Egy április végi aktivistatábor és a „Sal a la ferida” című film az ICL barcelonai bányavidékének környezeti kárát és a Libanonban katonai célra használt fehér foszforral való kapcsolatát bírálja.
Mintegy ezren gyűltek össze április 17. és 19. között egy tiltakozó táborban a nátrium- és káliumsó-bányák fenntartása ellen a Barcelona tartományban fekvő Bages járásban. Miért? A tulajdonos, az Israel Chemicals Ltd. (ICL) által előidézett hazai és nemzetközi következmények miatt. Az ICL Ibériai-félszigeten működő ága Iberpotash néven ismert, és 1998-as privatizációja óta Sallent, Balsareny, Vilafruns és Súria bányáinak üzemeltetője.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A térség számos, régóta működő helyi platformja, például a Montasalat, évek óta arra hívja fel a figyelmet, hogy súlyos szennyezés éri a környéket. A vállalat két évtized alatt hulladékhegyeket halmozott fel, amelyekből a feltételezések szerint szennyezett anyag szivárgott a Llobregatba, a régió egyik fő vízfolyásába, miután tízezrével használt fel liter vizet egy olyan térségben, amelyet visszatérő aszályok sújtanak.
A tiltakozók azonban az ICL által előállított fehér foszfor ellen is felszólaltak. Ez a vegyület oxigénnel érintkezve azonnal lángra kap, és rendkívül nehezen oltható el. Könnyen rátapad a bőrre és a ruhára, és mély, súlyos égési sérüléseket okoz, akár a csontokon is áthatolva.
Használatát 2023. október 16-án két emberi jogi szervezet dokumentálta és erősítette meg a Daraiya nevű településen, Dél-Libanonban, az izraeli hadsereg részéről, valamint a Gázai övezetben.
A palesztin területek – Gáza és Ciszjordánia – már jóval a 2023. október 7-i eseményeket követő eszkaláció előtt is elszenvedték az Izrael által folytatott háborúk és a környezeti károk metszéspontjának következményeit. Ez megnyilvánul például vízkészleteik elterelésében is (az izraeli állami vízszolgáltató, a Mekorot az Amnesty International szerint a 20. század második felétől kezdve rendszerszerűen fúr kutakat a telepesek és az izraeli lakosság ellátására), illetve terményeik elpusztításában.
A 2023 óta zajló eszkaláció a gázaiakkal szemben csak súlyosbította a helyzetet. „Izrael az elmúlt két évben pusztán a bombázásokkal több üvegházhatású gázt bocsátott ki, mint Spanyolország teljes tevékenysége” – jelentette ki Mazin Qumsiyeh, a Palesztin Biodiverzitás és Fenntarthatóság Intézetének igazgatója egy 2025-ös előadásán a Barcelonai Autonóm Egyetemen.
Ez a két összefüggő fejlemény (az ENSZ által egy különbizottságon keresztül elismert népirtás és az ebből fakadó környezeti károk) civil ellenállási mozgalmat indított el Katalónia szívében, amelynek csúcspontja a Callúsban tartott említett megmozdulás volt.
Nyolc halálos áldozat az elmúlt évtizedben, két érintett térség
Az Ibériai Bányászati Obszervatórium adatai szerint ezek a bányák hatalmas meddőhányókat hoztak létre, amelyek hulladéka nagyrészt nátrium-kloridból áll, és az eső illetve a páratartalom hatására szennyezett sólévé oldódik. Ez a sólé a talajvízbe szivárogva forrásokat, patakokat, kutakat és folyókat szennyez a Llobregat vízgyűjtőjében, amely Barcelona tartomány több nagyvárosát, köztük a fővárost és annak délnyugati nagyvárosi övezetét látja el ivóvízzel.
Számos szakszervezet is panaszt tett és sztrájkokat szervezett a rossz munkakörülmények miatt, amelyek halálos balesetekhez vezettek. 2011 és 2023 között nyolc munkavállaló, köztük bányászok és geológusok vesztették életüket, elsősorban kőomlások következtében, de előfordultak halálos zuhanások és a nyersanyagot szállító vonatszerelvények kocsijai közé szorulásos balesetek is. Ketten közülük gyakornok egyetemisták voltak.
Az Európai Bizottság maga is 2014-ben kötelezettségszegési eljárást indított Spanyolország ellen az uniós bányászati irányelv megsértése miatt: egyrészt a meddőhányók által okozott szennyezés felszámolására, másrészt a vállalat egyes telephelyeinek helyreállítására kötelezte az országot, utóbbit vitatott, több millió eurós közpénz-injekció révén.
A Bizottság három évvel később megállapította (forrás: spanyol), hogy Spanyolország jogellenes, az uniós piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokat nyújtott az Iberpotashnak, és elrendelte a jogtalanul felvett összegek visszafizettetését. Érdemes felidézni, hogy a kötelezettségszegési eljárást kiváltó döntések 2006 és 2008 között születtek, amikor a katalán Generalitatot a „tripartit” koalíció (a PSOE katalán ágának számító PSC vezetésével, az ERC és az ICV részvételével), a központi kormányt pedig szintén szocialista kabinet irányította.
Az ICL kapcsolatai a közel-keleti humanitárius drámával
Számos szervezet, köztük az Amnesty International, felhívja a figyelmet az ICL kapcsolatára a fehér foszfort tartalmazó lőszer civil lakosság elleni bevetésével Libanonban és Gázában, 2023 végén. Amint az Egyesült Államok kormányának nyilvános adatbázisából (forrás: spanyol) kiderül, az ICL 2020-tól 2025 végéig tartó szerződést kapott fehér foszfor szállítására az amerikai hadsereg számára, jóllehet több befektetője – például a Cbus – tagadja, hogy a vállalat közvetlenül ezt a vegyszert gyártja.
Az ausztrál „ABC” televízió megkereste az ICL-t (forrás: spanyol) az ügyben: a cég képviselői először mindent tagadtak, csak a szerződésre irányuló konkrét kérdés után ismerték el, hogy valóban létezett a megállapodás. Azt állították ugyanakkor, hogy a szállítás a megállapodásban szereplő határidő előtt, 2023-ban lezárult – abban az évben, amikor kirobbantak az október 7-i események, és megkezdődtek a harcok Libanonban, különösen az ország déli részén.
„Szerettük volna rámutatni és láthatóvá tenni a Generalitat bűnrészességét (...). Egy cionista vállalat kálisóit szállítják el, hogy meggazdagodjanak, és tovább segítsék Izraelt ennek a népirtásnak az elkövetésében” – nyilatkozta Júlia Martí, a Revoltes de la Terra szóvivője a „Carne Cruda” rádióműsornak adott friss interjújában.
Az ICL tevékenységével kapcsolatos aggályok nem számítanak újdonságnak. Már 2014-ben egy új-zélandi munkáspárti képviselő, David Shearer – aki az előző három évben a védelempolitikai szóvivő és az ellenzék vezetője volt – azért kampányolt, hogy az ICL-t vegyék ki Új-Zéland szuverén alapjának portfóliójából, mert felmerült termékeinek katonai felhasználása. Az indítvány azonban végül nem járt sikerrel (forrás: spanyol).
Új dokumentumfilm mutatja be a Bages és a Baix Llobregat lakóinak helyzetét
A környezeti és humanitárius válság által érintett hat helyi lakos történetét dolgozza fel a közelmúltban bemutatott „Sal a la ferida” (magyarul nagyjából: Só a sebbe) című dokumentumfilm, amelyet az El Salto készített, és amelyben helyi gazdákat, kutatókat és aktivistákat szólaltatnak meg. Nora Miralles, az Observatori Drets Humans i Empreses kutatója, akit az elDiario.es idéz, állítja, hogy a fehér foszfor nem marad az Egyesült Államokban, hanem egy amerikai cég továbbértékesíti azt az izraeli hadseregnek.
A bagési tábor idején a résztvevők beszélgetéseket és workshopokat szerveztek. Egy részük közvetlen akciókat is végrehajtott: felmásztak a vegyi hulladékot tartalmazó meddőhányókra, illetve szétszereltek bizonyos szakaszokat abból a vasútvonalból, amely a szúriai bányától a barcelonai kikötőig szállítja az anyagot.
A 2018-as helyreállítási terv szerint a 2016-ban bezárt sallenti és balsareny–vilafrunsi bányák esetében legfeljebb 50 év áll rendelkezésre a meddőhányók sótartalmának kitermelésére és értékesítésére, de a tényleges rekultivációt csak e periódus letelte után tervezik. Becslések szerint egyedül az El Cogulló-i meddőhányóban több mint 40 millió tonna hulladékot tárolnak. A folyamatban lévő bányászati tevékenység Súriára, egészen pontosan a Cabanasses-bányára összpontosul.