a korhatáros alkalmazások és szoftverek letöltésében.
Marchand szerint azonban a gond azzal van, hogyan hajtják majd végre a szabályokat, hiszen az EU olyan rendszert kér számon a platformokon, amelyben „ellenőrizni kell a gyerekek életkorát, szülő által felügyelt fiókokat kell működtetni, napi használati korlátokat kell érvényesíteni, korlátozni kell a kapcsolatokat és a funkciókat, és bizonyítani kell, hogy az így kapott termék biztonságos”.
Ezek az elvárások együtt jelentősen növelhetik a költségeket és bonyolultabbá tehetik az új termékek európai bevezetését.
„Egyenként is mindegyik ilyen kötelezettség újabb hibalehetőséget teremt, és a múlt tapasztalatai nemigen adnak okot arra, hogy bízzunk a közösségimédia‑cégekben: nincs garancia arra, hogy mindezt megfelelően tudják végrehajtani.”
Ez a félelem különösen indokolt, tekintve hogy Európa digitális szektorát amerikai vállalatok uralják, és a kontinens eddig csak korlátozottan tudta rákényszeríteni a szabályok betartását a nagy techcégekre.
A Meta ellen kétszer is bírságot szabtak ki, amiért a 2023‑as GDPR‑t és a 2025‑ös digitális piacokról szóló rendeletet megsértve illegálisan továbbította az európai felhasználók adatait amerikai szerverekre.
A TikTokot tavaly 530 millió euróra büntették, amiért nem védte meg a gyerekek adatait, és azokat jogellenesen kínai szerverekre továbbította.
Elon Musk X platformját – amelynek viszonya talán a legviharosabb az uniós jogalkotókkal – tavaly decemberben 120 millió eurós bírsággal sújtották a félrevezető „kék pipás” hitelesítési rendszer miatt, valamint azért, mert megtagadta a kutatóktól az adatokhoz való hozzáférést.
A Google‑t is többször megbüntették már versenyjogi szabályok megsértéséért; a cégre eddig összesen 10,38 milliárd eurónyi bírságot szabtak ki.
Féloldalas végrehajtás
Mindezek a bírságok aprópénznek számítanak a Big Tech számára, és az OpenAI, illetve az Anthropic – szintén amerikai székhelyű – AI‑óriások színre lépésével még nehezebb lehet, hogy Európa saját szabályokat alakítson ki és azokat be is tartassa.
Marchand attól tart, hogy az új jogszabály kevésbé vonzóvá teheti az uniós piacot az új termékek bevezetése szempontjából, miközben alig tesz valamit az európai alternatívák támogatásáért.
„Ha a Kids Act külön európai termékek fejlesztését és költséges, folyamatos kockázatértékelést ír elő, az amerikai laborok elhalaszthatják a bevezetések időpontját, miközben a kisebb európai fejlesztők még inkább nehezen tudnak majd versenyezni” – figyelmeztet.
Arra is felhívja a figyelmet, hogy az élen járó AI‑cégek már most is hatalmas számítási kapacitási költségekkel néznek szembe, miközben bevételi modelljük bizonytalan; egyes fejlett Anthropic‑modellek pedig már most sem érhetők el az Egyesült Államokon kívül, és nem osztották meg őket az Egyesült Királyság AI Biztonsági Intézetével sem.
Marchand szerint mindez az EU‑s gyerekvédelmi törekvések nem szándékolt következményéhez vezethet.
„Attól tartok, ez tovább mélyíti majd a transzatlanti AI‑szakadékot.”