Az öböl menti olajtermelők milliárdokat költenek olyan vezetékekre, amelyek a nyersolajat a Hormuzi-szoros megkerülésével viszik, miközben Irán fogja a vízi útvonalat, és a térség fő exportútvonala törékeny marad.
A háború előtt naponta mintegy 15 millió hordónyi öböl menti olaj haladt át a Hórmuz-szoroson, mivel békeidőben a világ kereskedett olajának nagyjából ötöde ezen a tengeri szűk keresztmetszeten jutott tovább.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Mivel az útvonal továbbra is nagyrészt zárva van, az árak pedig magasak, az öböl menti országok tisztviselői, energetikai vállalatok és piaci elemzők szerint jelenleg legalább hét nagy csővezetékprojekt épül, tervezés alatt áll vagy előkészítési szakaszban van, hogy a szállítmányokat inkább a Vörös-tengeren, a Szuezi-csatornán és az Ománi-öblön keresztül vezessék ki.
Miután ebben a hónapban újra fellángolt az Iránnal vívott háború, a Brent típusú kőolaj hordónként ismét nagyjából 93 dolláron forog, jóval a júniusi rövid fegyverszünet után jellemző, mintegy 72 dolláros szint felett, az amerikai referenciaértéknek számító WTI jegyzése pedig ugyancsak mintegy 90 dollárra emelkedett hordónként.
„Ennyire erősen a Hórmuz-szorostól függni már nem tekinthető megfontolt, hosszú távú stratégiának” – mondta Victoria Grabenwöger, a Kpler adatelemző vállalat vezető kutatója.
Jelenleg két kerülőút létezik, és mindkettő közel jár a kapacitása határához.
Szaúd-Arábia kelet-nyugati vezetéke, amelyet az 1980-as években építettek, amikor Teherán az iráni–iraki háború idején a tengeri szállítmányokat fenyegette, az Abqaiq-i komplexumból szállít nyersolajat a Vörös-tenger partján fekvő Yanbu kikötőjébe, ahonnan a tartályhajók dél felé az Arab-tenger, vagy észak felé a Szuezi-csatorna irányába indulnak.
Eközben az Egyesült Arab Emírségek egyre több olajat irányít Fujairahba, az Ománi-öböl partján, a Hórmuz-szorostól mintegy 145 kilométerre délre fekvő kikötőjébe.
A két vezetéknek a háború előtt együttesen nagyjából 3,5-5,5 millió hordónyi napi tartalék kapacitása volt az amerikai Energiaügyi Információs Hivatal szerint, mára azonban csaknem teljes kihasználtsággal üzemelnek, naponta mintegy 6,5 millió hordót továbbítva.
Abu-Dzabi állami olajvállalata is versenyt fut az idővel, hogy befejezze azt a projektet, amelyet még a háború előtt indított.
A Fujairahba vezető, 3 milliárd dollár (2,6 milliárd euró) értékű, 300 kilométer hosszú vezeték, amelyet egy meglévő csővezeték mellett fektetnek le, napi több mint 1,2 millió hordóval növelné a szállításokat, és jelenleg nagyjából félig készült el. A Kpler szerint a hivatalos, 2027 elejére kitűzött átadási határidő várhatóan 2027 közepére csúszik, mivel magát a kikötőt is bővíteni kell.
A cég álláspontja szerint még ez az ütemezés is csak azért vált egyáltalán elképzelhetővé, mert életbe lépett a blokád.
Vörös-tengeri tehermentesítés, Vörös-tengeri kockázat
A Vörös-tengeri útvonalnak megvannak a maga sérülékenységei, amire a héten ismét emlékeztetett egy incidens.
Jemen Irán által támogatott húszi lázadói, akik Szaúd-Arábiához köthető hajók ellen hirdettek blokádot válaszul a királyság Jemen elleni blokádjára és a szanai repülőtér elleni támadásra, csütörtökön közölték, hogy megtámadtak két szaúdi tartályhajót, az Enceliát és a Laylát, és mindkettőt felgyújtották.
A szaúdi állami média tűzről számolt be az Encelia orrában, áldozatok nélkül, míg a brit Maritime Trade Operations központ arról tájékoztatott, hogy Al Shuqaiq térségétől délnyugatra egy tartályhajót „ismeretlen lövedék” talált el.
Az Irán támogatását élvező csoport korábban is megzavarta a Bab el-Mandeb-szoros forgalmát, amelyen a világkereskedelem mintegy 12 százaléka halad át, és egy húszi dróntámadás 2019-ben a kelet-nyugati vezeték leállítására is kényszerítette a hatóságokat.
Irak 60 milliárd dolláros fogadása Washingtonra
Sehol sem sürgetőbb a megoldás keresése, mint Irakban, amely állami bevételeinek mintegy 90 százalékát olajexportból szerzi, és a Hórmuz-szorostól való függése miatt kénytelen volt visszafogni kitermelését.
Ali al-Zaidi miniszterelnök múlt héten 48, amerikai vállalatokkal kötött megállapodással tért haza Washingtonból; ezek az energiaipartól az egészségügyön át a technológiai szektorig terjednek, értékük Reuters szerint meghaladja a 60 milliárd dollárt, és többek között az ExxonMobil, a Shell, a Halliburton, a KBR és a GE Vernova részvételével megvalósuló projekteket foglalnak magukban.
A csomag központi eleme egy Szíriával kötött megállapodás a régóta tétlenül álló, a kirkuki mezőktől a Földközi-tenger partján fekvő Baniyas kikötőjéig futó kőolajvezeték újjáépítéséről. Az iraki állami média szerint a projekt kivitelezője a Chevron lesz, az amerikai külügyminisztérium pedig, üdvözölve a tervet, „kulcsfontosságú energiafolyosónak” nevezte a vezetéket, amelynek kezdeti kapacitása napi 2 millió hordó lenne.
Bagdad emellett egy, Baszra és a jordániai Akaba között húzódó vezeték lehetőségét is mérlegeli.
Washington törökországi nagykövete, Tom Barrack úgy jósolta, hogy a megállapodások nyomán a Hórmuz-szoros „csak mellékkérdésnek számít majd”.