Az olajárrobbanás közepette egy kérdés határozza meg a gazdasági sebezhetőséget: energiát ad el egy ország, vagy vásárol?
Közel két héttel az Iránnal zajló háború kezdete után, miközben az olajárak szárnyalnak és a Hormuzi-szoros gyakorlatilag zárva marad, a globális piacokon egyre világosabb minta rajzolódik ki: az energiaexportőrök jól járnak, az importra szoruló gazdaságok pedig rosszul.
Az egyik oldalon az Öböl menti államok és a többi energiaexportőr a magasabb árakból profitál, bár az erősen visszafogott kitermelés miatt a bevételi többlet korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy azt a látványos árugrás sugallja.
A másik oldalon az energiéhes ázsiai és európai gazdaságokat brutális szorításba kényszerítik a megugró importszámlák, az emelkedő infláció és a zuhanó részvénypiacok.
A megosztottság mértékét a CountryETFTracker Iran War Market Monitor mutatója teszi nyilvánvalóvá, amely az energia-külkereskedelmi mérleg GDP-hez viszonyított aránya alapján rangsorolja az országokat.
A leginkább kitett gazdaságok Ázsiában csoportosulnak. Thaiföld energiamérleg-hiánya a GDP 7,4 százalékának felel meg, ezzel a legrosszabb a listán, utána Dél-Korea 5,7 százalékkal, majd Szingapúr, Vietnam és Tajvan következik.
Japán, India és Törökország sincs sokkal jobb helyzetben.
Európa helyzete kevésbé súlyos, de továbbra is kényelmetlen.
A kontinens valamennyi nagy gazdasága nettó energiaimportőr. A leginkább kitett Görögország, ahol a hiány a GDP 2,4 százalékát teszi ki, majd Olaszország következik 2,0, Spanyolország 1,8, Franciaország és Lengyelország pedig 1,7 százalékkal.
Németország, a kontinens ipari motorja, 1,5 százalékos hiánnyal működik.
Az olajhiány nyertesei
A skála másik végén az Öböl olajexportőrei hatalmas nyereségre tehetnek szert. A világ élén Irak áll, ahol az energia-többlet a GDP 40,8 százalékát éri el, vagyis az olajbevételek csaknem a teljes gazdaság felét adják.
Katar következik 32,4 százalékkal, az Egyesült Arab Emírségek 17,6, Szaúd-Arábia 15,9 százalékkal, és Algéria, amely ugyan nem öböl menti exportőr, 15,6 százalékkal.
Számukra az olajár minden egyes dolláros emelkedése közvetlenül növeli az exportbevételeket, az állami költségvetést és a szuverén vagyonalapokat.
Európában egyedül Norvégia részesül ebből a jó sorból: energia-többlete a GDP 19,1 százaléka, ami a világon a harmadik legnagyobb érték.
Oroszország is pénzügyi haszonra számíthat, 9,1 százalékos GDP-arányos többlettel, bár a szankciók megnehezítik, hogy ezt teljes mértékben kiaknázza.
Az Egyesült Államok nettó exportőr, többlete azonban viszonylag szerény, így a helyzet összképe jóval vegyesebb.
Olajár-emelkedés: az energiaexportőrök felülteljesítenek
A február 28-án kirobbant válság óta villámgyorsan az egyik legerősebb részvénypiaci hajtóerővé vált, hogy egy ország energiaexportőr vagy -importőr, és a teljesítménykülönbségek egyszerre élesek és tartósak.
Az exportőrök közül a szaúdi tőzsde 2,5 százalékot erősödött a harcok kezdete óta, a norvég pedig 1,1 százalékkal került feljebb. Az importőröknél ezzel szemben annál nagyobb a veszteség, minél súlyosabb az energiahiányuk.
Ázsiában Dél-Korea járt a legrosszabbul, piacai 12,2 százalékkal estek.
A visszaesés egyszerre tükrözi az ország jelentős, a GDP 5,7 százalékának megfelelő energiahiányát és az öböl menti kőolajtól való erős függését, amely a teljes olajellátás mintegy 73 százalékát adja.
Thaiföld 10,7, Vietnam 8,75, Japán 7,2, India pedig 5,7 százalékos mínuszban áll.
Az európai tőzsdéket széles körű eladási hullám sújtotta.
Németország 8 százalékot veszített, Franciaország és Svájc egyaránt 7,7 százalékot esett. Olaszország 6,6, Lengyelország 6,3, Svédország pedig 6,1 százalékkal van lejjebb.
A veszteségek szorosan összefüggnek azzal, mennyire függ az adott ország az importált energiától, illetve mennyire iparintenzív a gazdasága.
Norvégia, ahol a piac éppen ellenkező irányba mozdult, továbbra is a kontinens egyetlen kivétele.