A fekete fenyődíszbogár célzottan repül az erdőtüzekhez. Ami elsőre furcsának tűnik, segít az erdő regenerációjában, és új ötleteket ad a tüzek korai észlelésére szolgáló technológiákhoz.
Hetek óta Európa nagy részét pusztító erdőtüzek sújtják. Egész térségeket kell evakuálni, emberek veszítik el otthonukat, és újra meg újra emberéletek is odavesznek. Az elhúzódó hőség tovább súlyosbítja a helyzetet. A klímaváltozás következtében a kutatók szerint az erdőtüzek gyakorisága és intenzitása is növekszik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tudomány azonban már rég nem csupán azzal foglalkozik, hogyan lehet a tüzeket eloltani . Azt is vizsgálja, mi történik a tűz után, és milyen megoldásokat kínál maga a természet. Ebben kulcsszerepe van egy jelentéktelennek tűnő erdei lakónak: a fekete fenyődíszbogárnak.
Egy bogár, amely keresi a tüzet
A fekete fenyődíszbogár (Melanophila acuminata) azon kevés állat egyike, amely célzottan reagál az erdőtüzekre. Alighogy kialszik a tűz, máris a leégett területekre repül, hogy ott rakja le petéit. Lydia Schübel, biológus, a Müncheni Állatvédő Egyesület (Tierschutzverein München e.V.) állatvédelmi felügyeletének vezetője az Euronewsnak elmagyarázza, miért van ez így.
„A bogár a lángok felé repül, mert lárvái csak frissen leégett fákban tudnak fejlődni. Az egészséges fák védekező mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyekkel szemben a kicsi, fehér lárvák tehetetlenek.”
Az teszi ezt igazán különlegessé – mondja Schübel –, hogy az állatok a tüzet „legalább 80 km-es távolságból” is képesek érzékelni.
Az, hogy a bogár pontosan miként talál rá a tüzekre, évtizedek óta lenyűgözi a kutatókat. A Bonni Egyetem kutatói most kimutatták, hogy a rovar szó szoros értelmében „hallani” tudja a tüzet.
Testének mindkét oldalán különleges érzékszervekkel rendelkezik. Ezek apró, folyadékkal telt üregekből állnak. Amikor a tűz hősugárzása eléri ezeket a struktúrákat, a folyadék kitágul, és elhajlítja az apró érzékszőröket. Az idegrendszer a nyomásváltozásokat hasonlóan érzékeli, mint a hanghullámokat.
Mintául szolgálhat új tűzjelzőknek
Éppen ez a mechanizmus segíthet a jövőben az embereknek is.
A Bonni Egyetem kutatói már a 2000-es évek óta azon dolgoznak, hogy a bogár érzékszervét műszaki eszközként rekonstruálják. A kutatási területet bionikának nevezik: a természetben megfigyelhető megoldásokat ültetik át technikai alkalmazásokra.
Kutatók egy egyszerű infravörös érzékelőt fejlesztettek a bogár mintájára. A természetes érzékszerv helyett egy vékony műanyaglapot használnak, amely a hősugárzás hatására kismértékben kitágul, és ezt a mozgást továbbítja egy szenzornak.
A projekt vezetője, Helmut Schmitz egy, a kutatás állását összegző beszámolóban kifejtette: az erdőtüzek önmagukban az Európai Unióban is milliárdos károkat okoznak. A lehető legkorábbi felismerés segíthet megelőzni a pusztító, nagy kiterjedésű tüzeket. Hosszabb távon a bionikus infravörös érzékelők így a tűz korai észleléséhez is hozzájárulhatnak.
A kutatók beszámolója szerint az első prototípusok mindössze néhány euróba kerültek, így lényegesen olcsóbbak voltak a hagyományos infravörös szenzoroknál. Bár teljesítményben egyelőre még nem érték el azok szintjét, a kutatók ígéretes megközelítésnek tartják a fejlesztést.
A tűz után az erdő újrakezdi az életet
Sokakat az is foglalkoztat, mi történik a tűzvész után.
A fekete fenyődíszbogár az úgynevezett pirofil fajok közé tartozik, vagyis olyan állatok közé, amelyeknek kedvez a tűz. Lárvái az elhalt faanyagban rágják magukat előre, és ezzel felgyorsítják annak lebomlását.
Lydia Schübel szerint így az ásványi anyagok gyorsabban jutnak vissza az erdőtalajba. A fellazult holtfa egyúttal kedvező feltételeket teremt az új növények számára.
A fekete fenyődíszbogár azonban nincs egyedül. „Németországban további pirofil állatfajok a Vierpunkt-Rennkäfer, a Gruben-Laufkäfer, a Kiefernrindenwanze és a Rauchfliege” – magyarázza Schübel az Euronewsnak.
Világszerte fontos segítőknek tartják őket az erdők regenerációjában.
Bizonyos növények szintén alkalmazkodtak a tűzhöz – teszi hozzá Schübel. Némelyiknek különösen tűzálló tulajdonságai vannak, mások pedig csak nagy hő hatására nyitják fel magtokat, így gyors újraerdősülést tesznek lehetővé.
Bizonyos madárfajok is átmenetileg profitálnak a megváltozott élőhelyekből. A Wendehals, a Baumpieper vagy a Gartenrotschwanz nevű fajok fészkelőhelyként használják az elszáradt fákat, és a nyílt területeken különösen könnyen találnak táplálékot.
Az erdőtüzek továbbra is többnyire súlyos következményekkel járó természeti katasztrófák. Ugyanakkor azt is megmutatják, milyen ellenállóak lehetnek az ökoszisztémák, és mennyit tanulhatunk a természettől. Éppen egy, a tüzet kereső bogár segíthet a jövőben abban, hogy a tüzeket korábban észleljük, és mérsékeljük a pusztításukat.