A volt orosz elnök és miniszterelnök Maduro esetére hivatkozva tette a kijelentést.
A német biztonsági apparátus a kijelentést alacsony operatív kockázatú, de magas politikai súlyú eseményként kezeli. A fenyegetés jelentősége abban rejlik, hogy egy nagyhatalom vezető politikusa nyíltan beszél politikai emberrablásról.
Dmitrij Medvegyev, aki korábban Oroszország legmagasabb állami tisztségeit töltötte be és jelenleg Putyin elnök biztonsági tanácsi helyettes vezetője, nyíltan felvetette egy nyugati vezető elrablásának lehetőségét. A célpont megnevezése sem maradt el, a Friedrich Merz német szövetségi kancellár személyében.
A kijelentés nem elszigetelt elszólás, hanem egy tudatosan felépített, több rétegű politikai üzenet része, ami ráadásul nem is az első eset Medvegyev részéről, akit sokan a Kreml „nem hivatalos megmondóembereként” tartanak számon.
Medvegyev az Egyesült Államok venezuelai műveleteire hivatkozva arról beszélt, hogy „az Egyesült Államok gyakorlatilag elismerte, hogy képes külföldi vezetők elrablására. Ha ez így van, akkor elképzelhetővé válik, hogy más államok is hasonló módszereket alkalmazzanak. Ez nem teljesen irreális.”
Ezután név szerint is megnevezett egy európai vezetőt: „ebben az összefüggésben a neo-náci Merz elrablása kifejezetten kiváló fordulat lehetne ebben az eseményekből álló karneválban.”, majd tovább ment azzal, hogy: „Németországban még jogi indokai is lennének az őrizetbe vételének, így végső soron nem lenne veszteség – különösen annak fényében, hogy a német polgárok már így is ok nélkül szenvednek. Természetesen ez mind csak elméleti felvetés”.
De miért pont Merz?
Vélhetően azért, mert Friedrich Merz az utóbbi hónapokban Berlin egyik legkeményebb hangú Ukrajna-támogató politikusává vált, aki következetesen szorgalmazta a katonai támogatás bővítését, nyitott a nagy hatótávolságú fegyverek átadására, és retorikájában Oroszországot stratégiai fenyegetésként kezeli.
Az orosz propaganda logikájában ez elegendő ahhoz, hogy valaki „neo-náci” címkét kapjon, ha ezt követeli meg a dehumanizáló háborús nyelvezet.
Merz amúgy is a bögyében van Medvegyevnek, aki a berlini kormányváltás előtt Joseph Goebbels náci propagandaminiszterhez hasonlította a leendő német kancellárt. „Még hatalmon sem vagy, de már úgy hazudsz, mint Goebbels” – írta Medvegyev a Telegramon.
A vádaskodás teljesen alaptalan. Friedrich Merz a német politikai spektrum centrumában álló, intézményes konzervatív politikus, akitől teljesen idegen a nácizmus bármely eszmei vagy politikai eleme. Pályája során következetesen a jogállami keretek, a parlamentáris demokrácia és a nyugati szövetségi rendszer mellett, illetve az antiszemitizmus ellen érvelt, és belpolitikailag is világos határvonalat húzott a szélsőségekkel szemben.
Ehhez képest Németországban léteznek nála jóval radikálisabb, a politikai rendszer peremén elhelyezkedő erők, amelyek retorikája sokkal inkább illeszkedne a „szélsőség” fogalmához. Nem mellékes, hogy Moszkva ezekkel a szereplőkkel jóval barátságosabb, ami önmagában is jelzi, hogy a „náci” bélyeg nem ideológiai minősítés, hanem politikai eszköz, amelyet a pillanatnyi politikai hasznosság alapján osztanak ki.
Medvegyev nem valami periférikus figura a média vagy az internet sötét bugyraiból
A volt elnök továbbra is a legfelső orosz hatalmi kör része. Elnöksége idején, 2010-ben, ő írta alá Barack Obama amerikai elnökkel az orosz–amerikai megállapodást, amely a stratégiai nukleáris robbanófejek és hordozóeszközök számát korlátozta. A szerződés (New START) mindmáig az utolsó olyan fegyverzetkorlátozási egyezmény, amely ellenőrizhető plafont szabott a két nukleáris szuperhatalom arzenáljának.
Medvegyev azon kevés orosz vezetők egyike, aki személyesen is részt vett a hidegháború utáni stabilitás formálásában. Korábban ő zárta le a grúziai háborút, személyesen támogatta az afganisztáni NATO-logisztika oroszországi áthaladását, együttműködött az Irán elleni ENSZ-szankciók megszavazásában, és következetesen tartotta magát a fegyverzetkorlátozási mechanizmusokhoz.
„Liberális kirakatelnökből” rendszerlojalista keményember
Medvegyevet nyugaton sokáig a Kreml „liberálisabb arcának” tartották, de ez a 2012 után fokozatosan eltűnt, amikor visszalépett Putyin javára a soros elnökválasztáson. Ezután – különösen 2022-től – a rendszer egyik legagresszívebb megszólalójává vált.
Medvegyev ma az a szereplő, aki kimondhatja a legszélsőségesebb forgatókönyveket, tesztelve ezzel a nyugati reakcióküszöböt anélkül, hogy Putyin elnök személyesen kompromittálódna.
A háború kezdete óta Medvegyev a Kreml „kontrollált radikálisa”, aki nukleáris célzásokat tesz és személyeskedő, gyakran obszcén nyelvezetet használ.
Ez a szerep különösen élesen jelent meg 2023 májusában, amikor Dmitrij Medvegyev a Kreml elleni (állítólagos) ukrán dróntámadás után nyíltan Volodimir Zelenszkij „fizikai eltávolításáról” írt, gyakorlatilag egy államfő megölésére szólítva fel.
A kijelentés súlya nem csak a brutalitásában rejlett, hanem abban is, hogy egy volt orosz elnök lépte át vele azt a határt, amelyet addig még a legélesebb megszólalások is kerültek.
Ezzel Medvegyev tudatosan szélesebbre tárta az úgy nevezett „Overton-ablakot”, azaz azoknak a harsogó kijelentéseknek a körét, amelyek meghaladják az elfogadott beszédmodort, de még nem váltanak ki súlyosabb következményeket. A Merz-eset is hasonló, mivel Németország részéről nem várható komoly ellenválasz az emberrablás emlegetése után.