Egy egyéves vizsgálat során több millió, az Északi-tenger fölött átrepülő madarat figyeltek meg, hogy felmérjék a tengeri szélerőműparkok jelentette kockázatot.
Európa vezeti a világot a tengeri szélenergia terén: a kontinensen több mint 30 gigawatt (GW) beépített kapacitás működik, ami évente több mint 26 millió otthon ellátására elegendő.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az év elején Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Izland, Írország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia és az Egyesült Királyság vállalta, hogy 2050-re 100 GW összkapacitású közös tengeri szélerőmű-projekteket valósít meg az Északi-tenger közösen használt vizein.
A 9,5 milliárd eurós terv, amely Hamburgi Nyilatkozat néven ismert, célja, hogy az Északi-tenger a világ „legnagyobb tisztaenergia-tározójává” váljon, és 1 billió eurónyi tőkét mozgósítson Európában.
De vajon a fosszilis energiahordozóktól mentes jövő felé vezető út veszélybe sodorja-e azokat a madárfajokat, amelyek állománya az ember okozta klímaváltozás miatt már most drámaian csökken?
Veszélyt jelentenek a tengeri szélerőművek a madarakra?
A madarak és turbinák ütközését vizsgáló tanulmányok többsége a szárazföldi szélerőműparkokra koncentrál. Pedig minden évben énekesmadarak milliói kelnek át az Északi-tengeren a tavaszi és őszi vonulás idején, többnyire éjszaka.
A tengeren azonban a becsapódások rögzítése a fény hiánya és a távoli elhelyezkedés miatt rendkívül nehéz.
Egy új, egyéves pilotprojekt azonban lehetővé tette a kutatók számára, hogy hőkamera és mesterséges intelligencia (MI) kombinációjával sötétben is észleljék ezeket a kis testű madarakat és denevéreket, nappal pedig a nagyobb madarakat is.
A Vattenfall energiavállalat kezdeményezésére indult vizsgálatot a Hollandse Kust Zuid tengeri szélerőműparkban végezték, a Wildlife Imaging Systems (WIS) és a Wageningen University & Research (WUR) közreműködésével.
A WIS 16 hőkamerát szerelt fel egy tengeri szélturbinára, minden irányt lefedve, napi 24 órás működéssel. Mesterséges intelligenciával kombinálva a rendszer éjjel-nappal érzékelte és értelmezte a madármozgásokat, még rossz látási viszonyok – például köd vagy eső – esetén is.
„A biológiai sokféleség védelme az energiaváltás fontos része” – mondja Karen Krijgsveld, a Wageningen University & Research madárökológiai kutatója.
„Szárazföldön már sokat tudunk arról, hogy a madarak mikor és miért ütköznek turbinákkal, és mely fajok vannak leginkább veszélyben. Ahogy terjed a tengeri szélenergia, ugyanezt a tudást a tengeren is ki kell alakítanunk.”
A csaknem egyéves megfigyelési időszakban, amely egy tavaszi és egy őszi vonulási szezont is lefedett, 22 lehetséges madárütközést azonosítottak – ebből kettőt sikerült megerősíteni, egyet pedig nagyon valószínűnek minősítettek.
„Eddig a tengeri madárütközésekre vonatkozó becslések főként elméleti modelleken alapultak” – mondja Jesper Kyed Larsen, a Vattenfall biotudományi szakértője.
„A tengeren rendkívül nehéz igazolni az elhullásokat, mert nincsenek begyűjthető maradványok. Ez a kutatás megmutatja, miként szerezhetjük meg azokat az empirikus adatokat, amelyekre az ütközési becslések pontosításához és hatékony enyhítő intézkedések kidolgozásához szükség van.”
A tanulmány nem állítja, hogy az ütközések ritkák, és azt sem, hogy az egyetlen turbináról származó első eredmények mindenhol alkalmazhatók lennének. Elsődleges célja az volt, hogy valós tengeri körülmények között tesztelje a technológia teljesítményét.
Korábban azonban a Német Tengeri Szélenergia Szövetség (BWO) vizsgálata is hasonló eredményre jutott.
A kutatók másfél év alatt több mint négymillió madármozgást elemeztek radarral és MI-alapú kamerákkal. Azt állapították meg, hogy a vonuló madarak több mint 99,8 százaléka megbízhatóan elkerülte a turbinákat.
A Vattenfall korábban egy másik vizsgálatot is végzett egy Aberdeenhez, Skóciához közeli tengeri szélerőműparkban. A 2023 júniusa és 2024 decembere közötti, 19 hónapos időszakban mesterséges intelligenciával támogatott elemzések segítségével készítettek videófelvételeket egy turbináról.
Összesen 2007 madárrepülési útvonalat vizsgáltak meg a megfigyelt turbina közelében, és egyetlen ütközést sem azonosítottak.
Hogyan védheti meg Európa a veszélyeztetett madarait?
Noha mindhárom kutatás azt jelzi, hogy a tengeri szélerőműparkok hatása a madarakra csekély, a természetvédők arra figyelmeztetnek, hogy az érintett fajok védelmére így is szükséges intézkedéseket bevezetni.
Az Egyesült Királyság partjain és szigetein fészkelő 26 tengeri madárfaj közül 10 már most szerepel a veszélyeztetett fajok listáján.
Már 2020-ban Norvégiában, a 68 turbinából álló szárazföldi Smola szélerőműparkban minden egyes turbinán egy lapátot feketére festettek, hogy a madarak számára jobban észlelhető legyen. Azt tapasztalták, hogy az intézkedés lenyűgöző, 70 százalékos csökkenést hozott a madárpusztulásokban: a festés előtt 11, utána pedig mindössze 6 tetemet találtak.
Egyes kritikusok szerint, ha a szélerőműparkok jobban láthatóvá válnak, az befolyásolhatja a madarak vonulási útvonalait, és arra kényszerítheti őket, hogy hosszabb kerülővel repüljenek a turbinák körül. Ez több energiafelhasználással jár, és meghosszabbítja az utat a fiókákhoz való visszatérésig.
További lehetséges intézkedés, hogy a turbinákat távol helyezik el az érzékeny élőhelyektől, és már a tervezésnél kerülik a madárvonulási útvonalakat. A hőkamerák és a radarok pedig segíthetnek pontosabban feltárni, mekkora kockázatot jelentenek repülő barátainkra ezek a létesítmények.