Japán nyugtalankodik és erőteljesen fegyverkezik , de továbbra sem gyárt atomfegyvert
Az amerikai védernyő alá húzódva Japán a korábbi évtizedekben elhanyagolta a saját védelmi rendszerét, de ezt most sürgősen helyrehozza.
HIRDETÉS
A 2. világháború után elfogadott és jórészt az USA által tollba mondott japán alkotmány 9. cikkelye lemond a háborúról, mint szuverén jogról. Az ország védelmét az 1960-as amerikai-japán biztonsági szerződés garantálja, cserébe Amerika katonai bázisokat kapott, főként az okinawai komplett légi és haditengerészeti támaszpontot, ami továbbra is stratégiai pont a Csendes-óceánon.
Emellett Japán kialakította az Önvédelmi Erőket (JSDF), de ezek külföldi bevetés tilos.
Kollektív önvédelem: nem támadunk, de minden lehetséges erővel védekezünk
Japán évtizedeken át pacifista államként határozta meg magát, az USA védőernyője alatt. Noha a pacifista szemlélet továbbra is nagyon erős a japán politikai és közgondolkodásban, az utóbbi években a biztonsági környezet változásai miatt (Kína, Észak-Korea, Ukrajna, Tajvan) az ország példátlan fegyverkezésbe kezdett.
A szigorú pacifizmus újabb értelmezése a 2010-es években Abe Sindzó miniszterelnöksége alatt kezdődött meg, a kollektív önvédelem fogalmának bevezetésével. A világ 4. legnagyobb gazdasága haderejének megerősítésével új szerepet keres magának Ázsiában – és azon túl is.
A 250 ezer főt számláló japán védelmi erő immár 66 milliárd dollár fölött rendelkezik, ami messze meghaladja több NATO-ország ráfordításait.
Akar-e Japán saját atomfegyvert?
Hivatalosan Japán azt hangoztatja, hogy az Amerikával kötött szerződése szerint aláveti magát az Egyesült Államok nukleáris védelmének, bár tiltja, hogy területén amerikai atomfegyvereket tároljanak. Az egyezmény viszont megengedi nukleáris fegyvereket hordozó amerikai hadihajók vagy repülőgépek áthaladását vagy tartózkodását az országban.
Japán fenntartja azt a politikát, hogy nem birtokol, nem gyárt és nem engedélyez nukleáris fegyvereket a területén, ezt az elvet „három nem nukleáris elvként” ismerik.
Erre hivatkozva idén márciusban Tokió nem is vett részt az ENSZ konferenciáján az atomfegyverek betiltásáról, mondván, hogy megjelenése „rossz üzenetet” küldene.
Ugyanakkor az elmúlt években, a Kínával egyre növekvő feszültségek közepette, Japán nyíltabban is kifejezte azon szándékát, hogy biztosítsa az amerikai nukleáris fegyverek „kiterjesztett elrettentését”. Ez azt jelenti, hogy megnőhet a látogatások és tranzitok időtartama egy gyorsabb reagálás érdekében, de állandó telepítésről nincs szó.
A tokiói védelmi tisztviselők azt is jelezték, hogy Japánnak „reálisnak kell maradnia” a fokozódó globális konfliktusok közepette. Eszerint - ha az elrettentés eddigi politikája nem bizonyul kellően erősnek - Japán fontolóra veheti saját nukleáris erő létrehozását.
Ha ez megtörténne, akkor Japán körülbelül 8,6 tonna plutónium-készlettel vághatna bele a fejlesztésbe, ami több ezer robbanófej előállításához elegendő. Az ország emellett fejlett technológiai és ipari háttérrel, valamint jelentős rakétatechnikai potenciállal is rendelkezik, és átlépte a hiperszonikus küszöböt is.
Azonban néhány prominens japán politikus, mint például Shigeru Ishiba volt védelmi miniszter, többször is felvetette a lehetőségét, hogy Japán mielőbb tegyen szert nukleáris képességre, bár ehhez legfeljebb 25 százaléknyi politikai támogatást tudhatnak maguk mögött, és a lakosság többsége messzemenően az amerikai védelmi kapcsolatok erősítését látja szükségesnek.
A közös erőfeszítések magukban foglalják olyan fejlett technológiák közös fejlesztését, mint a hiperszonikus fegyverek elleni védekezésre szolgáló siklófázisú elfogó vadászgép (GPI).
Eközben a regionális biztonság egyre súlyosabb kihívásokat vet fel
Japán kiadta a 2025-ös védelmi Fehér Könyvet, amelyben a háború utáni korszak legsúlyosabb biztonsági környezetére figyelmeztet, mivel az ország egyre növekvő fenyegetésekkel néz szembe Kína, Észak-Korea és Oroszország részéről.
A dokumentum átfogó stratégiát vázol az ország védelmi pozíciójának megerősítésére, válaszul az Indo-Csendes-óceán térségében növekvő instabilitásra.
A tokiói védelmi minisztérium szerint Kína továbbra is nagy ütemben növeli katonai kiadásait, gyorsan bővítve képességeit mennyiségben és minőségben. A minisztérium szerint Peking tevékenysége a Kelet-kínai-tengeren, beleértve a Szenkaku-szigetek közelében lévő vizeket. Kína növekvő jelenléte a Csendes-óceán nyugati részén „példátlan stratégiai kihívást” teremtett.
A jelentés kiemeli Észak-Korea tömegpusztító fegyverekre és ballisztikus rakéták fejlesztésére irányuló törekvéseit is. Phenjan gyakran hajtott végre rakétaindításokat, beleértve a japán terület elérésére alkalmas szilárd üzemanyagú interkontinentális ballisztikus rakétákat (ICBM) is.
A Fehér Könyv szerint nem csak Peking és Phenjan, de Moszkva is fokozta katonai tevékenységét Japán közelében, beleértve a Kínával közös légi és haditengerészeti gyakorlatokat. A minisztérium szerint „Japán politikai környezete összetettebb és veszélyesebb, mint a második világháború óta bármikor”.
A jelentés hangsúlyozta a „hasonló gondolkodású nemzetekkel” – köztük Indiával, Ausztráliával és Délkelet-ázsiai országokkal – való partnerségeket is. Májusban japán és indiai tisztviselők megállapodtak a JIDIP kezdeményezés keretében folytatott szorosabb együttműködésben a regionális biztonság fokozása érdekében.
A japán védelmi tisztviselők hangsúlyozták elkötelezettségüket a hazai védelmi ipar megerősítése iránt, és a lőszer, az üzemanyag és a kritikus alkatrészek gyártási kapacitásába való beruházásokat szorgalmaztak. „Ellenálló és fenntartható alapot kell építenünk Japán védelmének támogatására egy elhúzódó válság korában” – mondta a miniszter.
A jelentés a Kelet-Ázsiában fokozódó feszültségek idején jelenik meg. Májusban állítólag egy kínai parti őrség helikoptere lépett be a japán légtérbe a Szenkaku-szigetek közelében, ami tiltakozásokat váltott ki Tokióból. Emellett a Tajvan körüli kínai katonai gyakorlatok és a Kuril-szigeteken fokozott orosz telepítések növelték a japán aggodalmakat.
A dokumentum ezért alapvető változást tükröz Japán háború utáni védelmi pozíciójában, mert ahogy Tokió igyekszik ellensúlyozni Kína növekvő magabiztosságát és Észak-Korea nukleáris ambícióit, a teljes pacifizmus politikáját felváltja az aktív önvédelem igénye.
