A Berni Jura területén egyre több Twannberg-meteorit töredéket találnak, már több mint 2200 lelet ismert. A ritka vasmeteorit maradványai több szempontból is értékesek a kutatás számára.
A Berni kantonban, a Biel-tó fölött, a Twannberg térségében és a Mont Sujet hegyen található Európa egyik legjelentősebb meteorit-szóródási mezője. Itt már évtizedek óta újra és újra egy rendkívüli égitest darabjaira bukkannak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ismert leletek száma mára meghaladta a 2 200-at, így a meteoritmező kiterjedése jóval nagyobb, mint ahogyan azt kezdetben feltételezték.
A twannbergi meteorit nem egyetlen nagy darabként csapódott a Földbe, hanem már a légkörbe lépéskor felrobbant. Törmelékei mintegy hat kilométeres körzetben szóródtak szét a mai Berni Jura területén.
A tudósok becslése szerint az égitest mintegy 175 000 évvel ezelőtt zuhant a Földre. Eredetileg 4 és 20 méter közötti átmérőjű lehetett, tömege pedig legalább 250 tonna volt.
Az első felfedezés 1984-ben
A meteoritmező története 1984. május 9-én kezdődött. Ekkor egy svájci gazdálkodó nő egy szántóföldön egy szokatlan, körülbelül 15 kilogrammos kődarabra bukkant. Kezdetben nem volt világos, mivel állnak szemben. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a lelet vasból áll, és valóban az űrből származik.
A következő évtizedekben újabb töredékek kerültek elő. Különösen a fémdetektorokkal végzett módszeres kutatásnak köszönhető, hogy az ismert darabok száma ugrásszerűen megnőtt.
„Tíz évvel ezelőtt még csak 400 töredéket ismertünk, mostanra azonban már több mint 2200-at” – mondta Beda Hofmann geológus, a Berni Természettudományi Múzeum munkatársa a svájci SRF közszolgálati médiumnak.
Rendkívül ritka meteorit
A twannbergi meteorit az úgynevezett vasmeteoritok csoportjába tartozik, azon belül pedig a rendkívül ritka IIG osztályba. Jelenleg ez az egyetlen ismert IIG típusú vasmeteorit Európában. Az ilyen meteoritok többek között kiugróan alacsony nikkeltartalmukról és magas foszfortartalmukról ismerhetők fel, és világszerte csak néhány képviselőjük ismert.
A tudomány számára különösen értékesek ezek a töredékek: betekintést nyújtanak az égitestek összetételébe és fejlődésébe, és segítenek felidézni Naprendszerünk korai történetét.
A jégárak segítették a szóródást
A leletek a svájci tájtörténet kutatása szempontjából is fontosak.
Szakértők szerint az újonnan felfedezett töredékek közül néhányat a jégárak mozgattak tovább. Mintegy 175 000 évvel ezelőtt hatalmas gleccserek borították be a svájci Mittelland nagy részét, helyenként több mint egy kilométer vastag jégréteggel. Mivel az új leletek magasabban fekvő területeken kerültek elő, mint a korábbi töredékek, segítségükkel új következtetéseket lehet levonni az utolsó előtti jégkorszak idején uralkodó hatalmas jégtömegekről.
A meteoritdarabok így mintegy „kettős” tanúi az időnek: eredetileg a világűrből érkeztek, később azonban a Föld történetének részévé váltak, és az eljegesedés korának felszínformáló folyamatai is nyomot hagytak rajtuk.
A kutatás tovább folytatódik
A Twannberg és Mont Sujet térségében zajló kutatás még korántsem ért véget: kutatók és meteoritvadászok továbbra is fémdetektorokkal keresnek újabb darabokat.
A munka azonban nehezebb, mint ahogy elsőre hangzik, hiszen a talajban olyan fémtárgyak is vannak, amelyeknek semmi közük a meteorithoz, például alufólia vagy szegek. Egyébként a kutatáshoz engedélyt kell kérni az illetékes régészeti szolgálattól.
A felfedezések jól mutatják, mekkora tartalék rejlik még a svájci meteoritmezőben: minden újabb töredék révén többet tudnak meg a kutatók az eredeti égitest felépítéséről és becsapódásának történetéről.