Japán hivatalosan is jelentkezett az Európai Unió új védelmi beszerzési programjába, a SAFE-be.
Az információt az Európai Bizottság erősítette meg, hozzátéve, hogy Tokió mellett Törökország és Dél-Korea is érdeklődik a társulás iránt. A lépés első pillantásra technikai jellegűnek tűnhet, valójában komoly stratégiai elmozdulást jelez mind Európa, mind Japán, mind a Távol-Kelet biztonságpolitikájában.
A SAFE az Európai Unió egyik legambiciózusabb védelmi pénzügyi eszköze, 150 milliárd eurós hitelkerettel a közös fegyverbeszerzésekre és a hadiipari kapacitásbővítésre. A program az EU átfogó újrafegyverkezési stratégiájának része, amely 2030-ig több mint 800 milliárd eurónyi védelmi kiadással számol, az ukrajnai háború tanulságaira is reagálva.
Japán nem fér hozzá közvetlenül a SAFE-hitelekhez, mert azok kizárólag uniós tagállamok számára elérhetők. Az áthidaló megoldás az, hogy harmadik országok – így Japán – közös beszerzési projektekben és ipari együttműködésekben vehetnek részt, technológiai és gyártási partnerként.
Ez korántsem másodlagos szerep. A SAFE egyik fő célja az európai védelmi ipar gyors felfuttatása, ahol a kapacitás, a minőség és a beszállítói megbízhatóság kulcskérdés, amiben Japán különösen vonzó partner. Ha úgy vesszük, a SAFE nem is európai fegyverkezési forradalom, hanem adaptációja egy japán–ázsiai modellnek, ahol a pénz, az ipar és a geopolitika együtt mozog.
Japán már most több haditechnikai komponenst exportál Délkelet-Ázsiába, mint Franciaország vagy Németország, csak nem veri nagydobra. Főleg tengeri és partvédelmi rendszerekből ad el Vietnámnak, a Fülöp-szigeteknek, Indonéziának, Thaiföldnek és Malajziának, nyugtalanságot és dühöt keltve a pekingi hadvezetésben.
Kína kifejezetten ellenségesen viszonyul a japán védelmi exporthoz a térségben, és többször is bírálta Japánt, mert „biztonsági kérdésekben beavatkozik a délkelet-ázsiai térségbe”, és a japán védelmi exportot a regionális stabilitást aláásó lépésként értékelte.
A császárság a katonai doktrínaváltás korát éli
Japán biztonságpolitikai felfogása az elmúlt években látványosan átalakult. Ennek elsődleges jele a pacifista alkotmányfelfogás változása, aminek keretében Tokió jelentősen növelte védelmi költségvetését, lazított a fegyverexport korábbi szigorú korlátozásain, és aktívan keresi a mélyebb együttműködést az euroatlanti térséggel.
A folyamat elsődleges kiváltó oka Kína megnövekedett katonai nyomása az Indo-pacific térségében, de az a felismerés is, hogy az Egyesült Államok globális figyelme megosztottabbá vált.
Japán számára az európai védelmi iparral való integráció nem alternatívája vagy váltótársa, hanem kiegészítése az amerikai szövetségnek.
Mit nyerhet az Európai Unió?
Az EU szempontjából Japán belépése minőségi erősítést jelent. A japán ipar különösen erős a szenzor- és radartechnológiákban, a tengeralattjáró-elhárításban, a rakétavédelmi rendszerekben, valamint a nagy pontosságú elektronikai és mechanikai gyártásban.
Európa számára ez nemcsak technológiai előnyt jelent, hanem ellátási láncainak diverzifikálását is, csökkentve a túlzott amerikai függést.
A SAFE megnyitása harmadik országok felé azonban nem mentes a vitáktól. Egyes nyugat-európai államok óvatosak az EU védelmi iparának „külső kitettségével” kapcsolatban, míg a kelet-európai tagállamok - főként Lengyelország - inkább a saját gyors kapacitásnövelést helyezik előtérbe.
A háttérben az is egyértelmű, hogy a SAFE-program több résztvevője forrásokat különít el kifejezetten Ukrajna védelmi támogatására, ami tovább növeli a rendszer geopolitikai súlyát.
Több mint technikai együttműködés
Ez az első alkalom, hogy az EU védelmi beszerzési rendszere érdemben is megnyílik egy ázsiai nagyhatalom előtt. A lépés azt jelzi, hogy az európai és az indo–csendes-óceáni biztonsági tér egyre szorosabban kapcsolódik össze. Ezzel egy új tengely jöhet létre a kínai-orosz, illetve az amerikai erőközpontok mellett, de nem jelenti egy NATO-2 létrehozását.
Az EU–Japán védelmi közeledés nem csak kétoldalú történet, hanem egy tágabb indo–csendes-óceáni mintázat része. Ebben a hálóban Ausztrália és a Fülöp-szigetek is egyre hangsúlyosabb szereplő. Ausztrália japán technológiára támaszkodik, például a tengeri szenzorok és a hajóépítés terén, a Fülöp-szigetek pedig japán és európai finanszírozással erősíti haditengerészetét és parti védelmét.