A blokk kibocsátás-kereskedelmi rendszerére (ETS) javasolt reformokat úgy írták le, mint a „szennyezőknek adott ajándékot”.
Az Európai Unió bemutatta zászlóshajónak számító klímapolitikájának vitatott átalakítását, amely lassíthatja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) 2005-ös indulása óta több mint 270 milliárd euró bevételt termelt. Ezt innovációba, az ipar dekarbonizációjába és Európa energiarendszerének modernizálásába fektették. Emellett segített abban is, hogy Európa az általa érintett ágazatokban 50 százalékkal visszafogja a kibocsátásokat.
Ám múlt héten (július 17-én) a bizottság azzal érvelt, hogy a „geopolitikai és gazdasági környezet” megváltozott, és az uniós ipar „fokozott nyomás” alá került. Ennek eredményeként azt javasolta, hogy lazítsák a szabályokat, és a vállalkozások több időt kapjanak szén-dioxid-kibocsátásuk mérséklésére.
Hogyan működik az ETS?
Az ETS előírja, hogy Európa ipari létesítményei és erőművei minden kibocsátott tonna szén-dioxid után engedélyt, úgynevezett kvótát vásároljanak, ezzel ösztönözve az áttérést a tisztább technológiákra.
A vállalatok további engedélyeket vásárolhatnak vagy kereskedhetnek velük, miközben egyes cégek ingyenesen kapnak kvótákat, hogy versenyben maradhassanak azokkal a tengerentúli vállalatokkal, amelyeknek nem kell megfizetniük az úgynevezett „szénköltségeket”.
Az ETS korlátozza az évente megvásárolható vagy kiosztható engedélyek számát, hogy a kibocsátások folyamatosan csökkenjenek.
A mostani javaslatcsomag részeként azonban az unió azt indítványozza, hogy 2038-ig osszanak ki ingyenes kvótákat. A korábbi szabályok szerint ezeket 2034-ben kellett volna megszüntetni, és helyükbe a behozatalra kivetett szén-dioxid-határvám lépett volna.
Az unió azt is közölte, hogy a dekarbonizációs beruházásokat tervező vállalatoknak az ingyenes kvóták 80 százalékát előre odaítélné. A fennmaradó 20 százalékot pedig csak akkor kapnák meg, ha a beruházások ténylegesen megvalósultak.
„Az EU ETS bebizonyította, hogy a szén-dioxid-árazás működik” – mondja Wopke Hoekstra, az éghajlatvédelemért, a nettó zéró kibocsátásért és a tiszta növekedésért felelős biztos.
„Csökkentette a kibocsátásokat, erősítette Európa energiabiztonságát, és beruházásokat mozgósított a gazdaság egészében. Az ETS felülvizsgálatára tett javaslat három kulcsfontosságú célt fog össze: a klímavédelmet, a versenyképességet és a függetlenséget.”
„Trójai faló”
Az ETS felülvizsgálata ugyanakkor máris heves bírálatot váltott ki klímaszakértők körében, akik arra figyelmeztetnek, hogy a javaslat „a halogatást jutalmazza a dekarbonizáció helyett”.
Linda Kalcker, a Strategic Perspectives, egy páneurópai klímagondolkodó műhely ügyvezető igazgatója „trójai falónak” nevezi a reformot.
„Úgy tűnik, mintha ajándék lenne a vállalatoknak, hogy elhalaszthatják kibocsátáscsökkentésüket, valójában azonban versenyhátrányba hozza őket a kibocsátáscsökkentést felgyorsító kínai cégekkel szemben” – mondja. „Ismét a politikai nyomás írja felül a gazdasági és piaci realitásokat.”
Kalcker szerint ennek következtében az EU 2040-es kibocsátáscsökkentési céljának elérése – amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy az iparosodás előtti szinthez képest 90 százalékkal mérsékeljék nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat – „indokolatlanul drága” lehet, miközben az innovációs beruházásokat is veszélybe sodorhatja.
Meggyengítette-e Európa az ETS-t?
Chiara Martinelli, a Climate Action Network (CAN) Europe igazgatója szerint az ETS keretében engedélyezett minden plusz tonna CO2 „nehezebbé és költségesebbé” teszi Európa klímacéljainak elérését.
„Az ETS mostani gyengítése ajándék azoknak a szennyezőknek, akik a tisztább termelésbe való beruházás helyett a részvényesi kifizetéseket részesítették előnyben – a polgárok, a jövő generációk és azoknak a vállalatoknak a rovására, amelyek már befektettek klímabarát megoldásokba” – teszi hozzá Martinelli.
Az uniót amiatt is bírálják, hogy jutalmazná azokat a cégeket, amelyeknek pusztán jóváhagyott dekarbonizációs tervük van – a Mission Possible Partnership (MPP) nevű civil szervezet szerint a „feltételrendszer fordítva működik”, és sokkal szorosabban kellene kapcsolódnia a „valós beruházásokhoz”.
„Félénk lépés” a nemzetközi járatok megadóztatása felé
Az ETS egyik legjelentősebb változása, hogy a Bizottság első ízben szén-dioxid-árat vet ki az EU-ból induló repülőjáratokra.
Ez azonban csak 2029-től lép életbe, és kizárólag az 5 000 kilométeres sugarú körön belüli járatokra vonatkozik. Vagyis a Párizs–Dubaj útvonalat lefedné a szénpiac, a Párizs–New York járatot viszont nem.
A Transport & Environment (T&E) szerint a döntés így is az európai légi közlekedés 47 százalékát mentesíti a szén-dioxid-árazás alól, ezért legfeljebb „első lépésnek” tekinthető. Ha minden induló járat beletartozna a szénpiac hatókörébe, az EU becslések szerint további 4,2 milliárd euró bevételhez jutna.
„Az iparági nyomás miatt csak az utazások egy része kerül be a rendszerbe, miközben éppen a leghosszabb, legszennyezőbb járatok maradnak mentesítve” – mondja Diane Vitry, a T&E munkatársa.
„Ez csak kiindulópont lehet. Most a tagállamokon a sor: legalább támogatniuk kell ezt a vállalást, miközben a következő felülvizsgálat előtt a lefedettség fokozatos kiterjesztéséért szorgalmaznak. A légi közlekedésnek a kibocsátásai teljes árát meg kell fizetnie, ahogyan a gazdaság bármely más ágazatának.”
A T&E üdvözli azt is, hogy a tervek szerint 110 millió ETS-kvótát különítenének el a tiszta hajózási üzemanyagok és hajtástechnológiák támogatására. Ez forrást biztosítana Európa hajózási ágazata számára a zöld, nagyban bővíthető e-üzemanyagokba és az akkumulátoros meghajtású hajókba való beruházásokhoz.